A szlovéniai Kulturális és Közösségi Központot 1983-ban építették a falubeliek és a tágabb helyi közösség saját erőfeszítéseinek köszönhetően, most pedig teljesen megújult.
Ez a kollektív felelősségvállalás rendkívüli megnyilvánulása volt: az emberek önként felajánlották személyes jövedelmük egy részét, valamint idejüket, munkájukat és tudásukat annak érdekében, hogy teret teremtsenek a falu kulturális, társadalmi és közéletének. A saját kulturális központ létrehozására irányuló erőfeszítéseik a második világháború utáni évekre nyúlnak vissza, amikor a volt Zois-kúriában ideiglenes, színpaddal ellátott termet alakítottak ki. Miután évtizedeken át nem sikerült kielégíteni ezt az igényt, a közösség saját kezébe vette a kezdeményezést, és megteremtette a szükséges infrastruktúrát. Az épület ezért a kezdetektől fogva több volt, mint egy közintézmény – a helyi identitás, a szolidaritás és a közös emlékezet kézzelfogható kifejeződése volt.
  |
Több mint négy évtizeddel később, az építésétől számított csaknem fél évszázaddal, a felújítás ezt a történetet folytatja. A projekt nem csupán az épület felújítását jelenti, hanem a kulturális központnak a falu mai életében betöltött szerepének újragondolását is. Alapja az a meggyőződés, hogy egy ilyen helynek ma is a közösség számára nyitott platformnak kell maradnia: olyan helynek, ahol összegyűlhetnek, alkothatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak, és ahol a különböző generációk kapcsolatba léphetnek egymással.
  |
A felújítás fontos része Valentin Hodnik (1896–1935) galériájának és emlékszobájának beépítése, aki a Bohinj-hegységet festő művész volt, és az egyik legfontosabb, Stara Fužinához kapcsolódó alkotó. Munkássága mélyen beágyazódott a térség kulturális emlékezetébe. A galériát ezért nem elszigetelt múzeumi programként, hanem a kulturális központ szerves részeként fogalmazták meg. Így a művészeti örökség a közösség mindennapi életének részévé válik, és a hely kortárs kulturális identitásának egyik alapjává.
A felújított épület programja többcélú termet, galériaterületeket, közös munkaterületeket, a helyi közösség számára kialakított helyiségeket, a vadászegylet számára fenntartott tereket, valamint kiszolgáló helyiségeket ötvöz. Ez a sokoldalú hasznosítás lehetővé teszi, hogy az épület egész évben aktív maradjon, és különböző felhasználói csoportokat szolgáljon ki – a helyi lakosoktól a Bohinjba látogatókig.
  |
A felújítás túlmutat magán az épületen, és kiterjed a közterületre is. Az új, fedett színpad lehetővé teszi a szabadtéri rendezvények megrendezését, míg a piac megújult bejárata, az ATM-terület és a fedett ülőhelyek hozzájárulnak a falusi élet új központjának kialakításához. A korábban a forgalom által dominált és térbeli szempontból leromlott terület találkozók, kulturális rendezvények és mindennapi használatra alkalmas térré alakul át. Az építészeti kifejezésmód kapcsolódik a helyi építészeti hagyományokhoz.
A homlokzat lucfenyőből készült, égetési technikával kezelt és természetes olajokkal védett. Ez lehetővé teszi az anyag fokozatos és egyenletes öregedését, így az új beavatkozások harmonikusan illeszkednek az épület meglévő szerkezetébe. A fa burkolat nem csupán homlokzat, hanem egy olyan réteg is, amely az időről, az időjárás hatásairól, valamint az építészet és a táj közötti kapcsolatról mesél. A projekt a biológiai sokféleség kérdésével is foglalkozik. A helyi növényzet számára kialakított beépített virágládák és a madarak számára készült fészekdobozok új értelmet adnak a bohinji parasztházak faelemeinek és díszítéseinek gazdag hagyományainak, és azokat kortárs építészeti nyelvre fordítják.
  |
A belső teret a természetes anyagok határozzák meg, különösen a világosra csiszolt fa, amelyet tartóssága, tapintási tulajdonságai és a meleg hangulat megteremtésére való képessége miatt választottak ki. A fa padlóval ellátott többcélú terem számos tevékenységnek ad otthont — a kulturális rendezvényektől és nyilvános találkozóktól kezdve a testmozgáson, a táncon és a jógán át egészen más szabadidős programokig. Az építészet így a társadalmi élet különböző formáinak keretévé válik. A korábban kihasználatlan tetőtér a környező hegyekre nyíló kilátással rendelkező közös munkaterületté alakult át.
Ez az új funkció megfelel a kortárs munkavégzési szokásoknak, és a fiatal lakosoknak, valamint a helyi felhasználóknak minőségi munkakörnyezetet biztosít saját falujukban. Így a kulturális központ új szerepet kap: a jövő infrastruktúrájává válik, összekötve az örökséget, a közösséget és az új életformákat. A Stara Fužinai Kulturális és Közösségi Központ felújítása ezért nem csupán építészeti beavatkozás, hanem a helyi kezdeményezések hosszú történetének folytatása is. Ahogyan az épület 1983-as felépítése a falu iránti kollektív törődés kifejeződése volt, úgy annak megújítása is megerősíti, hogy a kulturális központ továbbra is a közös identitás, a közélet és a közösség központi tere marad Stara Fužinában.
Kivitelezés éve: 2025 – 2026
Bruttó terület: 623 m2
Építészet: Rok Oman, Špela Videčnik, Rok Dolinšek, Andrej Gregorič, Janez Martinčič, Matej Krajnc, Lucija Pretković, Juan Pablo Orbea, Anamarija Verlič (OFIS arhitekti)
További képek és rajzok a cikk végén található galériában!
Forrás: Sajtóinformáció
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
