Hirdetés

„A kezdetektől azt szerettem volna megmutatni, milyen sokféle tud lenni a fenntartható építészet.”

A hónap közepén átadták a fenntartható építészet Oscar-díját, a Global Award for Sustainable Architecture-t. Szokás szerint öt olyan kiemelkedő építészt ismertek el, akik a világ különböző pontjain azért munkálkodnak, hogy a szakmájuk minél empatikusabbá, környezettudatosabbá és regeneratívabbá váljon. A díjat a sokszorosan elismert, német származású építész-tudós Jana Revedin hívta életre, aki hisz az építészet ön- és társadalomfejlesztő erejében és felelősségében. Őt kérdeztük most a díj, valamint az OCTOGON online októberi tematikája kapcsán, ami szintúgy a fenntartható építészetet járja körül. 
 

A 2006-ban-ban alapított Global Award for Sustainable Architecture az UNESCO védnöksége alatt a Cité de l’architecture et du patrimoine szakmai partnerségében működik. Jelenleg 80 kortárs építész tartozik a díjazottak közösségébe. Az idei öt díjazott: Benedatta Tagliabue Spanyolországból, Xu Tiantian Kínából, Simon Teyssou Franciaországból, Mette Ramsgaard Thomsen Dániából, valamint Ronald és Erik Rietveld Hollandiából.

 

A fenntartható építészet fontos szerepet játszik a munkásságodban és az életedben, amit az általad alapított díj, de a saját projektjeid is jól példáznak. A fenntarthatóságnak és a fenntartható építészetnek azonban többféle olvasata lehet, neked hogyan hangzik a személyes definíciód?

A fenntarthatóság azt jelenti: jól öregedni. Ezt a meghatározást Hans Carl von Carlowitz német botanikus adta 1713-ban, amikor az erdőgazdálkodás fenntartható (németül: nachhaltig) fejlesztését hirdette meg. Elmélete szerint csak annyi fát szabad kivágni, amennyi a tervezett erdőtelepítési projektek révén újratermelhető. Egyszerű matematikai egyenlet, amelyet mégis nehéz megvalósítani a gyakorlatban még ma is. 
 

Hogyan kerültél kapcsolatban az építészettel, azon belül is a fenntarthatóság megközelítésével? 

Az építészetet véletlenül fedeztem fel a személyes pályafutásom során, középiskolás koromban még kertész akartam lenni. A németországi iskolás éveim után Patagóniában kezdtem kertészkedni porosz nagybátyáim nyomdokaiban, akik 1900 körül alapították kint az első ökológiai faiskolát. Patagóniában azonban hosszúak voltak a telek, ezért a botanikai tudományokkal való elmélyüléssel párhuzamosan beiratkoztam Buenos Airesben építészeti szakra. Az alapképzés végén kitüntetéssel csereösztöndíjat kaptam a Princeton School of Architecture-re, ahol találkoztam Aldo Rossival, a nagy példaképemmel, ami végleg az építészet irányába terelte a karrieremet. Rossi milánói praxisában, valamint a velencei IUAV-nál doktoranduszként tanultam meg alkalmazni a három nagy cél közül kettőt, amelyeket ma a fenntartható építészet fő irányainak tekintek.

 
Melyik volt ez a két cél?

Ahhoz, hogy legyőzzük az arrogáns nyugati doktrínák folyamatos gyarmatosítását, a fenntarthatóság legelső irányaként a territorializációnak kell határt szabnunk. Második feladat kiutat találni a tömeges földfogyasztásból, ami az 1950-es évek óta tönkreteszi a területeinket. Újra fel kell fedeznünk a rehabilitációt, felértékelve mindazt, ami helyben elérhető. Aldo Rossival a genius loci-t elemeztük egy-egy hely politikai és gazdasági, környezeti, társadalmi és mindenekelőtt kulturális palimpszesztjének mélyreható kutatásával. A „már ott” lévő értékeket és erőforrásokat minden projekt kiindulási előnyévé tettük.

 
Mi a harmadik fenntarthatósági cél, amelyre fő iránycsapásként tekintesz? 

Hogy állandó kísérletezéssel eltöröljük azt a rossz nyugati szokást, miszerint értelmetlen mintákat és típusokat ismételgetünk az egész bolygón.

Az 1990-es években nemcsak Velencében, de Ausztriában is megnyitottam az irodámat, és kezdőként próbáltam meg újraírni a bevett szokásokat. Geo- és bioalapú anyagokkal, fával, helyi kővel és fával kísérleteztem a beton és az acél helyett. Lenyűgözött ez az új horizont, és ma is lenyűgöz, hiszen az alkalmazott kutatási programokban az előregyártott faépítés mellett a biometrikus szálak, a 3D nyomtatott föld- és a biopolimerek felé haladunk.
 

Xu TiantianShimen Bridge, fotó: Wang ZiLing

 

A Global Award for Sustainable Architecture-t 2006-ban alapítottad. Azóta eltelt 17 év, a fenntarthatóság pedig sokkal nagyobb láthatóságot és visszhangot kapott. Hogyan látod ezt a folyamatot a díj fényében? 

A kezdetektől azt szerettem volna megmutatni, milyen sokféle tud lenni a fenntartható építészet. Valójában nincs „legjobb fenntartható építész” a világon. Ezért határoztam el, hogy minden alkalommal öt olyan kollégát díjazok, akik munkájukban és etikai állásfoglalásukban egy adott, sürgető témára reagálnak. Az ötlet az volt, hogy minden évben bemutassuk a nagy úttörőket az ismeretlen lázadóknak, hogy találkozzanak és eszmét cseréljenek. A New York Times már a harmadik évünkben megírta rólunk, hogy „No-Starokat mutatnak be No-Name-oknak". Örülök, hogy össze tudom hozni ezeket az embereket, azóta pedig katalizátorhatásként együtt tanítunk, együtt írunk, együtt kutatunk, sőt, mint Wang Shuval Kínában vagy Bijoy Jainnal Egyiptomban, együtt is építkezünk. 
 

Ronald & Erik RietveldBunker 599, fotó: Allard Bovenberg

 

Változtak valamennyiben a tudományos zsűri értékelési kritériumai az első kiadás óta?

Egyáltalán nem. A tudományos hitelesség mindig is a fő kritériumunk volt, és az is maradt. A zsűritagjaim az első naptól kezdve pro bono dolgoznak, mérhetetlenül hálás vagyok a hűségükért és kitartásukért.

 
Hogyan látod, milyen hatással van a díj a nemzetközi építészeti diskurzusra és gyakorlatra? 

A 17 éves fennállásunk alatt a díjazottjaink egyre ismertebbé váltak a nemzetközi kritika előtt. Megszámlálhatatlan nemzeti és nemzetközi elismerést nyertek, országaik építészeti egyetemeinek és tudományos testületeinek tagjai lettek, sőt még az Ivy League (magyarul: Borostyán Liga) szövetségébe tartozó intézmények is kinevezték őket. Az elmúlt évek építészeti paradigmaváltása a Pritzker-díj zsűrijének döntéseiben is megmutatkozott: 2012 óta díjazottjaik között szerepel Alejandro Aravena, mint első dél-amerikai, Wang Shu, mint első kínai, Balkrishna Doshi, mint első indiai, vagy a burkina fasói Francis Kéré, mint az első afrikai építész, de elismerték a francia „hulladéképítészeket”, Anne Lacatont és Jean-Philippe Vassalt is. Mindannyian Global Award for Sustainable Architecture-díjasok voltak néhány évvel korábban.
 

Simon TeyssouOutdoor resort, fotó: Benoît Alazard

 
Ennek az építészeti paradigmaváltásnak a fényében ma már a legtöbb építésziroda azt állítja, hogy fenntarthatóan működik. Mennyiben látod ezt reálisnak?

Nem arra kell hallgatni, amit mondanak, hanem megnézni, amit csinálnak.
 

Benedetta TagliabuePavilon Espagnol, Shanghai Expo, fotó: Shen Zhonghai

 
Az idei díjazottak között fele-fele a nemek aránya. Mit gondolsz ennek kapcsán a női építészek jelenlegi helyzetéről és kilátásairól?

Az építészet az emberiség egyik legősibb szakmája, akárcsak a jogtudomány, a filozófia vagy az orvostudomány. Miért ne lehetnének a nők is kiváló építészek? Csak meg kell küzdeniük a társadalomban betöltött politikai és társadalmi szerepükért. „Legyenek műveltek” – vallotta Vitruvius több mint 2000 évvel ezelőtt.

Ha jól képzettek, elkötelezettek az élethosszig tartó tanulás és a transzdiszciplináris felfedezések iránt, akkor érvényesülni fognak szakmában, akár a gyakorlatban, akár a kutatásban. A legjobb esetben pedig mindkét karrierpályán megállják a helyüket. 

Mette Ramsgaard ThomsenThe Radicant, fotó: Anders Ingvartsen


Mit szeretnél látni az elkövetkező években a fenntartható építészet égisze alatt?

Nyitottságot, kíváncsiságot, alázatosságot és gondoskodást. A Föld nevű bolygó szolgálatába kell állnunk, nem pedig parancsolgatnunk neki. Minden tanév elején megkérdezem a mesterhallgatóimat: „Melyik egy melléknévvel tudnád kifejezni azt, hogy milyen építész leszel?” Korábban a fontos, befolyásos, ismert és gazdag jelzők voltak jellemzők. 
 

És ma? 

Empatikus. Jelentőségteljes. Teljes. Vagy egyszerűen: boldog.

 

Jana Revedin | Web | Facebook | Instagram

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Átadták Lublin új városi szimbólumát

Átadták Lublin új városi szimbólumát

Az egyik legrégebbi lengyel város pályaudvarát az ország legkörnyezetkímélőbb építészeti példái közé sorolják

A tó ívén | Hello Wood

A tó ívén | Hello Wood

„Hol tartószerkezetként, hol burkolatként, hol pedig zsalumintának használtuk kedvenc építőanyagunkat”

A fenntartható építészet globális patrónája | Interjú Jana Revedinnel

A fenntartható építészet globális patrónája | Interjú Jana Revedinnel

„A kezdetektől azt szerettem volna megmutatni, milyen sokféle tud lenni a fenntartható építészet.”

Hirdetés