Hirdetés

Erőss István munkáinak tükrében.

Mi is valójában a természetművészet és miben különbözik a jól ismert land-art munkáktól? A hazai művészeti térben e műfaj Erőss István nevéhez kötődik, aki alkotóként és oktatóként is kulcsfigurája a Távol-Kelet felől érkező művészeti magatartás magyarországi meghonosításának. A nevét hivatalos minőségben Erős-ként használó művész jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, alkotói munkásságát azonban továbbra is folytatja. Tevékenységének tükrében választ kapunk a bevezetőben feltett kérdésre.
 

Erőss István munka közben, a mű címe: Harmincezer evőpálcika. Gong-Ju, Korea, 2008.

Ahogyan a természetnek kiszolgáltatott ember az úgynevezett civilizáció előtti korokban a mágiához fordult, ha végképp elfogta a csüggedés és tehetetlenség, úgy a ma embere is homályosan sejti: semmiféle tudományos hókuszpókusz nem óvhatja meg a pusztulástól, csakis a józan önmérséklet. Ez viszont súlyos lemondással járna, amire nehezen szánjuk rá magunkat. Jobb híján visszafordulunk a mágiához, és annak civilizált formáiban, homeopátiában, természetgyógyászatban, vadnövénykúrákban, na, meg a művészetben bízva keressük a megváltást. 

 

Harmincezer evőpálcika. Gong-Ju, Korea, 2008.

A kortárs művészet azonban túlnyomórészt kurátorok és galériák által irányított globális játék, ahol a pénz a főszereplő. Feledésbe merülni látszik a művészet eredeti motivációja: kapcsolatteremtés a transzcendens, kiismerhetetlen, sorsunkat irányító hatalom és a parányi teremtmény, az ember között. Vannak irányzatok, amelyek – megelégelve ezt az újfajta akadémizmust – elfordulnak az elit művészettől, és a gyökerekig ásnak. Közéjük tartozik a természetművészet is, amely többet jelent, mint a természetet használni kiállítótérként, vagy műtárgyként: a természetművészek az ember és a természet közti harmónia újrateremtésére törekszenek.
 

Penészes oszlop. Németország, 300 cm.Struktúra.  Icheon, Korea, 2012.


A nyugati kortárs művészetben teret hódító land art ettől alapvetően különbözik, ott a művészeti aktus helyszíne, tárgya és anyaga a természet. A természetművészet, azaz „nature art” magatartása viszont a keleti kultúrák felfogásában gyökerezik, és olyasfajta jelhagyást tart kívánatosnak, amelynek a pusztulás éppúgy része, mint a keletkezés, ahol a MŰ a mágikus aktus maga. A természetművész nem az öröklétnek alkot, pusztán működik, sőt, együtt működik a természettel. 

A buddhizmus, a tao, a shinto és a hinduizmus rokon abban, hogy a természetet és az embert egyetlen univerzális egység elemeinek tekintik. Az ego háttérbe szorul, a művész nem teremtő-alkotó, csupán médium. A természetművészek szelíd alkimisták, akik művük létrehozása során aktív kapcsolatba lépnek az élő természettel. A természettel történő alázatos együttműködés nem idegen egyetlen hagyományos kultúrától sem.

A természetművészet másik alapvető sajátossága az alkotók tudatos távolmaradása a galériák és kurátorok uralta művészeti piactól. Kelet-Európa művészi magatartása sem az amerikai land art alkotói gesztusával – ahol jobbára az embernek a természet fölötti uralkodási vágya érvényesül – sem a heroikus nyugat-európaival nem rokon. A kelet-európai művészeket a „kis gesztus” jellemzi, amely nem változtatja meg alapvetően a helyet, csak kommentálja, értelmezi azt, lehetőséget teremtve arra, hogy új perspektívából nézzük. Ennek társadalmi okai – a szűk financiális lehetőségek, a galériahálózat hiánya és a fojtogató politikai légkör – nyilvánvalók, mégis épp ez ad lehetőséget arra, hogy  a természetművészet felfogása könnyebben utat találjon ide. 

 

Közös munka a hallgatókkal. Kászon, 2013. 400x250x250 cm

A csíkkarcfalvi születésű, grafikus végzettségű Erőss István nevéhez fűződik a műfaj hazai meghonosítása. Kezdetben csak művelte, majd újabb és újabb lehetőséget teremtett mások számára is a gyakorlatra Magyarországon és szűkebb pátriájában, Erdélyben majd külföldön is. A grafikus végzettségű Erőss első helyspecifikus művét 1993-ban a horvátországi Labinban egy megszűnőben lévő bányában rendezett szimpóziumon készítette, a délszláv háborúra reflektálva. Fokozatosan rendszeres résztvevőjévé vált a témában rendezett nemzetközi eseményeknek, melyek minden esetben a helyszíneken – elsősorban a Távol-Keleten, de egyéb ázsiai, afrikai, dél-amerikai és nyugat-európai helyeken is – hetekig, akár hónapokig folytatott alkotómunkát jelentenek.

Legjelentősebb közülük a Koreai Természetművészeti Biennálé (Geumgang Nature Art Biennale), amit 2004 óta rendeznek meg Gongju városában, és amelynek 2016-ban kurátora, 2018-ban pedig – külföldiként először az esemény történetében – művészeti vezetője volt. Segítségével számos magyar művész kerülhetett kapcsolatba a rendezvénnyel, köztük például Bukta Imre is. A műfaj nevét – Nature Art – is a koreai alapítóknak, a ma már nemzetközileg jegyzett Yatoo csoportnak köszönhetjük, akikkel Erőss személyes jó kapcsolatot ápol, ő volt a kurátora magyarországi bemutatkozásuknak is 2016-ban a Koreai Kulturális Intézetben.

„A művek az urbánus környezettől távol, általában természeti, esetleg falusi környezetben jönnek létre. Az így létrehozott ’jel’ az adott táj specifikumát, egyedi jellegét erősíti, összefonódásuk megváltoztathatatlan, a mű nem tud létezni ezen a meghatározott környezeti kontextuson kívül. Az alkotás realizálásakor a művész az adott környezetben fellelhető természetes anyagokat használja, így az efemer jellegű munkákba már az alkotás pillanatában bele van kódolva egy bizonyos élettartam. Ebben az esetben nem érvényesül a konvencionális, örökkévalóságnak szánt műalkotás mítosza – az alkotás a természet ciklikus változásainak idejében létezik” – írja Erőss Természetművészet című tankönyvében, mely DLA dolgozatának 2011-es nyomtatott kiadásaként jelent meg. 

Rendszeres alkotó és kurátori tevékenysége mellett igyekszik Magyarországon megteremteni a természetművészet gyakorlásának és népszerűsítésének lehetőségét. A természetművészet az az ágazat, amelyben Magyarország tényleg jobban teljesít. Nem előzmények nélküli a dolog, az 1980-as évek visegrádi építőtáboraiban nagyon hasonló elven jöttek létre jelek, hajlékok az erdő mélyén, ez volt az alapja Erőss kurátori koncepciójának is a 2018-as Koreai biennálén, ahol NATURE – PRIVAT SPACE – SHELTER hívószavakkal helyi anyagokból kellett a pályázóknak a természetben búvóhelyet létrehozniuk. Jellemző módon a magyar részvétel a pályázaton elsöprő volt. 

 

Statikus struktúra. Németország, 2011. 400x400x400 cmStatikus jel. Bulgária 2013. 60x300x300 cm


Erőss István 2008 és 2018 között az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének vezetőjeként, 2016 és 2018 között intézetvezetőként Európában egyedülálló módon egyetemi keretek között oktatta a műfajt, és teszi azt máig, óraadóként. Létrehozta Egerben a természetművészeti specializációt, amely épp a Yatoo-hoz fűződő kapcsolatok révén hozzásegíti a hallgatókat, hogy nemzetközi workshopokon tanuljanak a műfaj legkiválóbbjaitól. 2021 óta Erőss István – aki eredeti családnevét egy romániai adminisztratív beavatkozás révén hivatalosan csak Erős-ként használhatja – a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, így az egri szakot itt végzett, volt tanítványai viszik tovább, akik mindhárman doktorálni is készülnek a témában. Az egri képzéshez kitűnő alap a noszvaji barlanglakásokban működő művésztelep, amely kifejezetten inspiráló környezet a természetben végzett alkotó munkához. A hallgatókkal rendszeres program az Ipolytarnócon működő tábor is, ahol több éve készülnek helyspecifikus installációk közös építéssel, gyarapítva a helyi látványosságok sorát.

Erőss kezdeményezésére Borsod megyében, Bódvaszilason létrejött egy nemzetközi természetművészeti gyűjtemény, amit a helyben lefolytatott workshop művei gazdagítottak.  A 2011 nyarán lezajlott eseményre sikerült a műfaj olyan „nagy klasszikusait” meghívni, mint az amerikai Alan Sonfist, a koreai Ko Seug-hyun, az iráni Ahmad Nadalian, a német Anke Mellin vagy a magyar Bukta Imre. A műemléki védettségű, volt Eszterházy-uradalmi magtár felújításával létrejövő MagtArt művészeti alkotótérként az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében működik, jelenleg kikerült a művész látóteréből.. 

 

Cím nélkül. Bódvaszilas 2011. 230x150x1100 cm

A természetművészet első hallásra szokatlan fogalma azonban lassan kezd polgárjogot nyerni a galériák falai között is, ahonnan pedig a természettel szelíd kölcsönhatásban alkotó művészek tudatosan vonultak ki a műfaj megszületésének pillanatában. A művészek fotón, videón dokumentálják alkotásaikat, amelyek fizikai valójukban lassan elenyésznek. A public art, a street art vagy az environmental art műfajainak megerősödése kiválóan demonstrálja a galériarendszerből amúgy is kikívánkozó művészek ezen attitűdjét.

A műfaj megteremtői, a Yatoo művészei annak idején, 1980-ban az ottani diktatúra elől menekülve egy folyóparton ütöttek tanyát, és hozták létre műveiket. A természeti környezetben alkotó művészek – sokszor társadalomjobbító szándéktól is vezérelve – a megváltozott társadalmi, gazdasági és kulturális környezetre rezonálnak, s a világ agresszív átrendezését az urbánus központok mérnökeire bízva megelégszenek a kultúrpolitika játékterétől távol eső természetes környezettel, a „kis gesztusokkal”, az alkotási folyamat meditatív élményével.

 

Harmincezer evőpálcika. Gong-Ju, Korea, 2008.

 

A cikk illusztrációi Erőss István munkái, az alkotó jóvoltából

 

Még több kép a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A világhírű holland designer, Jurgen Bey a MOME-n

A világhírű holland designer, Jurgen Bey a MOME-n

Április 26-án tart előadást a MOME MAG kezdeményezés meghívására.

Indul a Friss Kakas

Indul a Friss Kakas

Teljes a Friss Kakas programja, elindult a jegyelővétel.

„Fontos, hogy minden összhangban legyen”

„Fontos, hogy minden összhangban legyen”

Interjú a STUDIO Ü duóval, Tücsök Esztivel és Szücs Bettivel.

Hirdetés