Hirdetés

Stephen Lee: A táplálkozás százmillió éves története – könyvkritika.

Hogy a táplálkozásantropológiára magára akár diszciplínaként is lehetne tekinteni, az csak az utóbbi nagyjából ötven évben és jellemzően az északi félteke jóléti államainak polgárai előtt vált nyilvánvalóvá. A világ többi részén, amely egyébiránt a népesség mintegy négyötödét is lefedi, a táplálékbevitel jellemzően nem szertartásos körülmények között, afféle gasztrotemplomokban történik, hanem megmaradt annak, ami évmilliókkal ezelőtt is volt: a bendő megtöltése az élő szövet működéséhez szükséges energia előállításának céljából. Szira Péter könyvajánlója az OCTOGON 169-es (2021/5-ös) lapszámából.

Persze könnyű kenyér és olcsó zsurnaliszta-fogás a hanyatló nyugat egy újabb hóbortjaként leírni a táplálkozástudományt, ráadásul nem is lenne tisztességes. A főemlősök evolúciója során a környezet változásához tökéletesen alkalmazkodó génállományunk viszont alig tudott adaptálódni az ipari civilizáció gyomrosaihoz, jelesül annak táplálékfeldolgozást érintő hatásaihoz. A kanadai biológiai antropológus, Stephen Lee gyakorlatilag bejárta és végigette – beleértve az „Ízletes ízeltlábúak” fejezetcím alatt tárgyalt ehető dolgokat is – a világ minden tájékát, hogy kiderítse, miért vált ez a tulajdonképpen ösztönös tevékenység, az evés, oly sok baj forrásává.

Csak egy példa a sok közül: a kelet-afrikai maszájok napi koleszterinbevitele akár hatszor annyi is lehet, mint egy átlagos nyugatié, koleszterin-szintjük mégis jóval alacsonyabb a mienknél, a génjeik ugyanis jól alkalmazkodtak a magas koleszterin-tartalmú étrendjükhöz.

Arról viszont fogalmunk sincs, hogy főemlős őseink miért vesztették el a C-vitamin-szintetizáló képességüket úgy nagyjából 60 millió évvel ezelőtt. És a változás csupán egyetlen génen (GLO) múlt, amely a folyamat utolsó lépésében részt vevő enzimet állította elő. Lee – a pompás hasonlatok mestere – erre az esetre azt mondja, ez olyan, mintha egy rock-banda a koncert előtt kirúgná a dobosát.

Ezeket az eseményeket nevezhetnénk akár érdekes evolúciós variabilitásnak is, a magyarázat azonban nem ott, mármint az evolúcióban, hanem a környezeti hatásokhoz való alkalmazkodásban keresendő, hiszen jóval gyakoribb, hogy egy-egy efféle – amelyekből jó párat tárgyal is a kötet –jelenség csupán „mellékhatása” volt az evolúciónak.

Még egy akadémikus alapossággal megírt könyv sem lesz maradandó konklúzió nélkül, így hát, e jó szokáshoz igazodva, a szerző a kötet végén tíz érthető és egyszerű pontban összefoglalja a helyes táplálkozásról és a jó élet szabályairól vallott tanácsait a táplálkozásból eredő ezer és egy nyavalyától sújtott embertársainak. A kitűnő és helyenként minden túlzás nélkül tényleg bravúrosan megírt kötet a kiadótól megszokott pontossággal, gördülékeny és érthető fordításban – Varró Zsuzsa – látott napvilágot.

A jól áttekinthető tükörméret és a tördelés Fodor Gábor grafikust, a mutatós borítóterv pedig Somogyi Pétert dicséri. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy a majd’ ötvenoldalnyi irodalomjegyzékben egyetlen magyar vonatkozású hivatkozást sem találtunk.

(Fordította Varró Zsuzsa, lektorálta dr. Wunderlich Lívius. Typotex, Budapest, 2021, 296 oldal)




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Budapest rejtőzködő téri világát tárja fel egy új könyv

Budapest rejtőzködő téri világát tárja fel egy új könyv

Szövényi Anna Budapesti terek című könyve a Terc kiadó gondozásában jelent meg.

„A design önmagában nincs” – Ernyey Gyula designtörténész

„A design önmagában nincs” – Ernyey Gyula designtörténész

Ernyey Gyula designtörténésszel a Designisso beszélgetett.

Íme a bizonyíték, hogy van kapcsolat a techno zene és a modern építészet között

Íme a bizonyíték, hogy van kapcsolat a techno zene és a modern építészet között

A Techno erotika Valencia építészetében című kiállítás tanulsága szerint.

Hirdetés