Hirdetés

A Magyar Pavilon az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén.

Az idei Velencei Képzőművészeti Biennálén a Ludwig Múzeum Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatja be. A Magyar Pavilon kiállítása négy nagyobb egységben igyekszik körüljárni múlt és jelen jövőhöz való ambivalens viszonyát és az identitás megtalálásának körülményeit. A művész és Zsikla Mónika kurátor által közösen kidolgozott tematika tökéletes reflektál az idei Biennále központi kiállítása, a The Milk of Dreams (Álomtej) témájára, melynek egyik fókuszában a testek metamorfózisa áll.

 

A kiállítás koncepciója a művész egy korábbi kiállításához kapcsolódóan Arthur Schopenhauer sündisznó-dilemmájához nyúlik vissza. A filozófus, majd a későbbiekben Freud és a modern pszichológia képviselői által gyakran használt metafora az intimitás természetét hivatott érzékeltetni. Az ember mint társadalmi lény képtelen arra, hogy egyedül éljen, ezért folyamatosan keres másokat, akikkel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit és szeretetét.
 


A schopenhaueri gondolatmeneten tovább haladva velencei kiállítás asszociatív kiindulópontját Szerb Antal 1937-ben megjelent Utas és holdvilág című regényének egy mozzanata adta. A regény főhőse a nászútján Velencéből Ravennába érkezve egyedül indul felfedezni a mozaikokat, hogy gyermekkorát felidézze. A sündisznó-dilemma tökéletesen illeszkedik a regény történetéhez: a hajdanvolt kultúrák emlékei nemcsak arra ébresztik rá a főhőst, hogy az egyén a saját társadalmi-kulturális meghatározottságából nyeri az önazonosságát, hanem arra is, hogy a jelene óhatatlanul a múlt fragmentumaira épül. A kiállítás nem a regény cselekményét parafrazeálja, hanem költői analógiaként használja fel a főhős mozaikokkal való találkozásának misztikus élményét, a megtapasztalás azon pillanatát, amikor a teljességélmény szétrobban, és az addig szilárdnak hitt világkép megkérdőjeleződik. A kétely révén ugyanakkor az ember képessé válhat arra, hogy szembenézzen a folyamatosan változó önmagával.
 

 

A kiállítás négy nagyobb egységben járja körül a múlt és a jelen a jövőhöz való ambivalens viszonyát és a szubjektum önazonosságának, az identitás feltérképezésének állomásait. A pavilon tereiben a különálló, de mégis egy közösségként létező, egymásra utalt testfragmentumok a közös és az egyéni tapasztalatok terhei alatt egymás tükörképében feloldódva próbálják elnyerni a végső formájukat. Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.  

A kiállítást Velence után decemberben a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja.

 

A kiállító művészről

Keresztes Zsófia (1985) Budapesten él és dolgozik. Művészeti tanulmányait 2010-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A diploma éveit követően sokat kísérletezett a papír formálhatóságával, és installációit leginkább az efemer jelleg határozta meg. A 2016-os év azonban változást hozott művészetében: ekkor talált rá a szobrainak jelenleg is az alapanyagát képező polisztirolra, valamint a szobrok héjszerkezetét képező üvegmozaikra. Ebben az időszakban már a személyiség formálódásának stációihoz és az ezeket alakító tapasztalatok leképezéséhez kapcsolódó absztraktabb, amorf testképzés jellemző munkáira.


Keresztes művészetében az egymásba olvadó ikonográfiai alakzatok komplex és képlékeny rendszere az „ezredfordulós” generáció formanyelvével és referenciáival párosul. Művei megtestesült mozaikokként értelmezhetők, melyek sajátosan ötvözik az érzékiséget és a virtualitást, az analógot és a digitálist, a valóságost és a szürreálist: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve járják körül a szubjektum önazonosságának kérdéseit. Generációjának kimagasló tehetségeként az elmúlt években számos nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon és biennálén vett részt.

 

59. Velencei Képzőművészeti Biennále
Velence, Giardini, Magyar Pavilon
2022. április 23. – november 27.
Sajtónapok: 2022. április 20-22
Kiállításmegnyitó: 2022. április 21., csütörtök, 16.00 óra, Giardini

Nemzeti biztos: Fabényi Julia
Kurátor: Zsikla Mónika
Szervező: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest

A kiállítás magyarországi bemutatója:
2022. december 15. – 2023. február 26. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum.

www.ludwigmuseum.hu

 

Forrás: sajtóanyag




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Megnyílt a 17. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja

Megnyílt a 17. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonja

A Ludwig Múzeum Facebook oldalán osztotta meg a virtuális megnyitóhoz készült videót.

Még sosem volt ekkora szükség a modern örökségünk újrakondicionálására

Még sosem volt ekkora szükség a modern örökségünk újrakondicionálására

A Velencei Biennálé Magyar Pavilonja 12 épülettel, 12 irodával, 12 reflexióval.

Design, költészet, hipnózis

Design, költészet, hipnózis

A Lipcsei Könyvvásár magyar pavilonjának arculata Farkas Anna tervezőgrafikus munkája.

Hirdetés