Farsang Barbara Pintér Márton építésszel készített interjút. 

Fiatal korod ellenére számos megvalósult építészeti projekt társtervezésében vettél már részt, a MOME-s mestermunkád azonban egy meglehetősen progresszív, futurisztikus fikció jelenségével foglalkozik. Pontosan mit szeretnél megvalósítani a diplomamunkáddal?

Szerencsémre csak nagyon ritkán csöppentem bele „térpornográf” szakbarbár munkákba. Meg egyébként is sokkal jobban izgat a dolgok miértje, mint az adott, mondhatni kommersz válaszok. Az építészet határterületein viszont lehet releváns kérdéseket feltenni, vagdalkozni és állításokat magunkra vállalni. Ez tetszik nekem. Meggyőződésem szerint a legtöbb építészeti projektnek tagadhatatlanul hitelesebb az elméleti háttere, amelyet sajnos sok esetben kinyír a szexi homlokzat és a magasztos tömeg. A diplomamunkámban ezt szerettem volna elkerülni, azaz nem állt szándékomban füllenteni. Szándékosan sebezhető és pimasz, építészeti alapkritériumoktól mentes manifesztum. Végzős diákként, a sodrásban, csak Rambóként, talpig felfegyverkezve, ám csak félig felkészülten lehet beleállni és ordítva tüzelni. Amint egy kicsit is elkezd mesterkéltté válni az állítás, lesz mibe kapaszkodniuk az acsargóknak és támadhatóvá válik. Tehát Rambónak annyi. A hibáitól működik igazán ez a projekt.

Úgy hallottam, hogy a témaválasztásod nagy port kavart a MOME-n. 

Jó nagyot. Nem vagyok hülye, ilyet nem véletlenül csinál az ember! Alaprajz és metszet nélkül építész diplomát kapni szerintem teljesen jogos. Az elméleti alátámasztásoktól gyakran mentes manifesztum-prototípust ért kemény kritikáért pedig külön köszönet jár. Mindazonáltal, a „szak-tucatdolgozat-írás” véleményem szerint az egyetemi léthez méltatlanul porosz utas megoldás.

A 110011 Humán+Gép elv elméletének akkor mi is az alapja?

Az emberek gépekkel kötött szövetsége elfogadott tény. Mindennapi tárgyainkat úgy szeretjük, hogy közben azok megfigyelnek minket, ez a szerelem viszont a gigantikus méretű technológiai cégek kreatúrája. Az elmúlt időkben elképesztő térhódításba kezdtek a félkész műanyagprojektekből elhamarkodottan tőkét nyerő laikusok. Siketnéma tárgyaik képtelenek hasznos információközlésre app-mentesen. Így elanyát-lanodott buta tárgyaik gyámjaiként használják az átlagfelhasználót. Javaslatom a máig dédelgetett okos tendenciák eltörlése és egy nulladik lépés megalkotása, amely közvetett módon szociális együttműködésre is sarkall. Ez az 110011-rendszer. Elképzelésem egy szuperszámítógép autonóm koordinátorként való beolvasztása egy város infrastruktúrájába és társadalmába, ahol a gépek erőforrásai bárki számára szabadon elérhetőek. Társadalmi integrációját felsőoktatási intézmények diákjainak bevonásával segítem elő. Ez a vegyes csoportokból álló „diák elit” felelős a városban szétszórt életminőség-javító szerepet betöltő objektumokért. A tárgyak meghatározott anti-design sztenderdek keretein belül pedig egymással is hasznos információt közlő, városi környezetben érvényesülő jótékony algoritmusok.

Ez az elmélet milyen összefüggésbe hozható az építészeti gyakorlattal?

Roppant jó kérdés. Úgy vélem mindig a teória elsődleges, az építészet csak annak következménye. Hajlamosak vagyunk az építészetet mindössze aranymetszésben elhelyezett üvegfelületek, pompás téglavariációk és kontextus-tartalom vonzata alapján megítélni. Ne már! Ami a fiatalokat érinti, felesleges erőfeszítés lenne e tekintetben felvenni a kesztyűt a kortárs nagyágyúkkal szemben. Másfelől viszont ideje lenne két lábbal a földön állva utat nyesni ebben az izmusmentes mocsárban. Diplomám egy progresszív hangvételű kritika az aktuális társadalmi, technológiai és építészeti tendenciákról. Az elméletet azért formáltam épületszerűvé, mert építészet szakra jártam. Elvégre a célom, hogy gondosan előkészített tézismunkával definiáljam a közeli jövőt. Tehát közelebb hozni az utópia érzetét, majd megvalósítani azt. E gondolatmenet nulladik lépése volt a 110011 és részemről beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Persze az is lehet, hogy alsó-középkategóriás magazin címlapján végzem majd egy csodálatos homlokzatú villával.

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/6-os lapszámában. 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 122 - 2015/6. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Balaton, Tomay Tamás, Paládi-Kovács Ádám, debreceni holokauszt emlékmű, CEU, Sheila O’Donnell és John Tuomey, Váci Greens C


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretne előfizetni magazinunkra, itt teheti meg.

Kapcsolódó

Őszinte formavilág - Tóth Attila

Őszinte formavilág - Tóth Attila

interjú Tóth Attila építésszel

Égigérő paszuly - Hello Wood

Égigérő paszuly - Hello Wood

Interjú a Hello Wood alapítóival, Huszár Andrással, Pozsár Péterrel, és Ráday Dáviddal. 

Hirdetés