Hirdetés

Újpesti Főplébánia kialakítása a zeneiskola régi épületében.

Új helyre, a híres újpesti zeneiskola Szent István téri épületébe költözött az Egek Királynéja Főplébánia. A jövőbe mutató módon felújított ház tavalyi átadása óta várja a lelki otthont és közösséget keresőket.

Fotó © Albertszki Tamás

Újpest megújuló főterét meghatározza az 1875-1881 között Bachmann Károly helyi építész tervei alapján épült, az Egek Királynéja tiszteletére szentelt neogótikus templom. A tér nyugati oldalán, a Károlyi István és a Liszt Ferenc utcák közötti területen állt eredetileg a plébánia földszintes, hosszan elnyúló, 1873-ból származó épülete (a tervező kilétéről nincs adat – szerk.). A kerület vezetésének régóta célja a tér jelentős részét elfoglaló vásárcsarnok és bódésor áttelepítése, a terület felszabadítása; ez a szándék most szerencsésen találkozott és összehangolhatóvá vált több intézmény bővítési igényével. Sikerült minden érintett számára a korábbinál kedvezőbb feltételeket teremteni: az 1922-től kilencven éven át itt működött Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola megfelelő méretű próbateremmel rendelkező helyre, az Újpesti Ifjúsági Sport- és Szabadidőközpontba költözhetett, a plébánia egy korszerű, jól használható, teljes körűen felújított épületet kapott a régi házért és telekért cserébe, ahol az önkormányzat a jövőben a vásárcsarnok végleges elhelyezését tervezi.

Fotó © Albertszki Tamás

A városközpont-megújítás programjába illeszkedő fejlesztés több meglepetést tartogat. Az eredeti tagozatait és nyílásrendjét visszakapott, szolid eklektikus főhomlokzat fehér tónusa üdítő látvány az északi térfal ütött-kopott történeti házsorában. Az előtérbe lépve szinte azonnal feltárul a ház alapképlete, a középtengely mentén haladva fokozatosan láthatóvá válnak a beépítés rétegei. A funkcionális elrendezés az építészet nyelvén az ide látogatók egyházhoz fűződő kapcsolatát képezi le: ha valaki hivatalos ügyben, vagy valamilyen jeles családi esemény, szertartás megbeszélése céljából érkezik ide, akkor az előtérből nyíló földszinti irodáig, vagy a főlépcsőházon keresztül az emeleti plébánosi fogadótérig kell mennie. A rendszeres alkalmakra járók a földszinti hittanterembe, a könyvtárként is működő kápolnába, a pincei ifjúsági terembe, esetleg hátrébb, az emeleti baba-mama szobába, vagy az ovisok ermébe igyekeznek. A legnagyobb befogadóképességű terek a ház súlypontjában, az új keresztszárnyban találhatók, az emelet elérését külön lépcsőház és lift biztosítja. A közlekedők kisebb-nagyobb teresedéseire építő elrendezés kellő szeparáltságot nyújt az eltérő használatú helyiségek számára. A rendeltetésből adódóan a házban jelentős a közösségi terek aránya, emellett az emeleti plébánosi és gondnoki lakás képviseli a másik fő funkcionális egységet.

Fotó © Albertszki Tamás

Az elnyújtott téglalap alakú telken elhelyezkedő, 1870 tájáról származó, U alakú épület udvari traktusainak kismértékű visszabontá-sával a tervezők egy új, a meglévőtől markánsan különböző keresztszárnyat alakítottak ki. Ez a nyeregtetővel fedett bővítmény rejti két szinten a plébánia sokoldalúan használható közösségi tereit. Az emeleti „nagyterem” metszetében a hagyományos házformát idézi, a letisztult, világos enteriőr kortárs szakrális tér hangulatát sugallja – bár az „igazi” kápolna a földszinti oldalszárnyban található. A homlokzatok méretes megnyitásai révén az új tömeg megjelenése átláthatóvá, rendkívül könnyeddé, szinte hídszerűvé válik – ez a földszinten, az előtérben, vagy az udvaron állva érezhető igazán. Az eltolható üvegfelületek révén könnyen létrejöhet a fizikai kapcsolat az udvarterekkel, kiváló terepet nyújtva szabadtéri rendezvényekhez is. 

Fotó © Albertszki Tamás

A bővítmény anyaghasználatában és a tető szerkesztésmódjában egyaránt határozottan elkülönül a történeti épülettől, a halványszürke eternitpala és a fehér szálcement burkolat tónusában viszont kapcsolódik a vakolt felületek árnyalatához. A rendezett, hátsó pihenő-udvar felé néző homlokzat peremeit az oldalszárnyak szélességében nyerstégla burkolatú felületek keretezik, finoman utalva a visszabontott traktusokra. Az emeleti nagyterem játékosnak tűnő, valójában magyaros hímzésminta szerint perforált, kihajtható árnyékoló táblái oldják a szimmetrikus elrendezés szigorúságát, időben folyton változó arculatot adva a homlokzatoknak. Ezek a terek esti használatakor „felizzó” minták jelennek meg az új szárny belső átrium-udvar felé néző oldalán, sőt a meglévő épület középső traktusán is, erősítve a régi és új kapcsolatát.



Megmaradtak az oldalszárnyak konzolos, kovácsoltvas korlátos függőfolyosói, eredeti közlekedő funkciójuk mellett az újonnan létrejött, intim hangulatú belső udvar pihenő-levegőző erkélyeiként is szolgálnak. Az egymással szemben lévő homlokzatok azonos kezelése, a régi és új felületek találkozása sajátos légkört teremt, amelyben az új elemek át- és átszövik a történeti épület megmaradt részeit. Az U alakú ház belső térosztása teljesen átalakult, a múltra csupán az előtér árkádjai és a megőrzött, míves kiképzésű főlépcsőház emlékeztet. Az udvar felé néző nyílások mellvédjeit egységesen elbontották, így a helyiségek bőséges fényhez juthatnak. Ez a szokatlan világosság jellemző a csuklópontokban található, felülről (is) megvilágított, meglévő és új lépcsőházakra egyaránt. A fehér felületek – a tisztaság és a fény ősi egyházi szimbólumán túl – a régi plébániáról származó, értékes szobrok és berendezési tárgyak hátteréül is szolgálnak. Ezek sűrűsége és elhelyezése gondosan megtervezett, így nem válik az épület múzeummá, mégis jelzik a gyökereket, a történeti folytonosságot. 



Újabb meglepetés a történeti épületszárny utcai traktusa alatt húzódó pince, amely közösségi és tároló funkciót kapott. A vakolattól megszabadított boltozatok és falak letisztított tégla-kő felületei maradandóságot sugallnak, évszázadok építőmesteri tudásába engednek visszatekintést. A csekély szintsüllyesztéssel kialakított új padlót és lábazatot az oldalszárnyak visszabontásából nyert címeres-monogramos téglák alkotják, erősítve az újjászületett tér homogenitását. 



Az épület határozott rendje a zöldfelületek kezelésében is tükröződik: a belső átriumot kőburkolatú sávok tagolják, a hátsó udvart széles „terasz” és geometrikus vonalvezetésű ösvény keretezi. A falikúton és a kocka-ülőkéken egyaránt feltűnik a kereszt szimbóluma, finoman jelezve a hely szellemiségét.

A friss és határozott tervezői szemlélettel végigvitt átalakítás nyomán egy korszerű, sokoldalúan használható közösségi ház, lelki otthon jött létre, amit szemmel láthatóan szeretnek a használók. Kis léptékű, de példamutató beavatkozás: új érték létrehozásával párosítva is meg lehet menteni az épített örökséget.



Építtető: Budapest Főváros IV. kerület, Újpest Önkormányzata
Képviseli: Wintermantel Zsolt
Építész tervező: Berzsák Zoltán (4 plusz Építész Stúdió Kft.)
Építész munkatársak: Konyha Katalin, Stanisewszki Andrea
Kertészet: Open Air Design Kft.
Tervezés éve: 2012-2013
Átadás éve: 2014
Összterület (bruttó): 1240m2

Szöveg: Garai Péter
Építész: Berzsák Zoltán
Fotó: Albertszki Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/03-as lapszámában. 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 119 - 2015/03. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Ekler a szőlőhegyen, Soproni Gyógyközpont, Corvin Corner, Bad Girlz, KÉK Építészeti Filmnapok


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Megújul a debreceni Aranybika

Megújul a debreceni Aranybika

Nyílt, országos építészeti tervpályázatot hirdet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a debreceni Aranybika Szálló felújítására és új oktatási központ létrehozására.

Egy zseni, aki nélkül ma más lenne az építészet

Egy zseni, aki nélkül ma más lenne az építészet

Peter Rice emblematikus épületek egész során hagyta rajta a kéznyomát.  

Szelíd kiáltvány önmagunknak az öncélúság jegyében

Szelíd kiáltvány önmagunknak az öncélúság jegyében

Kőszeghy Flóra (Stúdió Kőszeghy) írása a Magyar Építészeti Múzeum kialakítására kiírt pályázat apropóján.

Hirdetés