Hirdetés

Yasmeen Lari, a szegények építésznője

Pakisztán első női építésze a szociális építkezésben hisz és önsegítésre nevel.

Hirdetés

Yasmeen Lari a szociális építészet kiemelkedő képviselője, aki több tízezer olyan embernek épített lakást és menedéket, akik földrengések és árvizek miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat. 2016-ban övé lett a Fukuoka-díj, most pedig a nagy presztízsű innovációs elismerés, a Jane Drew-díj, amellyel a nők építészethez való hozzájárulását díjazzák, fókuszban a diverzitással és az egyenlőséggel. Egy nem mindennapi életút következik társadalmi felelősségvállalással, edukációval és némi meghasonlással, amelyben Lari azt a kérdést is felteszi, hogy tekinthető-e még egyáltalán építészetnek a munkássága. Mert amit csinál, az annál sokkal több.

Fotó: Yasmeen Lari / Facebook

A kezdetek

Yasmeen Lari Dera Ghazi Khanban, Pakisztánban született 1941-ben, 15 évesen egy családi összejövetelre utazott Londonba, de végül ott ragadt és oda járt iskolába. Az építészet felé édesapja példája terelte, aki nagy fejlesztési projekteken dolgozott szülőhazájában.

„Amikor először mentem felvételezni építészet szakra, megkérdezték, hogy tudok-e rajzolni. Én meg mondtam, hogy nem tudok. Ekkor azt javasolták, hogy jobb, ha először megtanulok rajzolni egy művészeti iskolában”

- mondta el Lari a Jazbah Magazinnak adott interjújában. Ennek megfelelően két évig tanult művészetet, majd Oxfordban folytatott építészeti tanulmányokat.

Vissza Pakisztánba

1964-ben lediplomázott és visszatért Pakisztánba, megnyitotta saját irodáját, a  Lari Associates-t, ezzel pedig az ország első női építésze lett. Azzal a gondolattal kezdett el alkotni, hogy az építészetre inkább hivatásként, mintsem kereskedelmi tevékenységként tekint, ez igazán pályafutásának későbbi éveiben nyert értelmet. Karachiban telepedett le, ahol felfedezte gyökereit és országának építészeti és társadalmi örökségét. A hétköznapi munkavégzés nem volt mindig egyszerű, kezdetben folyamatos nehézségekbe ütközött, mert az építkezésen dolgozó munkavállalók a neme miatt állandóan megkérdőjelezték tudását. Egy, a férfiak által uralt országban és rendszerben többszörösen meg kellett dolgoznia azért, hogy elfogadják, és hogy eljuthasson addig a pontig, hogy napjainkban világszerte a szociális építészet úttörőjeként tartsák számon, aki fenntartható megoldásokkal segítette a különféle közösségeket.

1973-ban megtervezte Pakisztán első szociális lakásrendszerét, ez volt az Anguri Bagh projekt Lahorban. Ezt a projektet a kormány támogatta, célja pedig olyan lakóegységek kialakítása volt, amely az alacsony jövedelmű csoportok számára lakhatást biztosít. Amikor a terveket bemutatták azoknak a nőknek, akik a házak lakói lettek volna, a legnagyobb problémájuk az volt, hogy mi lesz a tyúkjaikkal, ha beköltöznek ezekbe a házakba. Lari megnyugtatta őket, hogy a nyitott teraszokon továbbra is tarthatnak állatokat, termeszthetnek zöldségeket, miközben a házak közötti keskeny utcákban játszhatnak a gyermekek. 

Az Anguri Bagh projekt - Fotók: Archnet

Amikor tervezési filozófiájáról kérdezték, két építészt említett, Mies van der Rohe-t és Hassan Fathy-t. 

„Először, Van der Rohe nyomán az a célom, hogy az épületek elemeit precízen, részletekbe menően taglaljam és rakjam össze. Aztán jön Fathy a képbe: nagyon fontosnak tartom a népi hagyományok megjelenítését az épületekben."

Larit tehát mélyen megihlette hazájának építészete, Pakisztán ősi városainak elrendezése, és a vidékre jellemző sárkunyhók, földépületek is. Az építésznő következő nagy dobása az 1980-as Lines Area Resettlement program volt, amelynek keretében 13 000 embert helyeztek el egy fenntartható közösségben Karachi szívében, 200 hektáron. A szociális építkezés mellett Lari például olyan mérföldkőnek számító épületeket is tervezett Pakisztánban, mint a Pénzügyi és Kereskedelmi Központ vagy a Taj Mahal Hotel.

A Pénzügyi és Kereskedelmi Központ épülete - Fotó: Nust Science Blog

Fordulás a „mezítlábas”, szociális építészet felé

Bár Lari 2000-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, karrierjének talán legérdekesebb fázisa ekkor kezdődött el: 2003-ban az UNESCO tanácsadója lett, tapasztalatait olyan régiókban hasznosítja, amelyeket természeti katasztrófák sújtanak, vagy fegyveres konfliktusok miatt válnak az emberek földönfutóvá és otthontalanná.

2005-ben a Richter-skála szerint 7,8-as földrengés sújtotta Pakisztán északi területeit, meghalt 80 000 ember, 400 000 család pedig elhagyni kényszerült egykori lakóhelyét. Lari a törmelékekből származó homok, mész és bambusz felhasználásával költséghatékony és környezetbarát házakat épített fel olyan emberekkel, akik mindenüket elvesztették a természeti katasztrófában. Önkéntesekből álló csapatának megtanította, hogyan építhetnek az anyagokból jobb és biztonságosabb házakat, és arra ösztönözte az áldozatokat, hogy működjenek egyfajta önsegítő közösségként, és ne feltétlenül az államtól várják a támogatást. Ezzel lefektette a mezítlábas, közösségi építészet alapjait.

Amikor 2010-ben áradások sújtották a Khyber Pakhtunkhwa és a Sindh tartományokat, Lari többek között a gyorsan növekvő és fenntartható bambuszból és mészből készített menedéket és közösségi tereket olyan megoldással, amely lehetővé tette az áradó víz átfolyását anélkül, hogy bármiféle károkat okozna a házakban menedéket kereső embereknek. 2014-re ezzel az eljárással 40 000 zéró széndioxid-kibocsátású menedékházat építettek fel, melynek következtében a 2012-2013-as áradások nem követeltek emberéletet, de az állatok is biztonságban maradtak azokon a területeken, ahol dolgozott. 

Középpontban a bambusz - Fotó: Metalocus

2018-ban elnyerte a World Habitat díjat egy olyan tűzhellyel (chulha), amely nem bocsát ki toxikus füstöt, így nem károsítja a pakisztáni nők egészségét. Ebből mára körülbelül ötvenezret építettek Sindh tartományban.

Újfajta adományozási modell bevezetése a szegény közösségekben

Az évek során, ahogy Lari szociális tevékenysége egyre inkább előtérbe került, többször dolgozott sárral, mésszel és bambusszal a természeti katasztrófák sújtotta helyszíneken, saját bevallása szerint az építészeti tudása művészeti és társadalmi formát is öltött. A használt alapanyagokról elmondta, hogy

„nem arról van szó, hogy ezek az eljárások ne léteztek volna az országban, nem vezettem be semmi újat. Csak éppen nem használtuk ki kellőképpen ezeknek az anyagoknak és technológiáknak az előnyeit, és nem fejlesztettük tovább annyira, hogy a biztonságos építkezéshez is fel tudjuk használni őket.”

Lari filozófiájának alapja az az önsegítés, egy olyan modell kidolgozása, ahol a lakóközösségek kialakításában a közösségek egyenlő partnerként vesznek részt, egyedi struktúrákat hoznak létre úgy, hogy a közösségükben és a felhasznált anyagokban rejlő innovációt teljes körűen kiaknázzák. Lari az alacsony költségű, vagy olykor akár költségmentes alternatív építészetben hisz, férjével létrehozták a Heritage Foundation of Pakistan alapítványt, amely fontos oktatási tevékenységet is végez a szegények és a rászorulók számára azzal kapcsolatban, hogyan vállaljanak felelősséget a saját életükért és hogyan teremtsenek együtt, közösségként maradandót. Tevékenységüket adományokból, díjakból elnyert pénzekből és baráti támogatásokból végzik, valamint Lari maga is pro bono dolgozik.

Lari „mezítlábas” megközelítése szöges ellentétben áll a nyugati jótékonysági modellekkel. Az építésznő szerint

a tradicionális adományozási formák a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak tényleges segítséget nyújtani a rászorulóknak, mivel az embereket áldozatként, és nem egyenlő partnerként kezelik.

Lari modellje viszont úgy adja vissza a méltóságot az elesetteknek, hogy közben érdekeltté teszi őket a saját életükben és még a környezetvédelemre is megtanítja őket. 

Korábbi épületeit illetően önkritikus, és a szó hagyományos értelmében már nem tekinti magát építésznek sem, hiszen egy nagyon fontos társadalmi aktorrá nőtte ki magát.

„Régebben előszeretettel használtam drága építőanyagokat, mint például a nagy üvegpanelek, a gránit és az acélrácsok, az új projektjeimmel szerettem volna jóvátenni azokat a károkat, amelyeket a korábbi munkáimmal okoztam még akkor is, ha mindig megvolt bennem a törekvés a környezetvédelemre.”

A 2000-es években végzett munkássága jelentős hatással volt a marginalizált közösségekre, nemcsak Pakisztánban, hanem más országokban is, az elnyert Jane Drew-díj kapcsán pedig sokan gondolják azt, hogy a díj soha nem volt még olyan jó helyen, mint Larinál.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

11 nő, akik megváltoztatták az építészetet

11 nő, akik megváltoztatták az építészetet

A természet szerelmesétől kezdve, a lázadón át a kísérletező építészig.

2022-ben rendezik a soros Light + Building szakvásárt

2022-ben rendezik a soros Light + Building szakvásárt

Az idei szeptember végén sem jön össze.

Pas de deux Budán
  • 2020-05-08 09:00
  • Deco

Pas de deux Budán

A Studio Arkitekter munkája a Deco magazin 2017/1-es lapszámából.

Hirdetés