A vöröstéglás neogótika kedvelője tervezte a budavári Nagyboldogasszony-templomot és a Magyar Nemzeti Levéltárt is.

„Mint tanár az anyagszerűség elvének hirdetője volt Pecz Samu. Ezt az elvet a maga munkáin is érvényesíteni igyekezett. Gyűlölte a hamis látszatot keltő hamis anyagot; helyette, ha igazán nemes anyagra nem tellett, a szegényes építőanyagot is többre becsülte. Nyerstéglahomlokzatú épületei beszédes tanúságai ennek az elvi felfogásának” – írta Az Ujság 1922. szeptemberi száma a ma 165 éve, 1854. március 1-jén született Pecz Samuról. A protestáns templom- és iskolaépítészet kiemelkedő alakjának nevéhez fűződik többek között a Szilágyi Dezső téri református templom, a Központi Vásárcsarnok és a BME Központi könyvtárának terve is.

A Szilágyi Dezső téri református templom - Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont

165 éve, 1854. március 1-jén született Pecz Samu építész, műegyetemei tanár. Felsőfokú tanulmányait a budapesti és stuttgarti műegyetemen, valamint Bécsben a Képzőművészeti Akadémián, Theophil Hansen dán építész tanítványaként végezte. 1878 és 1882 között Schulek Frigyessel dolgozott, többek között a budavári Nagyboldogasszony-templom felújításán, az 1880-as évek elején pedig Hauszmann Alajos irodájában kapott helyet – az itt töltött évek alatt, 1884 és 1885 között tervezte meg a nádasdladányi neogótikus plébániatemplomot. Pecz 1882-ben kapta meg az építész oklevelet, 1888-tól haláláig a Műegyetem Középítési Tanszékén tanított.

Mint tanár nemcsak kartársai körében örvendett nagy szeretetnek, de hallgatói is nagyon kedvelték és tisztelték. Szigorú, elnézést nem ismerő volt és mégis szerették hallgatói, sőt valósággal népszerű professzor volt, mit mindig és minden egyes hallgatóval szemben tanúsított igazságosságának és úgy az előadásából kiérezhető nagy tudásának, valamint nagy lelkiismeretességének köszönhetett. Protekciót, elnézést nem ismert és mindenkor fáradozást nem ismerő gondossággal vizsgáztatott. Akik tanítványai közül közelében lehettek, nagy ragaszkodással viseltettek iránta, mert műhelyében az igaz, komoly munkát tanulhatták meg – olvasható a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1922-es számában.

Közel 40 éves pályafutása alatt a több protestáns templomot és oktatási épületet tervezett, Beregszászon gimnázium, Ungváron reáliskola, Fiumében tengerészeti akadémia épült tervei alapján, emellett a Műegyetem Központi Könyvtára, az ELTE Gólyavár, a Központi Vásárcsarnok, a Magyar Nemzeti Levéltár épülete is Pecz nevéhez kötődik.

Protestáns templomépítészet

Pályája kezdetén Pecz Samu elsősorban templomok tervezésével foglalkozott, a vörös tégla és a gótikus stílusjegyek már az első pillanattól jellemezték munkáit. A budapesti unitárius és a debreceni Kossuth utcai református templom építésével szerzett tapasztalatait A protestáns templomok építéséről, kapcsolatban a debreceni kálvinista új templom részletes ismertetésével című tanulmányában összegezte.

A kálvinista templom épület legcélszerűbb alapalakját a sokszög adja meg, melynek középpontjában tehát az Ur asztala, s egyik sarokpillére mellett a szószék foglal helyet. A centrális elrendezésnek mintegy magját képező sokszögnek nagysága bizonyos határok közé van szorítva; függ az egyfelől a külső és belső aesthetikai kiképzés végrehajtásától; függ továbbá az elrendezés természetétől és a szerkezet követelményeitől – olvasható a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1888-as számában.

Ezt az ideális teret akarta létrehozni az egykori Fazekas, ma Szilágyi Dezső téri református templom tervezésekor. „Pentagon” jeligéjű tervével nyerte meg az új budai református templom építésére kiírt pályázatot – a XIX. századra jelentősen megnőtt a budapesti református közösség száma, így a protestáns templomok építésére egyre jelentősebb igény érkezett. Az építkezés 1892-ben vette kezdetét, a 600 fő befogadására alkalmas templomot 1896 márciusában, virágvasárnapon szentelték fel. A neogótikus stílusú templom alaprajza centrális elrendezésű, középen pedig ötszög alakú. A tetőt barna, sárga és zöld színű Zsolnay-cserepekkel díszítették, a berendezés és a bútorok pedig szintén Pecz tervei alapján készültek. A templom 62 méter magas tornya három, a Bochumi acélgyárban készült harangnak ad otthont – egészen 2012-ig négy harang lakott a toronyban, az 1895-ben a Borosnyai házaspár megrendelésére készült darab jelenleg a pestszentlőrinc-szemeretelepi gyülekezet tulajdonában van.

A Szilágyi Dezső téri épület nem csupán a protestáns templomok között ritkaságnak számító centrális elrendezéséről volt híres, itt kötött házasságot többek között Ady Endre és Csinszka 1915-ben, valamint Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona 1940-ben. A második világháborúban súlyosan megsérült az épület, az ostrom idején a német lovasság istállóként használta. Az összeomlás szélén álló templomot 1950-re állították helyre, teljes körű felújításon 1989 és 2014 között esett át.

A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán álló, 1905-ben felszentelt, szintén neogótikus stílusú fasori evangélikus templom és gimnázium terveinek elkészítésére is Pecz Samu kérték fel – ez volt az első budapesti evangélikus templom, ahol magyar nyelven tartották az istentiszteleteket. Az 55 méteres toronnyal bíró templomot többek között Róth Miksa mozaikja és öt méter átmérőjű rózsaablaka díszíti, a napkeleti bölcsek hódolását ábrázoló oltárkép Benczúr Gyula alkotása. A második világháborúban megsérült templom az 1970-es évek elején teljes belső, a ’90-es években pedig külső felújításon esett át.

A fasori evangélikus templom, részlet - Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont

„Valóságos palotákban folyt ezután a vásárlás”

A fejlődő és gyarapodó Budapesten 1897. február 16-án öt vásárcsarnok nyitotta meg kapuit a vásárlók és termelők előtt, összesen 2600-nál is több árusítóhellyel. Az I. számú Központi, a II. számú Rákóczi téri, a III. számú Klauzál téri (1907-ig István téri), a IV. számú Hunyadi téri és az V. számú Hold utcai csarnok biztosította a közélelmezés minőségét, szem előtt tartva a higiéniai szempontokat is.

Vajjon ki ne bosszankodott volna már azért, hogy fagyos, sokszor lucskos, sáros, esős időben volt kénytelen a nyílt piaczokon csatangolni. Valóságos palotákban foly ezután a vásárlás” – írta az Ország-világ 1897. februári száma az új csarnokokról.

A Központi Vásárcsarnok terveit Pecz Samu készítette, aki nem bízta a véletlenre a feladatot: Sándy Gyulával – aki Pecz tanársegédje és munkatársa volt – a felkészülés jegyében többek között a berlini, a lipcsei és a drezdai csarnokokat is tanulmányozták. Pecz még egy kis méretű, 12 felvételre alkalmas tekercs-film rendszerű fényképezőgépet is beszerzett, Sándy így emlékszik vissza a történetre:

„Elvileg nagyon alkalmas lett volna a gép, de még csak 24 óra sem állott rendelkezésemre, hogy annak kezelését kitanulmányozhattam volna, de útközben kellett elolvasnom a hozzá vett használati utasítást és Berlinben készítettem vele az első felvételt. Eladdig filmtekerccsel egyáltalában nem foglalkoztam. Az akkori tekercsek is nagyon betegek voltak. Túlságosan összeugrottak, hengeredtek. Nem ösmertem a gép fényerejét sem. Januári ködös napokon, alkonyati órákban, hóesés közben egy kipróbált géppel is nehéz jó felvételeket készíteni. Így bizony fényképező tudományom kudarcot vallott. A felvételek 75%-a nem volt használható.”

Szerencsére a látottakat gondosan lejegyzetelték, emellett vázlatokat és méréseket is készítettek, az elkészült tervek alapján 1894-ben vette kezdetét az építkezés a mai Fővám téren, a 10 344 m2 alapterületű csarnoképület a funkcionális és historizáló építészet keresztezéséből született, a tartósság és a célszerűség elveit szem előtt tartva. A Duna közelsége fontos szerepet játszott a helyválasztásban, hiszen akkoriban a nagybani kereskedés egyik központja az alsó rakpart volt.

A vásárcsarnokok úgy a főváros fogyasztóira, mint a vidék termelőire nézve nagy előnyöket fognak nyújtani. A főváros közönsége mindenekelőtt azzal nyer, hogy élelmi czikkeit ezután nem kell külön, egymástól szétszórt, nyílt piaczokon összeszedegetnie, mert a vásárcsarnokban – mint jól berendezett kamrában – minden czikket együtt talál, amire a háztartás czéljaira szüksége van – olvasható a Köztelek 1897. januári számában. 

A cikkben megjelent „Utmutatás” ismerteti az árusításhoz szükséges tudnivalókat is, a vásárra jutás módját, az ellenőrzést, a helybér-szabályzatot, valamint a vidéki termelők piacra jutásának lehetőségeit. Az árusító helyért fizetett helypénz az áru természete szerint változott, a húsok és borok árusítására alkalmas placcért „négyszögméterenként” egy napra 25 koronát, míg a zöldségfélék esetében 8 koronát kellett fizetni.

Jelentős szerkezeti változtatás 1936-ban történt először, bár már 1902-ben is felmerült a csarnok bővítésének igénye. A második világháború a Központi Vásárcsarnokon is mély nyomokat hagyott, „az épület pince szerkezetei is károsodtak, a Baromfiudvar elpusztult, a Csarnok tér felőli homlokzatok megsérültek.” A csarnok helyreállítására az 1960-as évekig várni kellett, 1974-ig több felújításon is átesett. A Lechner Tudásközpont tervtára őrzi a KERTI 1987-es ajánlati tervét, amiben felhívta a figyelmet az 1976-ban műemlékké nyilvánított épület rekonstrukciójának szükségességére. A Vásárcsarnok helyreállításának feladata a Budapesti Városépítési Tervező Irodához került, és Tokár György, Hidasi Györgyi és Nagy Gergely építészek tervei alapján valósult meg. Az egyik legnagyobb kihívás az idomtéglák és a Zsolnay-féle kerámiaelemek pótlása volt. A Központi Vásárcsarnok felújítása 1991-ben kezdődött és három évvel később fejeződött be.

A Fővám téri Központi Vásárcsarnok - Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont

Gótikus hálóboltozat Lágymányoson

Buda mocsaras részén, Lágymányoson több mint 32 ezer négyzetméternyi telken kezdődött meg a Műegyetem bővítése. Az építkezés 1903-ban indult el előbb Cziegler Győző, majd Hauszmann Alajos vezetésével, aki Pecz Samu segítségét kérte többek között a könyvtár épületének megtervezésére.

A Műegyetem elődje, az ipartanoda 1847-ben szerezte be első köteteit, 1860-ra már több mint 1200 könyvet tartott számon – az egyre gyarapodó gyűjteményhez 1869-ig csak a tanárok férhettek hozzá. Az állomány 1882-ben a Műegyetem (ma ELTE) Múzeum körúti kampuszán kapott helyet, innen került át Lágymányosra 1909-ben, amikor felavatták a Pecz tervei alapján megépült új könyvtárépületet. A román és gótikus elemeknek köszönhetően külső megjelenésében szakrális hatású épület egyik jellegzetessége a „Sóhajok hídja”, ami a központi épülettel köti össze a könyvtárat.

Az épület négy főrészből áll, ugyanis középen van az összekötő folyosóval kapcsolatban levő főbejárat, tágas templomszerű boltozott előcsarnok és díszes, szintén boltozott főlépcsőház, ettől délre a hivatalos irodai helyiségeket és tanáriolvasó szobákat magába foglaló emeletes rész, nyugat felé a Budafoki út felől a hatemeletes tulajdonképpeni könyvraktár és észak felé van elhelyezve a nagy hallgatósági olvasóterem, ruhatár és kényelmi helyiségek” – olvasható az Uránia folyóirat 1913. márciusi számában. A több mint 400 négyzetméteres olvasóterem 230 fő befogadására volt alkalmas, „szerkezeti szempontból is igen érdekes e terem, mert a templomokat nem számítva, egész Európában ez a legszélesebb terem, a mely valódi gótikus hálóboltozattal van befödve”, a téglából készült hálóboltozat ívköze 16,5 méter volt. Az épületben „a lehető legnagyobb rend és tisztaság elérhetése czéljából a falak egész körül, az ablaktalpakig világos elefántcsontszínű zománczos csempével vannak borítva s terem éppúgy, mint a könyvraktár porszívó-berendezéssel van felszerelve.

Dr. Rados Gusztáv műegyetemi könyvtárnok kimutatása szerint az 1909. évi állomány összesen 25 ezer munkát tartalmazott, ezek közül a legtöbb a matematika (2085 munka), a műszaki vegytan (2026 munka), valamint a művészet, műtörténet, életrajzok (1828 munka) kategóriájába tartozott, de ásványtani, bányászati, zoológiai és ábrázoló geometriai kötetek is megjelentek a gyűjteményben.

Az első és a második világháborúban a könyvtár épülete – a neogótikus berendezés, az ablaküvegek – és a gyűjtemény egyaránt jelentős károkat szenvedett, bár „csupán” a könyvek 5–6%-a pusztult el, azok a legértékesebb példányok voltak. Az olvasóterem falát díszítő szekkó, Raksányi Dezső festőművész alkotása is megsemmisült.

A tervek alapján az olvasóterem 30 ezer, míg a raktárépület 200 ezer kötet tárolására volt alkalmas, azonban az évről évre 10–15 ezer kötettel bővülő állomány, illetve a beiratkozók és a dolgozók számának növekedése miatt az 1960-as években felmerült egy újabb könyvtárépület létesítésének terve, ami végül elmaradt. Az 1990-es évektől kezdődött meg az 1977 óta műemléki védettséget élvező könyvtár eredeti állapotának visszaállítása, a felújítás során nem csupán új kölcsönzői teret létesítettek, a növekvő gyűjtemény tárolásának megoldására mélyraktárt alakítottak ki a központi épület déli szárnya mellett. A könyvtár 2001-ben egyesült az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárral, így a területe tovább bővült.

A könyvtár olvasóterme - Fotó: wikipedia.org

Hattyúdal: Magyar Nemzeti Levéltár

Pecz utolsó nagy alkotása a Bécsi kapu téren álló Magyar Nemzeti Levéltár épülete. A magyar rendek levéltárát, az Archivum Regnit 1756-ban alapították, előbb a pozsonyi országház, később a klarisszák budai kolostora adott otthont a gyűjteménynek. Az 1870-es években merült fel egy önálló épület terve – a Levéltár élén harminc évig álló Pauler Gyula országos levéltárnok szívügyének tekintette egy új, saját épület létrehozását.

A feladatra Pecz Samut kérték fel, aki ezúttal is alapos kutatómunkát végzett: többek között Bécs, Lipcse, Weimar és Párizs levéltárait tanulmányozta mielőtt a tervezéshez látott. A könnyű kereshetőség és elérhetőség mellett nagy szerepet játszott a tűzvédelem szempontja is. A tervek többszöri átdolgozását követően az építkezés 1913-ban kezdődött meg az egykori Bosnyák-laktanya helyén, a Bécsi kapu téren, a befejezésre azonban 10 évet kellett várni – az első világháború és a pénzügyi nehézségek miatt az 1916-os átadás két évet csúszott, a levéltár 1923-ban költözött historizáló és neogótikus elemeket is viselő, négyemeletes palotába. A külső szobrok Mikula Ferenc, a belsők Langer Ignác, a falképek pedig Dudits Andor festőművész nevéhez fűződnek. Az üvegablakok Róth Miksa, a fém díszítőelemek Jungfer Gyula műhelyében, a cserepek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.

A második világháborús ostrom idején a torony, amiben a központi fűtés kéménye volt, jelentősen megrongálódott, azonban épphogy befejeződött a helyreállítás, 1956-ban harckocsi-gránát találta el az épületet, három raktár kiégett. Az 1960-as évek elejére állították helyre a károkat, a ’80-as években pedig új cserepeket kapott a tető.

Pecz Samu már nem érte meg a Levéltár épületének megnyitását, 1922. szeptember 1-jén hunyt el, 68 éves korában.

A szerkezeteknek volt igazi mestere és így igazi mestere volt az építőművészetnek is. Egyes munkái, mint például a vásárcsarnok, az országos levéltár és a műegyetemi könyvtár raktárépületeinek szerkezeti megoldása, a műegyetemi könyvtár olvasótermének hálóboltozatos lefedése szinte a virtuozitásig menő szerkezeti megoldások, melyeket csak az mer megvalósítani, aki mestere szakmájának. Pecz Samu nagy lelkiismeretessége, időt és fáradságot nem kímélő munkálkodása mellett produktív építész is volt” – írta Rerrich Béla Peczről megemlékezve a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének 1922-es számában.

Források

Budai református gyülekezet honlapja

Budai Polgár Online, A Fazekas tér temploma

Pecz Samu, az ideális protestáns templomok tervezője

Budapes-Fasori Evangélikus Egyházközség

Sándy Gyula: A budai fazekastéri ev. ref. templom, Építő Ipar 1895. 06. 26.

Magyar Nemzeti Levéltár honlapja

Magyar Országos Levéltár, Urbface

A BME Központi Könyvtárának története

Rerrich Béla: Pecz Samu, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1922. 40–41. szám / Arcanum Digitális Archívum

Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templom-építő, -tervező és művezető építész?, 2005 / Lapis Angularis VI.




Ha tetszett a cikk, és szeretne előfizetni magazinunkra, itt teheti meg.

Kapcsolódó cikkek

Online térképen böngészhetjük a főváros épületeinek történetét

Online térképen böngészhetjük a főváros épületeinek történetét

Egy térképen megtalálható több mint 200 budapesti és vidéki épület története.

„Jegyezzék meg jól, hogy az épület a helyszínen épül”

„Jegyezzék meg jól, hogy az épület a helyszínen épül”

A Madách téri ikonikus téglaépületek tervezője, Wälder Gyula ma 135 éve született. 

Svájci aranyember járt a Szent István körúton

Svájci aranyember járt a Szent István körúton

Haggenmacher Henrik bármihez nyúlt, sikerrel járt, de vajon mi köze a Szent István körút 13-15. épületének egy svájci molnárlegényhez?

Hirdetés