A zsidó újév előtt ezzel köszöntötték Budapest legidősebb, az idén 200 éves zsinagógáját.

Az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó által vezetett intézmény Budapest legrégebbi zsinagógája, egyben az újjáéledő magyar zsidó közösség szimbóluma is. Az őszi ünnepek felvezetéseként szervezett Zsinagógák Hete eseménysorozat részeként a rabbi és a 3. kerület polgármestere ünnepélyesen felavatta a legutóbb a háború előtt működő, héber feliratokkal ellátott homlokzati órát. Cikkünk az OCTOGON 128-as (2016/3-as) lapszáma nyomán.

A felújított szerkezet mellé egy fémből készült “időkapszulát” fognak befalazni, amelyben a közösség tagjainak papírra vetett üzenetei kapnak helyet. Budapest legrégebbi zsinagógája hányatott előélet után, 2010-től szolgálja újra a hitéletet. Az 1821-ben felavatott zsinagóga legutolsó felújítása 2016-ban történt meg, Szécsi Zsolt tervei alapján. Az Octogon 19. évfolyamának 3. számában Uhl Gabriella méltatta az épületet, mind a rekonstrukció, mind a közösség megújulása szempontjából. A zsidó újév, a hagyomány szerint az ember teremtésének 5782-ik évfordulója  apropóján e cikk és más források nyomán idézük fel most az épület múltját, és jelenét

Az Óbudán, vagy, ahogy a zsidó lakossága évszázadokon keresztül hívta, Alt-Ofen, illetve Oven Joson területén letelepült
zsidókról 1349-ben születtek először írásos feljegyzések, de az akkori közösségről konkrétumot keveset lehet tudni. Mária Terézia rendelkezései a város perifériájára kényszerítették a zsidókat, így Óbudán, melyet akkor a Zichy család birtokolt, a földesurak védelme alatt fejlődhettek az újkori közösségek. Először a 18. század elején kaptak engedélyt az óbudai zsidók kőtemplom építésére.

Az itt megtelepedett közösség nyilvános istentiszteleteket tarthatott, tagjai ingatlanokat szerezhettek, belügyeiket saját bíróságuk ítélete szerint rendezhették és kóser bort, illetve húst mérhettek. Annyit tudunk az egykori építkezésekről, hogy Óbuda első, nagyobb méretű zsinagógája 1732-ben már biztosan állt a mai épület helyén. 1767-69-ben újjáépítették a templomot Nepauer Máté tervei alapján, s az elkészült épületet 1769-ben avatták fel. 1770-es években jótékonysági egyletet és kórházat is kialakítottak, iskolát is működtettek.

A közösség 1820-ban kezdett ismét hozzá a zsinagóga felújításához, átépítéséhez, Landherr András tervei alapján. A külső jegyei alapján klasszicista, de belső terében barokk jegyeket viselő zsinagóga új déli homlokzatot, illetve oszlopos előcsarnokot és tetőszerkezetet kapott.  A főhomlokzatot hat oszloppal alakították ki, fölötte háromszögletű oromzat, tetején a mózesi tízparancsolat ábrázolásával héberül, felirattal, melynek jelentése: ,, minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered és kiterjeszti kezeit e ház felé”. Két évig tartó építkezés után a zsinagógát 1821. július 20-án avatta fel Münz Mózes főrabbi. A zsinagóga berendezéseit és díszítését Goldringer X. Ferenc ácsmester és Maurer János stukkátor végezték. Az új templomban 364 férfi és 298 nő számára volt ülőhely. A belső teret a középen felállított, lengyel-morva hagyományt követő, négy obeliszkes, baldachinos bima (a tóraolvasó pultot magába foglaló emelvény) uralta.

Az osztrák Monarchiában fennálló valamennyi ilyenfajta vallási építmény között vitathatatlanul ez az itt csak nemrégiben felépített zsinagóga érdemli meg az első helyet, s ezt nem vitathatja el tőle sem a szép temesvári zsidó templom, sem – és még kevésbé – a régi prágai zsinagógák. - írja Franz Schams az 1820-as évek elején megjelent, Pest és Buda legteljesebb korabeli leírását tartalmazó köteteiben

Az 1838. március 13. és 15. között tetőző jeges, dunai árvíz a zsinagógát sem kímélte. A hitközség tagjai ladikokkal eveztek be a templomba, hogy megmentsék a Tóra-tekercseket, mivel a víz már a Frigyszekrényig ért. A zsinagóga épületét először 1900-ban renoválták, akkor készült a timpanon szecessziós díszítése Ullmann Gyula építész tervei alapján, az elektromos világítást is ekkor vezették be. A háború alatt a zsinagóga is sérüléseket szerzett, melyeket 1946-1947 között a Joint és az óbudai önkormányzat segítségével hoztak helyre. 1948-ban államilag bezáratták a több mint 160 éves múltra visszatekintő zsidó iskolát. 1958-tól a hívők már csak a zsinagóga földszintjén, az egyik bal oldali helyiségben gyűltek össze imádkozni.  Az 1960-as évek közepéig működött zsinagógaként, ekkor a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) eladta az épületet a Magyar Államnak. A Tóra-tekercseket ismeretlen helyre szállították, a zsinagóga eredeti berendezését pedig lerombolták. Az 1970-es évek elején felújították, ezt követően többször váltott funkciót, menedékháznak, múzeumnak és a Magyar Állam által működtetett TV-stúdióként is használták. (például Süsü a sárkány ebben az épületben áhítozott arra, hogy bárcsak rózsabimbó lehetne...) 

A zsinagóga 2010-ben, a zsidó újév alkalmával nyerte vissza eredeti rendeltetését, a Tóraszekrénybe adományként új Tóratekercs került. Az EMIH birtokba vette az épületet és megkezdte a felújítást. A boltívekre újra visszafestették azt a 25 ezer apró Dávid-csillagot, mely eredetileg díszítette a plafont, felépítették a régi bima mását, és új csillárokat iskészíttettek. A rekonstrukció azonban nem kizárólag az építészeti elemek megújítására vonatkozott, hanem – talán elsősorban – a közösségépítésre. Miközben az épület múltjának feltárása történt, a korábbi funkciók ráaggatott építészeti elemeinek eltávolításával, folyamatosan tárult fel a korábban hitéletet folytató emberek múltja is, a hol vidám, hol szomorú történetek beivódtak a falakba, ezáltal a rekonstrukció a falak, a tárgyak oral history-jaként szintén értelmezhető.

 

Ennek az épületnek az különlegessége, hogy hosszú téli álom után újra van benne közösségi élet. Az a legtermészetesebb dolog, hogy minden közösség a saját világlátásából, a saját korából a mindennapjaiban is belevisz a falakba, ha erre van lehetőség - vallotta Köves Slomó a felújítás kapcsán készült interjúban.

 

Fotó: Bujnovszky Tamás

A zsinagóga-rekonstrukció művészettörténésze dr. Fabraky Péter volt, a restaurátori munkát Velledits Lajos irányította. A felújított 19. századi térbe a modern csillárokat és a belsőépítészeti részleteket Somlai Tibor tervezte, majd egy további ütemben ifj. Kövessy Szabolcs és Benson Marcell működött közre a belső kialakításában. 

Fotó: Bujnovszky TamásFotó: Bujnovszky Tamás

(források: Uhl Gabriella: Közösségépítés. Octogon 2016/3; Viszket Zoltán: Ofen Jásán, az óbudai zsidó közösség újkori története. Óbudai anziksz 2016 tavasz; :Negyela László Márk: A megújult Óbudai Zsinagóga. építészfórum 2016.07.18)

(fotók: archív; Bujnovszky Tamás)

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kijelöli az utat az Európai Unió a klímavédelemben?

Kijelöli az utat az Európai Unió a klímavédelemben?

Az ambiciózus cél, hogy 2050-re Európa karbonsemlegessé váljon, de nem mindenki lett lelkes az Európai Zöld Megállapodástól.

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

Szabadulni a magyar építészek ősfrusztrációjától

A közelmúlt építészeti öröksége és nemzetközi kontextus a Velencei Biennálé magyar kiállításán.

A fa lesz az új beton?

A fa lesz az új beton?

Egyre több emeletes házat építenek beton helyett fából, csökkentve ezzel az építőipar katasztrofális mértékű szén-dioxid kibocsátását.

Hirdetés