Műemlék, fejedelmi ranggal

Cikkünk a 205-ös, 2026/1-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: dr. Pleskovics Viola
• Fotó: Ancza Krisztina
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Nos, megdöbbentő, hogy egy kis magyar település akár négy kastélyban, illetve kúriában is feredőzhet. Tolcsván pont ez van, és közölük talán a most tárgyalt jelentené sokak számára a cifraságoktól mentes legjelentéktelenebbet. Pedig csak ismerni kell korát, és azt, hogy kik birtokolták, s tekintélyben máris a többi fölé kerekedik a szemünkben.

Rákóczi család. Történelmünk robusztus pillére e két szó. A nevük fémjelezte szabadságharcon túl azonban nehezen lát legtöbbünk, még ha említésekor fejben reflexből legendássá is aposztrofáljuk a családfát. Több mint 100 év felívelést követően a família ugyan kihalt, viszont alatta a legbefolyásosabb családdá, köznemesi szintből uralkodó dinasztiává nőtte ki magát, mely birtokrendszerével kvázi behálózta a Kárpát-medencét. Ők voltak a Tokaj-hegyaljai borvidék Ewingjai is, a szóban forgó Tolcsva pedig a sárospataki uradalmuk része volt egykor. Épületünk a tájvidék számos Rákóczi-kastélyainak egyike, több száz év tanúja; ritka, 17. századi eredettel bíró műemlékeink vagány példája.

A kastély felújítását teljes körű kutatás előzte meg, melyből kiderül, hogy egy 1632-es urbárium szerint már állhatott itt egy castel. Nyilván teljes bizonyossággal nem lehet tudni, hogy erről az épületről van-e szó, de tekintve a kompakt architektúra késő reneszánsz, kora barokk jegyeit; a tényt, hogy a falszerkezet alapján nem bővítésről vagy átalakításról lenne szó, valamint más hasonló épületről nem tesznek említést – elég valószínű, hogy ő lesz a befutó. Analógiái a felvidéki kastély-építészben fedezhetőek fel, mai karakterét azonban nagyban befolyásolja a barokk óta alakult manzárdtető. A homlokzatok szemöldökpárkányos, kőkeretes ablakai is egy későbbi átalakításról vallanak, mely egy Bécs környéki mester által következhetett be valamikor a szabadságharc után.

E barokk beavatkozás óta az épület őrizte többé-kevésbé történeti formáját, aztán a II. világháborút követően a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai Pincészete szerezte meg. Ők 1961-ben Sári István, Őry Lajos és Ipacs Béla közreműködésével újították fel, mely során kicseréltek eredeti burkolatokat, és homlokzata is intenzív vakolatarchitektúrát nyert ekkor. Múzeum és vendégház működött falai között, majd az állami tulajdonú borászat jó sok átalakulást követően 2013-ban a Grand Tokaj nevet vette fel. 2021 óta ennek a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány a tulajdonosa, amely 2021–22-ben EU-s forrásból el tudta kezdeni a legújabbkori felújítást. Lényegében a korábbi kiállítás és vendégház funkció felfrissített változatát jelenti mindez, és bár az első ütem után nincs kész teljesen, még így sem érdektelen a dolog. Nem akárkik állnak a munka mögött ugyanis, ez első ránézésre is látszik.

A most kerek 10 éve megújult gyulai Almásy-kastély (és immár teljes nevén Látogatóközpont) interaktív kiállítása megreformálta a hazai műemléki fejlesztések, tárlatok műfaját, mérföldkő volt a helyreállítás-építészettörténetben. A menedzsment – és egyúttal kutatója az épületnek Virág Zsolt, valamint a Magyar Kastélyprogram Kft. volt, és még a Földes és Társai Építésziroda berkeiben a mai Konkrét Stúdió építészei dolgoztak az interaktív élményen. Nem egy közös munkájukat bemutattuk azóta már – és bár jelen esetben egy kisebb léptékről beszélünk, a design- és kvalitásgének félreismerhetetlenek. Ha halkabban is tehát, de most is erős a produktum.

A kastély tagozatai finoman rajzolódnak ki a homlokzat vásznán. A bútorok, az új anyagok kortárs hangnemei érzékenyek és illőek a történeti miliőhöz, ám e háttérrel együtt az új kiállítás kontrasztos, figyelemfelkeltő. A tárlat mellett egy borkostóló-termet, ajándékboltot is kialakítottak, míg a második ütem terve, hogy az emeleten egyszer történeti hangulatú apartmanokat hoznak létre.

A homlokzati színharmónia első ránézésre kortárs döntésnek tűnt. Mindamellett, hogy egy ilyen felújításnál a só- és páraáteresztő-képesség, a minőségi vakolat kiválasztása alap kell legyen, a színekben szabadabban játszhat a tervező. Az 1960-as években egy markáns, kékesszürke színnel öltöztették a falakat, melyet két szinten pilaszteres vakolatarchitektúrával „pezsdítettek”. A mostani kutatás alapján kiderült, ez a pilaszteres bekarcolás leginkább csak az emeletet érintette, így a markáns színnel együtt ez is a korábbi tervezők invenciója volt.

A minta formaelemei alapján a kutatás úgy véli, a karcolat az első periódusból származhat, így hitelesebb visszaállítani, és egy halvány szürke színre is rábukkant Csanda Jenő festőrestaurátor a kutatásoknál. A mai látvány progresszív az árnyalat és a minőségi anyagkezelés miatt, viszont a fentiek fényében konzervatív is, mely festett szerkezetként mutatja a kő anyagú tagozatokat, ahogy az történetileg hiteles és a földszintnek is visszaállította az eredeti súlyosságát a sarokarmírozásokkal.

A faanyag károsodása miatt a még eredeti barokk tetőszerkezetet sajnos el kellett bontani, de a ház további élete volt a tét, és kárpótol a minőségi, műemléki kettős palafedés használata. Alatta a korábbi felújítás során eltűnt koronázópárkányt is újrahúzták a homlokzat eredetibb arányainak cizellálására. A lépcsőborítások és parketták károsodott faszerkezeteinek eltávolítása, és a nedvesedés okozta károsodott falszerkezetek kezelése volt ezen kívül még nagy feladat, valamint a kiszolgáló terek rendszereinek, gépészetének integrálása a műemléki kötöttségek sűrű hálójában. A régi pincelejáratot is ismét megnyitották a belső térből, annak körülbelül 400 éves kőkerete így ismét láthatóvá vált.

A nedvesedésre jól reagáló anyagok keresztülvitele kulcsfontosságú kellett legyen, ha az olvasottak alapján az utólagos vízszigetelés csak a második ütemre lett tervezve. Ennél is nagyobb kihívás volt az a körülmény, hogy a projekt pont a Covid okozta gazdasági hullámvasút során született, amihez jó kémia kellett a kivitelezővel is – a kapcsolat a tervezők bevallása szerint kiemelkedő is volt. A projekt ráadásul design & build konstrukcióban zajlott, azaz a kiviteli tervek nem sokkal a megvalósulás előtt születtek. Volt, hogy a tervezők együtt igyekeztek megfelelő keresztmetszetű faanyagot beszerezni a barokk tető pontos újjáépítéséhez, csak hogy minél gyorsabban és egyszerűbben végrehajtható legyen a terv szerinti testet öltés.

Valahol Tokaj-Hegyaljával is az a helyzet, mint a Rákócziakkal. Első gondolatra elfoglalja méltó helyét a közbeszédben és a turizmusban. Pedig a helyzet az, hogy korántsem igaz egyik sem eléggé. Sem az itteni bortermesztés történetével, vagy magának az eredetvédelemnek a történetével sincs tisztában egy átlag magyar ember – jómagam is most tudtam csak meg, hogy egyébként az egész világ első zárt borvidékéről van szó. Bár jóval előttük kezdődött mindez, a Rákóczi családnak is rendkívül fontos szerepe van ennek felvirágoztatásában, a kastély kiállítása pedig őket helyezi el rangban, időben és jelentőségben.

A Rákóczi-ház öt fejedelme című mini kiállítás a család azon öt tagján keresztül mesél, akik viselték az erdélyi fejedelem címet – én azonban e sorokban hadd küzdjek meg kicsit jobban a női karakterek kiemeléséért is, hiszen itt olyan ikonok tűnnek ki, mint Lorántffy Zsuzsanna vagy Zrínyi Ilona. A tárlat a hatásosságra épít, így amikor belépünk a terembe, a tér elsötétül és elindul egy narrációs program az alakok bemutatására. A sötétből kontraszttal megjelenő backlight panelek, és a szóban forgó témára irányuló fényhatások dramaturgiája segítik élvezetesebbé tenni a történeti információk befogadását, így jobban emlékezhetünk a történelemórára a hazamenetel után is.

A nemesek genealógiai vagy mondjuk heraldikai ismerete nem a legkönnyedebb műfaj, az tény. Azonban ma, amikor egy jól futó történeti hangvételű sorozatnál bezzeg képes a rajongó felvázolni az utolsó ház utolsó képviselőjét is (tudjuk, mire gondolok), ideje kedvet kapnia a saját történelme szövevényéhez is. Mert ezek a dolgok valóban meg is történtek, és a közös múltunkhoz tartoznak. Kellenek ehhez az olyan tudásátadók, kicsit az alvó ingereket megpengető ismeretterjesztők, mint akár ez a kisebb tolcsvai kastély. Itt állt évszázadok óta és még fog is, rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e vele is meghallani azt a hívószót és tekintélyt, amiből Tokaj-Hegyalja még többet érdemel.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!