Vágó József valóságos perspektívagyártó-gép volt, 45 hatalmas tablón rajzolta meg az elképzeléseit Budapest fejlesztésével kapcsolatban. 

Milyen lenne ma a Tabán? Hol lenne a Városháza? Hogyan nézne ki az Andrássy út torkolata, ha megvalósulnak Vágó József tervei? A tablók sajnos már nincsenek meg, de nagy részük megismerhető Vágó 1936-ban kiadott Budapest művészi újjáépítése című könyvéből.

A kiszélesített Gróf Tisza István, ma József Attila utca, átlátást biztosítva a Várra
Vágó József a ’30-as évek elejétől leginkább urbanisztikai terveken dolgozott. A Népszövetség pályázata után már nem voltak anyagi nehézségei, Olaszországból hazaköltözve jó körülmények között élt a Podmaniczky, majd a Klotild, mai nevén Stollár Béla utcában. 1933-tól, amikor Vágó László meghalt, testvére tetőteraszos műteremlakásában lakott. Pontosabban kétlaki életet élt, ugyanis a Népszövetség épületeinek tervezéséhez kapcsolódó sok utazás után is gyakran tartózkodott külföldön, nagyrészt fia, Pierre Vago révén, aki Párizsban szerezte meg építész diplomáját, majd a L’Architecture d’Aujourd’hui főszerkesztőjeként dolgozott.

Az 1918-as őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság időszaka alatt betöltött különböző pozíciói miatt hazatérése után nem lehetett a kamara tagja és így nem dolgozhatott legálisan. (A forradalmakban történt szerepvállalása a későbbi megítélésére erősen rányomta a bélyegét, bár a kommunista pártba nem volt hajlandó belépni és független gondolkodása miatt a szemléletéhez egyébként közelálló, baloldali rendszerekbe sem tudott feltétel nélkül integrálódni.) 1935-ben elvált feleségétől, Lénárt Gitta énekesnőtől, majd amikor 1939-ben feleségül vette Manheim Ilona hegedűművésznőt, véglegesen kiköltözött Franciaországba. Salies-de Béarn, egy klimatikus gyógyhely lett az otthona, ahová korábban is sokat járt a Népszövetségnek végzett munka rengeteg konfliktusának következtében kialakult egészségi problémáinak kezelésére. 

Árkádos templomudvar az Erzsébet híd pesti hídfőjénél
1933-ban maga is részt vett a Tabán rendezésére kiírt pályázaton. Kamarai tagság hiányában nem indulhatott hivatalosan, de bízott abban, hogy a javaslatait így is figyelembe fogják venni komoly szakmai tekintélye miatt. Terve tényleg nagy sikert aratott a pályázati anyagokból 1934 januárjában rendezett kiállításon. Ennek ellenére még tovább dolgozott a tökéletesítésén, majd a következő négy évben az egész főváros rendezési tervét kidolgozta.

Műve nemcsak száraz alaprajzi, térképes ábrázolásokból állt: 45 hatalmas perspektivikus tablót rajzolt meg elképzelései szemléltetésére, amelyeket 1936 májusában a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításán be is mutatott, majd a következő évben ugyanitt húsz megújított tablót állított ki, amelyekről egy újabb katalógust is kiadott.

A Tabán új beépítése
Pierre Vago visszaemlékezései szerint apja rendkívül gyorsan és hatalmas munkabírással rajzolt:

"Egy nap alatt elkészített egy festményt. (…) Valóságos perspektívagyártó-gép volt. Ellenezte Le Corbusier axonometrikus terveit és rajzait, mert szerinte ilyen látószög nem létezik, soha senki nem lát így. Amennyire csak lehetett, realista, fényképszerű rajzokat készített, nem akarta meghamisítani a valóságot."

A tablóknak sajnos az idők folyamán nyomuk veszett, bár Pierre Vago apja halála után megbízta a párizsi magyar nagykövetséget, hogy szállíttassák haza és adják át egy múzeumnak őket, a további sorsukról nem tudunk semmit. Vágó József 1936-ban könyv formájában is megjelentette koncepcióját Budapest művészi újjáépítése címmel.

"Minden alkotás lelki folyamat s az eredmény, a mű egy lélek megnyilatkozása. Miután azonban a gondolatok, érzések abból a társadalmi környezetből táplálkoznak, melyben az egyén él, az igazi művészi alkotás mindig kora kollektív érzéseinek kifejezője” – kezdi művét, majd továbbfolytatja az itt megkezdett gondolatot, miszerint minden mű egyéni alkotás, de ugyanakkor akarva-akaratlanul része a korra jellemző nagy egésznek is. Különösen, ha városépítésről van szó, ahol szerinte nincs helye az individualizmusnak, az egyes építészeti alkotások nem törekedhetnek arra, hogy feltűnőek legyenek, hanem bele kell simulniuk a várostervezés általános koncepciójába. Kell a „céltudatos, évtizedekre előrelátó vezetés”, egy „karmester”, aki meghatározza a fő irányokat."

A Kálvin tér egy új templommal

Ráadásul ez az időszak a motorizáció és a tömegesedés kezdeti korszaka, így Vágó szerint végképp nincs sem szükség, sem lehetőség egyes kiemelkedő épületekre, ennél fontosabb az egységes, átgondolt, a közlekedési igényeket kielégítő tervezés.

"Ma nem léteznek már a feudális főurak, kik pompás palotáikkal ékesítették Itália városait. Nincsenek egymással vetélkedő céhmesterek, hogy aranyozott házaikkal egy új Brüssel új Grande Place-át övezzék. A ma gazdagjai kivonultak kertes villáikba s a várost átengedték az egyszerű polgártömegeknek. Ezen egyforma életviszonyok között élő polgárok egyforma lakásaiból adódik össze a modern bérház s ezek sokaságából a jelenkori város. Az ucca (sic!), a tér is elvesztették régi jelentőségüket. A mai ember nem andalog az uccán, egyes házak egyes kis művészi részletének szemléletébe merülve. A téren sem gyűlnek össze, mint hajdan, a nobilitások, hogy ott a napi eseményeket megtárgyalják. Összejövetelre itt vannak a klubok, kávéházak, s aki sétálni kíván, negyedóra, félóra alatt künn lehet a szabadban. Az uccákon villamoson, autóbuszon, autón rohan mindenki ügyes-bajos dolga után s nem ér rá házakat nézni."

A kiszélesített Alagút utca, a végén a Római térrel és a Déli pályaudvarral
Ma már ezzel a Vágó-féle szemlélettel természetesen nem tudunk egyetérteni, sőt, ahol csak lehet, igyekszünk visszalopni városainkba azokat az értékeket, amelyeket már lejárt lemezeknek minősít. A modernizációnak, urbanizációnak abban a szakaszában, amelyben műve született, persze érthető az állásfoglalása, és valószínűleg maga is csodálkozna, ha látná, hogy hová jutottunk ezen elvek mentén az azóta eltelt évtizedek során.

A Tabán

"Mintegy kapuja az egész jobbparti városrésznek. Az Erzsébet-hídon át itt kapcsolódik legintenzívebben a két városrész élete” – foglalta össze Vágó a Tabán városszerkezeti jelentőségét. Ugyanilyen fontosnak tartotta a városrészt esztétikai szempontból is: „A környező Gellérthegy, Naphegy, a Várhegy az impozáns királyi palotával, valamint a Duna közelsége e kis völgykatlant Budapest különleges és semmilyen más világvárosban föl nem található természeti szépségeinek gyűjtőpontjává emelik.” Ez az egyedi fekvés volt az oka annak is, hogy a főváros már az I. világháború előtt elhatározta az eredeti földszintes, egyemeletes beépítés lebontását, ami aztán a harmincas évek elejére, közepére meg is történt, majd ideiglenesen parkosították a területet."

Az Attila körút a Tabánban

Vágó József tervei szerint körülbelül a Dózsa György tértől a Dunáig – a Krisztina körút és az Attila út mai kettőse helyett – az Attila körút jött volna létre, amely a pesti körutakhoz hasonlóan egy egységet alkotott volna a Margit és a Krisztina körutakkal. Az Attila körút, amelynek Vár felőli oldalára hipermodern, teraszosan lépcsőző homlokzatú épületeket álmodott meg, a Gellért-hegyhez közeli részre pedig családi ház jellegű teraszházak sorozatát, az Erzsébet híd budai hídfőjénél – a Hegyalja úttal együtt – monumentális indítást kapott volna. Ehhez Vágó egyéb kiigazításokat is tett volna:

"A hídfő túlságosan nekifut a hegynek. Ezért az alsó rakpart parkírozott területének egy része a hídfő nívójára feltöltendő, hogy itt a forgalom lebonyolítására több hely legyen és különösen, hogy a Tabán területéhez közvetlenebb legyen a kapcsolat."

Városháza

A 18. századból származó, tornyos, régi pesti városháza a Belvárosi Plébániatemplom mögötti területen állt, az egyemeletes épületet két- majd háromemeletessé Hild József építette át. Az Erzsébet híd létrehozásához kapcsolódóan sajnos ezt az épületet is lebontották, és ezzel ez a történelmi együttes, amely a környék egyik legvonzóbb része volt, eltűnt. A városházát az Invalidusok házaként épült, majd később Károly kaszárnyaként működő épületbe költöztették át, amihez aztán különböző toldalékok csatlakoztak.
Az új városháza a Margit-szigettel szemben

Vágó teljes joggal kritizálja a fővároshoz nem méltó helyet, és külföldi példákat is felsorolva a Duna-partra, a Margit-szigettel szembe épített volna egy új, modern városházát. Meglátása szerint nem szükséges, hogy a városháza a városközpontban álljon, hiszen a lakosság csak ritkán látogatja. A jelenlegi helye nem is alkalmas arra, hogy ott egy új, monumentális középület jöjjön létre, a műemlék épületszárnyak kivételével a többi területet kereskedelmi funkcióra hasznosította volna.

Erzsébet vagy Madách sugárút helyett Madách út – valamint az Andrássy út indulása

Az Erzsébet, majd Madách sugárút ötletét, amely még az első világháború előtt merült fel – egy új városháza építésével összefüggésben a mostani helyén – Vágó teljesen elhibázottnak találta. Az eredeti elgondolás szerint az új városházával szemben induló sugárút egészen a Városligetig vezetett volna, még az Andrássy útnál is nagyobb szélességben. Majd miután kiderült ennek a grandiózus tervnek az irrealitása, már csak a Klauzál térig kívánták elvinni, már nem annyira szélesen és nem teljesen egyenes vonalvezetéssel. A tervpályázatot 1930-ban hirdették meg, az első helyet Árkay Aladár nyerte el. A terv azonban nem valósult meg, az elképzelés elakadt a telekspekuláció útvesztőiben. Már Árkay halála után, 1934-ben éledt fel újra a projekt, ekkor Wälder Gyulát, a pályázat egyik megvételt nyert tervének szerzőjét bízták meg a Madách tér és a Károly körút csatlakozó épületeinek megtervezésével. Az építkezés sok tervmódosítás után 1937-ben indult el, több ütemben folyt és 1940-re fejeződött be.

Az Andrássy út torkolata az új Madách úttal és a kiszélesített mai József Attila úttal

Mivel a Kiskörúttól a Kossuth Lajos utca és a mai József Attila út közti szakaszon több utca is elmegy egészen a Városligetig, Vágó inkább ezek mérsékelt szélesítését javasolta volna. Madách sugárút helyett pedig arra nagyjából merőlegesen hozott volna létre egy szintén Madáchról elnevezett utat körülbelül a mai Rumbach Sebestyén utca vonalában, meghosszabbítva azt egészen az Andrássy útig. Ez a Madách út egyben az Andrássy út indulásának ügyetlen, artikulálatlan voltát is hivatva lett volna megoldani, ugyanis az Andrássy út felőli megnyitásával egy nagyjából szimmetrikus kompozíció jött volna létre, amelynek a tengelye a mai József Attila, akkor Gróf Tisza István utca lett volna. Ez utóbbit Vágó kiszélesítette volna, és így már az Andrássy út sarkáról át lehetett volna látni Budára, a Királyi Palotára. Ugyancsak ehhez a területhez kapcsolódóan Vágó jónak látta volna, ha a Szt. István Bazilikára nagyobb rálátás nyílik, e célból javasolta a Deák tér irányából előtte álló épülettömbök visszahúzását.

Nyugati és Déli pályaudvar

"A Nyugati pályaudvar elvesztette régi jelentőségét. A forgalom kilenctized részét a Keleti bonyolítja le. Alig pár vonat indul a Nyugatitól s mégis e pályaudvar több mint háromszor annyi területet hasít ki a város testéből, mint a Keleti. És a város értékes, belső területéből” – fogalmazta meg a ’30-as évekbeli helyzetet Vágó."

Az új Déli pályaudvar az Alagút utca végén

A Déli pályaudvart is – amelynek személypályaudvar része akkoriban még a maihoz képest elég kezdetleges volt – kicsit hátrább húzta volna, az Alagút utca végénél újonnan kialakított Római térre, ahol akkor a Déli Vasút társaság teherpályaudvara volt. Ezzel jelentős területeket lehetett volna bevonni a város életébe, és a „kettészakított városrész” két oldala között újra kiépülhettek volna a kapcsolatok.

"Az építendő pályaudvar ne legyen nagy, de minden ízében legmodernebb, kényelmesebb, elegáns pályaudvar” – írta Vágó. Az új Déli pályaudvar szerinte a külföldről érkezők számára is a legszebb fogadtatást tudná biztosítani a Gellért-hegy és a Tabán látványával, majd az Alagúton át a Duna-partra érnének át, ahonnan gyönyörű kilátás fogadná őket. (A rajzokon az épületen szereplő „Utazzunk a Balatonra” felirat jól mutatja a magyar tengert népszerűsítő korabeli turisztikai propagandát.) Az Alagút utcát széles, virágos úttá bővítette volna, ami által a pesti „kővárosból átjőve az Alagút sötét nyílásán át” úgy éreznénk, egy kertvárosba értünk."

A Déli pályaudvar

Vágó foglalkozik még a város sok más problémájával is. Az Erzsébet híd már a régi híd idejében is problémás pesti hídfőjénél például a templomot egy körbefutó árkádos építménnyel hangolta volna össze a környezetével. A Kálvin tér annak idején éppen átalakulóban volt a korábbi alacsonyabb beépítésű képéből a nagyvárosias formájába és forgalmi helyzetébe, ami egy rendezetlen állapotot eredményezett. Vágó itt vagy egy új, modern templom építésében és a tér alakjának módosításában látta a megoldást, vagy a régi templom megtartása esetén ahhoz hozott volna létre olyan környezetet, amely a templomnak monumentális hatást biztosít. A Deák térre is egy új templomot épített volna, és még sok egyéb javaslattal állt elő a város más pontjaira vonatkozóan is. Vágó elég jól látta előre tervei utóéletét: 

"Kishitűek minderre azt mondják ugyan, hogy mindez nagyon szép, de… Szép, de csak álom, megvalósíthatatlan utópia. Nincs pénz! És ez a minduntalan visszatérő refrén aztán eltemet minden gondolatot, lehűt minden lelkesedést. (…) Pedig egy nagyobb szabású városrendezési gondolat végleges keresztülvitele másutt is néha évtizedekre nyúlik. De megvan előre a terv, kiszabva a cél. (…) Nem a pénz a fontos tehát, hanem az előrelátás. Ez a messzi időre való előrelátás, a jövő fejlődési irányának megsejtése, minden szükségletnek organikus összekapcsolása az, amit városépítésnek neveznek. És ez a legszebb, leglelkesítőbb művészi föladat."
 


 

Képek forrása: Budapest művészi újjáépítése Vágó József elgondolása szerint, Budai István kiadása, Budapest, 1936 (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)

Egyéb források - Anne Lambrichs: Vágó József, Budapest művészi újjáépítése Vágó József elgondolása szerint, Budai István kiadása, Budapest, 1936 (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kezdjük pozitív példákkal az évet az Okos Város Online Példatár segítségével!

Kezdjük pozitív példákkal az évet az Okos Város Online Példatár segítségével!

A Lechner Tudásközpont által létrehozott példatárban már 1000 innovatív megoldást ismerhetünk meg.

Milyen lett volna Budapest Vágó József korabeli tervei szerint?

Milyen lett volna Budapest Vágó József korabeli tervei szerint?

Vágó József valóságos perspektívagyártó-gép volt, 45 hatalmas tablón rajzolta meg az elképzeléseit Budapest fejlesztésével kapcsolatban. 

123 éve nyitott meg a Klauzál téri vásárcsarnok

123 éve nyitott meg a Klauzál téri vásárcsarnok

2015-ös felújítása óta nem csupán klasszikus piacként, hanem közösségi térként is funkcionál.

Hirdetés