Hirdetés

Mi lett volna, ha? – Tomay Tamás építészete

Négyrészes cikksorozatunkban a múlt héten elhunyt Tomay Tamás építészre emlékezünk - első rész.

Hirdetés

Egy Tomay-házat felkeresni mindig nagy élmény. Ez a káptalanfüredi látogatás annyiban mégis rendhagyó volt, hogy az alkotó saját családi nyaralójába invitált. Nem célunk misztifikálni azt a helyzetet, amikor a megrendelő és tervező azonos személy. Izgalmas konstelláció, de egy épület komplexitása túlmutat ezen a körülményen – olvashatók Martinkó József sorai a 2013-ban megjelent Ocotogon 107. lapszámában.

Az Octogon magazin hasábjain 2009-ben mutattunk be egy Balatongyörökön felépült Tomay-nyaralót. Farsang Barbara írása így zárul: „A földrajzi jelentésen túl társadalmi és spirituális fogalommá válik ez a festői szépségű terület, ahol az épület több lesz, mint egy egyszerű mértani forma, átélhetősége pedig túlmutat a puszta fizikai-építészeti meghatározottságon.” (2009/6). Annak ellenére, hogy a tájnak és az építészeti szerkesztésnek az egybeolvasása mindenképpen releváns eljárásnak hat itt, a Balaton partján, számomra ez az újabb ház, a saját nyaraló, mégis ettől eltérő gondolati alapon áll. Baranyai Katalin a Hajós utcai N&n galériában 2002-ben elhangzott kiállításmegnyitó beszédében mutatott rá arra, hogy

Tomay építészete mintha valamiféle hosszúra nyúlt, folyamatos búcsúzás volna a Bauhaus modernizmusától. Mintha „alapkutatásokat” végezne, ami a modernitás avantgárd jellegének eredeti rendszerét hivatott rekonstruálni és újraértelmezni.

Tomay építészete a modernizmus alternatív, párhuzamos narratíváját kutatja. „Mi lett volna, ha...? Mi történt volna az építészeti avantgárddal, ha nem alakul meg az iskola Dessauban?” Tévedés ne essék. Ez nem a Bauhaus kritikája, és főleg nem posztmodern építészet.

Mint vendéglátónktól megtudjuk, régóta ismerték Káptalanfüred környékét, mégis egy véletlen folytán találtak a rendkívül kicsi, szűk és meredek, leválasztott, 500 m²-es telekre, amire ráadásul 15 százalék beépítési korlát is vonatkozik. A lépcsősorral, illetve egy nyomtáv széles kavicsos úttal föltárt sarok szinte egyetlen telepítési módot kínált. A föntről érkező kissé rálát a ház nagyon is Tomay-védjeggyé váló, se nem lapos, se nem magas tetejére, arra a legendás „11 százalékos" meredekségre. Innen felülről kis autóbeálló, illetve formált kerítés és kapu fogad, amin keresztül a bejárathoz jutunk.

Noha az oldallépcső felől is van egy kerti bejáró, személyesen ezt az aláereszkedést érzem a valódi megérkezés irányának.

A régi, vörös termésköves támfalba alakított lépcsőn át az épület megkerülhető volna, igazából mégis, szinte az épületen történő átközlekedés az egyetlen lehetőség. A belső szinteltolásos két szint egy teraszba fut bele, amire a már-már előtetőként kifutó párkány hajol rá. Erősebb napsütésnél ide árnyékoló is kihúzható.

A terasz és a belső tér kapcsolatát a két emelet magas, üveges megnyitás teremti meg, ami fénnyel tölti meg és tágítja a lakóteret. Földszinten kicsi konyha, fürdő, nappali és a szülői hálószoba, míg a fölső szinteken a család gyerekeinek két hálószobája található. A jóformán fülkényi méretű szobácskák és bútorzatuk valóban balatoni nyaraló hangulatú. Ezekből a lakrészekből rafinált hasíték-ablakokon keresztül teremtődik meg vizuális kapcsolat a nappaliban tartózkodó többiekkel és a Balatonnal.

Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém felkeresni Luis Barragán lakóhelyét Mexikóvárosban. 1947-ben tervezett lakás-műterme 2004-óta a Kulturális Világörökség része. A General Francisco Ramírez utca 14-es szám alatt álló épület néhány rendhagyó lépcsősor, a természetes fény és az élénk színezés miatt is emlékezetes. Hasonló „különutas” modernizmus ez, mint Tomay egyéni hangzású, a föntiekben elemzett, sajátos építészeti nyelvében. Ráadásul ennek

a nyaralónak a bátran színezett falai tovább erősítik azt az érzetet, miszerint általa tulajdonképpen az avantgárd szuprematizmus képiségének, Malevicsnek a világába lépünk.

A színek élénksége olyan téri kompozíciót, mélységet, dinamikát teremt, ami lenyűgözően szerkeszti újra a ház szűk tereinek belvilágát. 


A cikk nyomtatásban az Octogon magazin 107 - 2013/5. lapszámában jelent meg.
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Provokatív javaslat a keszthelyi vízpartfejlesztésre

Provokatív javaslat a keszthelyi vízpartfejlesztésre

A GUBAHÁMORI építésziroda különdíjat nyert pályázata a Balaton-parti fejlesztések kritikáját fogalmazza meg.

Új hullám a Balaton partján, avagy családi nyaraló fából

Új hullám a Balaton partján, avagy családi nyaraló fából

A fával, mint építési anyaggal idehaza csak lassan barátkozunk, de a folyamat valós, és ez a ház is adhat neki egy löketet. 

A szürke mögé rejtett árnyalatok – Tomay Tamás építészete

A szürke mögé rejtett árnyalatok – Tomay Tamás építészete

Négyrészes cikksorozatunkban Tomay Tamás építészre emlékezünk - a negyedik részben egy óbudai családi házzal.

Hirdetés