Nyócker másképp

Jéger-Kaderják Eszter diplomamunkájában a Ganz-MÁVAG tönkrement lakótömbjét keltette életre.

Szöveg: Octogon
Olvasási idő: …

Jéger-Kaderják Eszter diplomafeladatként új tervezés helyett egy meglévő épület, a Ganz-MÁVAG kolónia revitalizációját választotta. A hajdan szinte idilli működésű munkáslakótelep mára jó gazda híján csaknem az enyészeté. A terv feltételezi, hogy a területet egy felelős tulajdonos – a kerületi önkormányzat – kezében ismét prosperáló lakónegyed lehet. A MOME Építőművész mesterszakán készült munkát a tervező mutatja be.

A VIII. kerület erődszerű lakótelepe, a valahai GANZ-MÁVAG Kolónia a 20. század elején a szociális gondoskodás mintapéldája volt, a munkásoknak és családjuknak nem csupán lakhatást biztosított, de egy egész kis várost hozott létre a városban. A kolónia közösségi épületében tiszti kaszinó, fürdő, könyvtár, orvosi rendelő és még rengeteg szolgáltatás várta a vállalat alkalmazottjait. Ez az álomszerű élet hamar véget ért, a világháborúk, a Rákosi- és a Kádár-korszak és a rendszerváltás is megviselte a kolóniát. Mára lepusztult, megbecsülését és identitását elveszítette, átmeneti és kényszermegoldásként gondolnak rá lakói. Mestermunkámban arra kerestem a választ, hogy hogyan lehetne a 21. században újradefiniálni a kolóniát, mi adna ma annyit a lakóknak, mint amennyit régen a gyár adott a dolgozóinak?

A kolónia a kezdetekben a gyár magántulajdonát képezte, majd 1967-ben, amikor a Ganz és a MÁVAG egyesült – és ezáltal az üzem megsokszorozta eredeti méretét – lemondott a munkás-lakótelepről, ami így az önkormányzat tulajdonába került. Sajnos a kerületi tanács nem az ingatlanok és a közösségi épület megőrzése mellett döntött, gyorsan és olcsón eladták őket. Így a mára kialakult kaotikus tulajdoni jogviszonyok miatt egy átfogó revitalizáció gyakorlatilag lehetetlen.

Ezért mestermunkám során egy idealizált elméleti alapot teremtettem a programomnak, melyben a kolónia egésze újra az önkormányzat tulajdonát képezi. Így lehetséges egy olyan építészeti program megfogalmazása, amely egy egységként kezeli a lakótelepet.

Eredeti alaprajz

Úgy gondolom, jelenleg a legnagyobb problémát a sűrűség okozza. A lakótelep 648 egyforma méretű, 32 m2-es lakásból áll, élhetetlenül zsúfolt beépítésű, a lakások homogenitása pedig megakadályozza egy diverz lakóközösség kialakulását. Hogy térhez jussak és enyhítsek a telep tömöttségén, a két udvarban található lapostetős épületet elbontottam.

Az elbontott „B” épület alá mélygarázst helyeztem, és az udvar szintjét megemeltem 1,2 méterrel, így megszüntetve a magasföldszintes kialakítást. Ezáltal akadálymentessé tettem a telepet, valamint lehetőség nyílt arra, hogy a földszinti lakások helyére üzletek, bérelhető terek, próbatermek, irodák költözzenek, és így kialakulhasson egy szabadabb, kötetlenebb, köztérként funkcionáló udvar.

A sűrűséget tovább oldottam a lakások újrarendezésével, változatosabb mixet alakítottam ki, 32 m2-től 128 m2-ig terjedő alapterületekkel, melyek különböző közös használatú terekkel egészülnek ki. Az önkormányzati lakások lehetséges célcsoportjait vettem elméleti alapul a lakások méretének kialakításánál, így például a legkisebb lakóegységek kilépő lakásként, a nagyobbak pedig szociális bérlakásként szolgálhatnak.

A közösségi épület kihasználatlansága ellenére is jó állapotban van. Izgalmas, nagyvonalú terei tökéletesen alkalmasak bármilyen képző-, ipar- és főként előadóművészeti tevékenység befogadására. Úgy vélem az épület könnyedén válhatna Pest új alternatív művészeti központjává. Míg a lakóházak esetében a kisebb lakásokat vontam össze, a közösségi épület esetében a túlzó méretű tereket tagoltam használhatóbb, emberi léptékű egységekre. Az épületet mindkét hosszanti oldalán megnyitottam az udvarok irányába.