Így tud egy több évszázados műemlék épület komolyabb változtatás nélkül megfelelni a mai igényeknek

Cikkünk a 209-es, 2026/5-ös lapszámából közöljük.

• Szöveg: Garai Péter
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Kevés olyan műemléki közigazgatási épület található hazánkban, amely eredeti, építéskori rendeltetését tölti be napjainkban is. Kiemelkedik közülük a 18. század végéről származó esztergomi Városháza együttese, amely az évszázadok folyamán több bővítést és átalakítást ért meg. A közelmúltban végzett átfogó helyreállítás során eddig rejtett történeti rétegek is felszínre kerültek!

A Kis-Duna mellett elhelyezkedő királyi város központjában lévő területen a kutatások szerint a középkorban egy négykaréjos szakrális épület (temetőkápolna) állhatott, amelynek alapfalai megőrződtek és a mai Városháza udvarán körítőfalának vonalvezetése a burkolatban is megjelenik. A Bottyán-kúriaként ismert épület magját a város török uralom alóli felszabadításában jelentős szerepet játszó Bottyán János hadvezér emeltette, amelyet 1698-ban nemesi kúriává minősítettek. A történeti források szerint ez a földszintes ház vályog-tégla vegyes falazattal és famennyezettel készült. A Rákóczi-szabadságharc után az időközben emeletessé vált, üzlethelyiségekkel is rendelkező, egyre romló állagú épületet hosszas huzavona után, 1728-ban vásárolta meg Esztergom városa 4400 forintért.

1770. július 7-én egy villámcsapás azonban megpecsételte a kúria sorsát. A város vezetése a kiégett rom teljes bontása és új épület emelése mellett döntött. A munkák az 1755. évi kamarai engedély alapján 1770 nyara és 1773 tavasza között tartottak, Mayer Jakab és Hartmann Antal tervei nyomán, valamint Kirchoffer András és Schaden Lénárt kőműves mesterek kivitelezésében. A legutóbbi falkutatások alapján a megmaradt, jó állapotúnak ítélt falak egy részét beépíthették az új épületbe. A mai Bottyán utcai szárny az óratoronnyal 1778-1779 között készült el, a Városháza stílusához igazodó módon, ugyanazon mesterek munkájaként. Kezdetben jezsuita, majd bencés gimnázium, majd a 19. század végén városi elemi iskola költözött a falai közé. A hosszan elnyúló, keskeny, függőfolyosós udvari épületszárny a 20. század folyamán készült el több ütemben.

A Városházához délnyugatról csatlakozó telken a török kiűzése után készült el Svár János háza, amely a 18. század elején történt bővítés után a város első emeletes lakóépülete lett. Mai, díszes homlokzatát az 1750-es években kaphatta, kapuzata a pesti Egyetemi temploméval mutat hasonlóságot. 1805-ben a vármegye vásárolta meg az épületet, majd a Bazilika akkori építője, Packh János tervei nyomán, Treitschek Farkas és Feigler Ferenc építőmesterek kivitelezésében a klasszicizáló stílusú udvari szárnyak készültek el 1825-1827 között. Az utcai szárny emeletét a 19. század második felében összenyitották a szomszédos iskola bővítése miatt; ez a kapcsolat ma is meghatározza az épületegyüttes struktúráját és az egykori vármegyeháza jelenlegi többfunkciós használatát.

A Városháza tömbjének több ütemben zajlott legutóbbi helyreállítása a homlokzatokra és a tetőszerkezetre, a belső terek teljeskörű felújítására, energetikai korszerűsítésre, valamint a belső udvar rendezésére terjedt ki. Kiemelt cél volt a műemlék „megnyitása” a város és az ide látogatók számára, ennek eredményeként a Bottyán utcai szárny földszinti boltozatos terében korszerű ügyfélszolgálat létesült a hivatali bejárattal, a belső udvar pedig a főtér folytatásaként közhasználatú pihenő- és alkalmi rendezvénytérré vált padokkal, növénykazettákkal, sőt nyilvános mosdóval együtt. A déli sarokban, egy lépcsőházi rizalit árnyékában acél-üveg szerkezetű lift készült az akadálymentesség jegyében.

Az irodaterek elrendezése nagyrészt változatlan maradt, a főhomlokzat középtengelyében húzódó emeleti díszterem architektúrája azonban jelentősen átalakult: az 1904-es, Sinka Ferenc építőmester nevéhez kötődő felújítás során, a padlástérbe utólagosan beépített, fa szerkezetű dongaboltozatot visszabontották, elsősorban a falak és a timpanon állékonyságát veszélyeztető komoly oldalnyomás miatt. Festőrestaurátori kutatással dokumentálták a századelőn készült díszítőfestést, ezt követően nem volt akadálya a barokk kori síkmennyezet visszaállításának. Ez lehetőséget adott a fedélszék megerősítésére, a korábban elvágott kötőgerendák pótlására. Különleges látványt nyújtanak a padlástérben tanúfelületként meghagyott dongaívek testközelből bejárható és megfigyelhető elemei. A jelentős arányban barokk kori fedélszékkel rendelkező tér további „tisztítását” szolgálta a 20. század második felében ide beépített irodák és udvari tetőfelépítmények elbontása. Az óratorony sisakját – a jó állapotú faelemek felhasználásával – műhelyben újraépítették és daruval emelték a helyére, míg az épület egésze természetes palafedést kapott a korábbi azbesztes műpala helyett. Szerényen meghúzódó kortárs elem az udvari oldalszárny egy szakaszán kialakított, nyitott gépészeti terasz, amelynek lamellás lefedése a félnyeregtető síkjába simul.

A külső homlokzatokon törekedtek a lehető meghitelesebb barokk kori architektúra helyreállítására. Ez különösen az emeleti ablakok feletti, változatos ornamentikájú – a korábbi felújítások során sok esetben elnagyolt rajzolatú – stukkódíszek vakolat-restaurátor általi kutatást követő, „személyre szabott” helyreállítása jelentette az erkély szalagfonatos kőkorlátja, a kőanyagú tagozatok és keretezések, valamint a Carlo Adami süttői mester nevéhez fűződő vörös mészkő városi címer restaurálása mellett.

A Széchenyi térre nyíló főbejárat melletti két fülkébe már az építés idején tervezték a ház funkcióját megjelenítő Igazságosság és a Méltányosság nőalakjait, azonban ennek megvalósulására csak most kerülhetett sor Máthé Krisztián szobrász munkájaként, korabeli analógiák tanulmányozásával. A főhomlokzat sajátossága a földszinten végigfutó kosáríves árkádsor, amely miatt „Lábasháznak” is nevezik az épületet. A barokk kori összképet teszi teljesebbé a földszinti üzlethelyiségekbe vezető „rác boltajtók” visszaállítása, amely egyetlen megmaradt kőkeret mintája alapján valósulhatott meg. A vaknyílásba újonnan tervezett harangjáték került, szokatlan pozícióját az indokolta, hogy dallamai teljességükben érvényesülhessenek a Széchenyi téren hallgatva őket.

A homlokzati mezők és tagozatok korábbitól kissé eltérő új tónusait festőrestaurátori kutatások alapján határozták meg, csakúgy, mint a középtengelyben elhelyezkedő emeleti díszterem falának kék árnyalatát. Különleges restaurátori feladatot jelentett ezen ülésterem négyfelé nyíló, kék-arany színvilágú bejáratának és az erkélyajtó szlavón tölgyből készült belső szárnyának felújítása. A belső udvarra néző, tágas folyosókon hatalmas padlásajtót és míves fűtőnyílás-ajtókat láthatunk, a kétrétegű ablakok az eredetiek osztását viszik tovább, a fennmaradt eredeti tíz belső barokk nyílászáró megőrzése alapvetés volt, itt a külső ablakszárnyak hőszigeteltek, a vasalatok autentikus megjelenése is szempont volt. A szomszédos egykori vármegyeháza későbarokk architektúrájában érdekes színfoltot jelentenek a 20. század elején beépített, szecessziós formavilágú nyílászárók, valamint a középtengelyben elhelyezkedő, emeleti nagyteremben újonnan feltárt klasszicizáló falfestés, amelyet tanúfelületek meghagyásával részlegesen restauráltak oly módon, hogy az eredeti és az új festés jól érzékelhetően elkülönül egymástól. A figyelmes szemlélő jutalma a méretes bejárati kapuzat kartácstüzet formázó kovácsolt vasalatainak látványa.

Az ügyfélbarát hivatal és a korszerű munkakörnyezet megteremtését szolgálja az épületegyüttes adottságaihoz igazodó energetikai korszerűsítés. A padlásfödém vaskos hőszigetelésén túl a terek fűtését-hűtését VRF-rendszerrel biztosítják, kültéri egységei az említett gépészeti teraszon kaptak helyet. Az egykori vármegyeháza kapualjból induló díszes lépcsőházát az emeleten függönyfalat idéző térelhatárolással zárták le a közlekedő temperálása érdekében. A kisebb-nagyobb belső szintkülönbségek jól érzékeltetik a különböző korú épületrészek kapcsolódási pontjait. A Városháza emeleti folyosóin modern hangvételű – a rejtett vezetékekhez hozzáférést biztosító – álmennyezet készült, a történeti terek hangulatát a letisztult burkolatú tágas közlekedőben a nyílászárók adják.

Az esztergomi Városháza most elkészült – eddig rejtett örökségi értékeket is a felszínre hozó – felújítása jó példa arra, hogy egy több évszázados műemlék épület képes eredeti rendeltetését megőrizve folyamatosan működni, miközben a változó igényeknek komolyabb változtatás, bővítés nélkül tud megfelelni. Az épület történetéről és megújulásáról a tervek szerint igényes tanulmánykötet is készül majd.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!