Így lett Márai Sándor Művelődési Ház az egykori Budai polgári kaszinóból

5 éve nyílt meg a Márai Sándor Művelődési Ház. Cikkünk a 167-es, 2021/3-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A megújult Budai polgári kaszinó szerény tömege Buda forgalmas csomópontjában (Krisztina tér 1.) talán nem szúr szemet, pedig belül értékes és minőségi munkával felújított tereket rejt. A Laki Épületszobrász Zrt.. kivitelezésében, a Jassó Építész Műhely és az este’r partners tervei alapján újjászületett épület az első kerület kulturális kínálatát gazdagítja. A kaszinó mint intézmény alapításának ötlete Széchenyi Istvántól származik, aki angliai látogatásból hazatérve, ottani tapasztalatai alapján szorgalmazta, hogy itthon is meghonosodjon a művelt réteg szórakozásának eme formája. A társadalmi, üzleti és személyes kapcsolatok ápolására szolgáló körben akárki nem lehetett tag, ezzel biztosították a maguk által megállapított színvonalat. Az új tagok felvételéről fekete, illetve fehér golyókkal szavaztak, innen származik a „kigolyózás” máig élő nyelvi formulája, sokunk kellemetlen személyes tapasztalata.

A Budai Kaszinót 1886-ban 214, főként krisztinavárosi polgár alapította, akik a székház felépítésére nyomban létrehoztak egy részvénytársaságot. A székház megépüléséig az átellenes sarkon, az életkor függvényében Zöldfa, illetve Mákosguba néven ismerhető egység helyén álló, a háborúban elpusztult épület emeletén múlatták az időt. A korának jellegzetes stílusjegyeit viselő kétszintes házat a terület városias központjában, a templommal átellenben 1893-ban adták át a közönségnek.

A tervező, Francsek Imre nevéhez több budapesti látványosság is fűződik, például a Gellért-szobor körüli kolonnád, vagy a Városliget Műjégpálya pavilonja. Mindkét munka az építész festőiség iránti hajlamáról tanúskodik, és igaz ez a kaszinónak szánt budai sarokház architektúrájára is. A szolidan kecses saroktoronnyal ékesített épület díszítésében és léptékében az akkori városképhez igazodott. Mivel a ház az alapítók elképzelése szerint vegyes funkciót fogadott be, karcsú, inkább a magánvillák léptékében megszokott saroktornyának jelentős szerep jutott az épület homlokzat-tagolásában, az eltérő karakterű nyílások összebékítésében.

A ház ugyanis nem csak a kaszinó nagyablakos, reprezentatív helyiségeit, hanem bérlakásokat, a földszinten pedig üzleteket is befogadott. Utóbbiak béréből számítottak bevételre, amiből az alapító tőkét visszafizethették, tehát ugyanúgy gondolkodtak akkoriban is, mint a mai vegyes funkciójú beruházások esetében. A kedvező helyen álló városi ház adta magát az üzleti hasznosításra.

A felújításig az épületben működő CBA helyén, a földszinti saroküzletben eleinte sörcsarnok, majd bank, később Auguszt József cukrászdája működött, 1936-ban pedig ide költözött át a szomszédból a Philadelphia kávéház. Az emelet egyik felébe és a hátsó traktusba különböző méretű lakások kerültek, melyek szintén tovább funkcionáltak napjainkig. A saroképület utcai traktusaiba tehát más-más funkció került, ami világosan leolvasható volt a bájos budai épület homlokzatáról.

A körúti szárny klasszikus bérházhomlokzatot kapott, az Alagút utca felé néző oldalt viszont a földszint felett teljes egészében a dupla belmagasságú díszterem foglalta el. A karakteres, harang alakú sisakkal fedett tornyocska egyszerre elválasztotta és összekapcsolta a bérház- és palota-jellegű homlokzatokat. A díszterem felőli homlokzatot a magas, íves záródású ablakok sora fölött a ma is látható kis, téglalap alakú ablakocskák között gazdag, rokokó finomságú vakolatarchitektúra díszítette.

Ez a díszítés az 1944-45-ös ostrom alatt megrongálódott, a háború utáni helyreállítás során pedig nem került vissza a helyére, csakúgy, mint a toronysisak, illetve a másik oldal vakolatkeretei. Lux László építész leegyszerűsített formában, az eredeti vakolatarchitektúra és toronysisak nélkül, egyszerű fémkorlátokkal állította helyre az épületet, így a díszterem két szint magas ablakai fölötti apró, téglalap alakú nyílások értelmüket vesztve meglehetősen suta képet mutattak. A kis épületet az idők során a város körbenőtte, a hajdani léptéket csak az egy sarokkal odébb álló Déryné ház őrzi.

A kaszinót mint az úri élet jelképét 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején átmenetileg, 1945- ben pedig végleg megszüntették, az épületben a rendszerváltásig az első kerületi MSZMP-székház, az után irodahelyiségek működtek. A lakások fokozatos kivásárlásával végül a teljes ingatlan az önkormányzat tulajdonába került. Amikor eldőlt, hogy az önkormányzat Bem rakparton található művelődési háza a Magyar Nemzeti Múzeum kezelésében Andrássy Emlékmúzeumként születik újjá, úgy döntöttek, hogy a Krisztina körúti épületben hoznak létre új művelődési központot, annak méltó, értékőrző, revitalizáló felújításával.

Kezdettől fontos szempont volt, hogy a díszeitől megfosztott épület történeti helyreállítása a hajdani polgári értékrendet visszaidéző külsővel, de hitelesen készüljön el. A tervezőknek mérlegelniük kellett, hogy a megváltozott forgalmi és városszerkezeti szerepben a 19. századi architektúra mely elemeit ítélik helyreállítandónak. Mivel 1946-ban a teljes homlokzatot újravakolták, az eredeti állapotot csak archív képeken lehetett tanulmányozni. A finom vakolatarchitektúrával kialakított felületi díszítmények nem voltak már hitelesen helyreállíthatók, így a lényeges, a korszakra jellemző elemek visszaállításával a korabeli homlokzat egyszerűsített változata készült el.

Visszakerültek az osztópárkányok, a lezárópárkány, a földszint kváderezése, a balluszteres erkélykorlátok, az ablakok tagolt vakolat-keretezése. Ugyanezt az elvet követve, a lényeges struktúrát, anyaghasználatot megőrizve és a korhangulatot visszaadva, de egyszerűsített formában születtek újjá az épület történetileg legértékesebb belső terei: a díszterem és a főlépcsőház. Ahol lehetett, megőrizték az eredeti anyagokat, díszeket; például a lépcsőpihenőket burkoló cementlapok esetében két helyen a száz évnél idősebb lapokat tapossuk – a többit utángyártott, azonos minőségű elemekkel pótolták. Hasonló elven jártak el a díszterem gipsz díszeinek vagy dekorációs festésének esetében. A színezés restaurátori kutatás során feltárt minták alapján készült. Az eredmény szolidan elegáns, finomra hangolt, a kor karakterét idéző belső lett, amit izgalmasan ellenpontoz a közlekedőterek kortárs belsőépítészete.

A belső udvar üvegezett lefedésével bővültek az épület hasznos terei. Az így kialakult új tér megfogalmazása során a tervezők arra törekedtek, hogy a gazdagon dekorált 19. századi díszteremhez méltó, de mai megjelenésű enteriőrt alkossanak. Az udvar belső falain nem volt indokolt és minta híján kivitelezhető sem a 19. századi architektúra imitálása, viszont körben két szinten nyílásokkal áttört, nagy, összefüggő felületről van szó, amely méltó felületkezelésért kiáltott.

A legfelső szint függőfolyosójának kőlemezei megmenthetőek voltak, ezek képviselik az építés korát. A falakon egyedi faldíszítő technológiát alkalmaztak, amelynek kivitelezése a Laki Zrt. találékonyságát dicséri. Az így kialakult egységes felület finom textúrája az épületben jellemző tardosi vörös márvány padlóburkolattal és a padlószintig megnyitott, tagolás és keret nélküli, belül kortárs béllettel ellátott nyílásokkal, üvegezett mellvédekkel modern megjelenése dacára ugyanolyan elegáns, mint a műemléki részek.

Az udvart övező, a nyílásokon át felsejlő közlekedőkben alkalmazott Kerlite falburkolat finom, szőnyegszerű mintáján visszaköszön az udvari fal rombusz „kváderezése”. A padlóig lefutó nyílások átláthatóvá teszik az épület rendszerét és vizuálisan is bekapcsolják a hajdani udvar terét az együttesbe. A sarokkupola visszaállítása a tervezési szempontok között az első helyen szerepelt. Mind az előadóteremből, mind a felette kialakított táncteremből nagyszerű kilátás nyílik a sarkon kialakított kis alkóvból, melyet ez a kézi munkával bádogozott kupola immár ismét megkoronáz. A Márai Sándor nevére keresztelt új kulturális intézmény az értékőrző helyreállítás és a minőségi kivitelezés szerencsés találkozása révén a jövőben méltó keretéül szolgálhat a kerület kulturális törekvéseinek.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!