Így lehet egy ház egyszerre családi otthon, menedék és prémium szálláshely egyben

Cikkünk a 203-as, 2025/7-es lapzámunkbül közöljük.

• Szöveg: Torma Tamás
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Ház a sziklák között

Tudom, nem áll erős lábakon ez az alcímpróbálkozás, ahogy a színhelyhez közelíteni próbálok. Ház a sziklák között nem = Ház a sziklák alatt… már csak generációs okokból is halovány próbálkozás egy 1958-as Makk Károly film címével (Görbe János, Psota Irén, Bara Margit…) operálni. Ráadásul a badacsonyi helyszínen főszereplő volt a panoráma és a víz is, a Balaton. (Újabb próbálkozás/közelítés: a 2014-s AI-sci-fi-horror Ex Machina Alicia Vikanderrel, Domhnall Gleesonnal és Oscar Isaac-kel, na és a norvég sziklás tájban ülő helyszínével.) Bevallom, itt is először a kilátást kerestem a házhoz, lévén a Hello Wood majdnem = panoráma – ha az eddigi, különleges elhelyezésű kabinházaikra gondolunk.

Pontosabban gondoltam én, aztán az erdő közepén, a fák (és sziklák) között egészen mást találtam. Először is ez nem kabinház, hanem komolyabb, tekintélyesebb – nagyobb –, nagyon erős megszorításokkal nevezhetjük nyaralónak is, bár később kiderül, ma már ez sem pontos körülírás, hiszen egyre többen használják a nyaralójukat nem csak nyáron, illetve a hétvégi házukat közel sem csak a hétvégéken. Ráadásul ez egy fúziós ház és leíró neve is: ez a Monolith Lodge. (A második szó ráadásul talán pontosabban is írja le: a francia „loge”-ból ered és lakóhelyet, szállást jelent, az angol lodge-nak már tágabb az értelmezési tartománya: kunyhó, házikó, vadászház, de lehet portáslakás, indiánkunyhó, sőt szabadkőműves-páholy is.)

A megrendelő nem indián és nem is szabadkőműves, hanem egy külföldön élő magyar család, akik az évente itthon töltött néhány hetükre szerettek volna kialakítani egy olyan különleges épületet, ami egyszerre lehet erre a néhány hónapra családi otthon, menedék, a fennmaradó időben pedig prémium szálláshely, ami együttműködés alapján szálláshelyként értékesíthető.

És ez határozottan egy ház, egy kemény és határozott (gondolati) tömbből faragott egység. A ház fűtött alapterülete több mint 100 (104,9) m², ezt egy 16,1 m²-es galéria egészíti ki. Kívül egy nagyobb (31,2 m²-es), fedett és egy kisebb (17,6 m²-es) nyitott terasz adja a nyitányt, az épületet, ami egy kimagasló (mivel kémény is) betonoszlophoz támaszkodik. Az épületnek ellentmondást nem tűrően ez az origója: először ez szúr szemet, és mintha ebből következne minden egyéb is.

És itt el is időzhetünk kicsit, mivel az előzetes vélekedés újabb gellert kap. A ház ugyanis nem egy szokásos „felkérő felkér, tervező tervez, építő megépít” konstrukció volt, hanem egy sajátos mentés másként, két építésziroda, a Pyxis Nautica és a Hello Wood sajátos kollaborációja. A tervezési előzmények különösen érdekesek: a Pyxis Nautica egy családi ház tervezésére kapott megbízást, egy másik településen, de szintén hegyvidéki környezetben, a Pilisben.

Ott a megrendelők legmeghatározóbb kérése az volt, hogy a napelemek a lehető legoptimálisabban legyenek tájolva: ebből adódott az épület tengelyéből kiforgatott gerinc és az aszimmetrikus tetőforma, ami arra a határozott betonhasábra támaszkodott volna. Ez a változat nem valósult meg – állítólag közbelépett egy após –, de a tervező Monori Lászlót nagyon izgatta a kialakult épülettömeg, ezért a kidolgozott vázlattervet mentés másként alapon fel is tette a honlapjukra.

És érdemes volt, mert néhány hónap múlva meglepő üzenet érkezett egy dobogókői telek-tulajdonostól, miszerint a terv pontosan megfelel az elképzeléseinek. Az eredeti terv 2023 végére és kisebb módosításokkal engedélyezési szintig jutott, majd amikor a megbízó kivitelezőket tendereztetett, hogy a házat a rendelkezésére álló kereten belül valósíthassa meg, a projektbe megérkezett a Hello Wood csapata is. És innen jön a beton és fa együttműködése is: utóbbi a CLT (Cross Laminated Timber = keresztrétegben ragasztott tömörfa) és az utóbbi időben már ez a tartós, könnyű és tűzálló anyag tölti ki a Hello Wood építészetének fő profilját.

A CLT-szerkezet már az eredeti tervekben szerepelt a beton és fa együttműködésével (már az engedélyezési terv is így tartalmazta), ezután következett a HW a kiviteli tervekkel és a belsőépítészettel. CLT borítja a padlót, a beépített szekrényeket, belső falakat, sőt még egy hatalmas, plafonig érő könyvespolc is ebből készült a nappaliban. (A polcon pedig valódi könyvek sora, sorozatai, a tulajdonosok ideköltöztetett könyvtára vagy annak egyik része – és annyira valódi, hogy összetételét böngészve homályosan valami kulturális körvonal is kirajzolódik a használóiról.)

A belsőt a nagy belmagasságú, skandináv stílusú nappali uralja – a belső teret pedig óriás üvegfelületek kapcsolják össze a környező erdővel. Az étkező mellett jól felszerelt konyha, három hálószoba, két fürdőszoba és egy elektromos finn szauna is helyet kapott a házban. A belső teret uraló, látszó minőségű CLT fafelületei nemcsak természetesen hatnak, de erős karaktert is adnak: valahol a válogatott prémium anyagok és a visszafogottan designer bútorok közös halmazára jellemző, könnyed igényesség érzését. Kívül, az étkezőként is használható fedett terasz egyik részén, a belső finn szaunát elektromos dézsa egészíti ki. A szerkezet vasbeton alapra épült, a felmenő fal- és tetőszerkezet is ötrétegű CLT panelekből készült, a tetőt korcolt lemez fedi. (A CLT technológia lehetővé tette, hogy a ház három nap alatt szerkezetkész legyen, és mindössze hat hónap alatt teljesen elkészüljön.)

Visszatérve a névre: a Monolith Lodge név arra a masszív, monolit vasbeton-kéményre utal – az emlegetett origóra –, aminek felülete mellesleg a fa textúráját is megidézi: a szőrösdeszka zsaluzat lenyomatát. Újra a beton és a fa, az alap plusz kémény és a ház anyaghasználatának organikus/szimbolikus kapcsolata. A letisztult formák, az égetett fa és a beton kontrasztja, valamint a tájra nyíló nagyméretű üvegfelületek egyszerre sugároznak erőt és nyugalmat – kortárs, mégis időtálló atmoszférát teremtve az erdő mélyén.

És akkor még egy meglepetés a végére: a ház bemutatására szervezett esemény. Az ehhez hasonló házmegmutatásokkor a helyszínen általában egy vagy több újságírót hoznak össze a tervezőkkel – itt viszont, ha jól sejtem, a bemutatóra hívottak közül én voltam az egyetlen sajtómunkás. Mert a Hello Wood a sajátos profilmódosítása után – hangsúlyozottabban lett építész tervezőiroda – elsősorban a kollégáknak akarta bemutatni az új házat, de ezen keresztül azt a fókusz-átállítást is, ahogy vetélytársak helyett kooperáló partnerként igyekeznek a többiek felé fordulni.

Az ügyvezető, társalapító és vezető építész Huszár András és a másik vezető tervező, Oravecz Péter sem a szokásos házbemutatót tartotta: lehetséges partnerként fordult a meghívottak felé, miközben azt is felvázolta, mi maradt meg, mi változott a régi, „közösségi” Hello Woodhoz képest. A családiház-építészetről, pontosabban a megbízók sokféle tanácstalanságáról, a tervező, kivitelező kiválasztásának fekete boxáról és különösen a négyzetméter ár fétisének kikerüléséről szóló fejtegetései igen valóságközeliek és tanulságosak voltak – de ez akár egy külön interjú tárgya is lehetne.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!