Életének 65. évében május 29-én elhunyt Csernyus Lőrinc, Kós Károly- és Ybl-díjas építész, művészeti szakíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A nevéhez egyebek között a 2021-es Dubaj Magyar Nemzeti Pavilon tervezése fűződik. Makovecz Imre tanítványaként újító módon vitte tovább mestere építészeti és szellemi örökségét. Egész munkássága a magyar építő hagyomány és építészeti ornamentika természetes és modern tovább művelésének kiemelkedő példája. Csernyus Lőrincet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
 |
1961. június 7-én született Budapesten, 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett építészmérnöki diplomát. Az egyetem alatt megismerkedett Makovecz Imrével, és a magyar organikus építészettel, amit azóta is gyakorolt. Résztvevője volt a Visegrádi Táboroknak 1981 és 1984 között, ahonnan pályakezdőként egyenes út vezetett számára a frissen megalakult MAKONA Kisszövetkezetbe. Fő művei közé sorolhatók a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola, a herendi Porcelánmanufaktúra angyalos bejárati épülete és a makói kisváros összképét meghatározó középületei.
Pályáját végig követő önkormányzati és alapítványi megrendelésekkel párhuzamosan országszerte vállalt családi ház tervezési megbízásokat, akár újjáépítések vagy település-rehabilitációk során is. Épületei a földanyagból való elválás és formaadás harmóniáját eredményezik. Az építés tisztelete mentén kompromisszumkészségével erőfeszítéseket tesz erkölcsileg elavult házak felöltöztetésére. Építészeti munkái mellett Csenger főépítészévé vált 1987-ben. A rendszerváltás óta alapító tagja volt a Triskell Kft-nek, a Kós Károly Egyesülésnek és a Makona Egyesülésnek is, melyekhez a munkakapcsolaton kívül szoros barátság is köti.
Építészeti tevékenysége mellett nagy szerepet töltött be az életében a tanítás is, a Vándoriskola vezetőjeként, a BME Szerves Építészet tantárgy előadójaként és a Waldorf iskolák építészettörténet és vizuális kultúra oktatójaként. Fontos volt számára a tárgyi tudás átadása mellett a gyakorlati képzés építőtáborok formájában, ahogy ő is párhuzamosan szerezte ismereteit folyamatosan változva. Alkotó emberként pályáját végigkísérték az egyéb társművészetek is, főleg a zene. Népzenész barátai közül is kiemelkedő szerepet foglalt el Kiss Ferenc, az 1992-es Sevillai Világkiállítási Magyar Nemzeti Pavilon programzenéjének szerzője, akivel sikeresen szervezte minden évben a Héttorony Fesztivált a Kárpát-medence kulturális városaiban.
Mestere, Makovecz Imre építész, az MMA alapító örökös elnöke, örökös tiszteleti elnök 2011-ben bekövetkezett halála óta a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumi tagjaként értékes gyűjtő, rendszerező és dokumentáló tevékenységgel bővült szerteágazó mindennapi tevékenysége. Rajzai és gondolatai mellett írásai is nyomot hagytak a magyar kultúrában, hiszen az Országépítő folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként és számos kiállítás, illetve konferencia szervezőjeként teljesedett ki építőművészi tevékenysége.
A magyar organikus építészet egyik közéleti szerepet is vállaló tagja volt, akihez az antropozófia is közel állt. Ösztönös építő volt, aki a magány helyett különböző művészeti és társadalmi csoportok tagjaként találta meg a helyét a közéletben. Pályája kiteljesedését az egyre sokoldalúbb publikációi, kiállításai és állami kitűntetései is jelzik.
2022 őszén a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjában részesült, a dubaji világkiállításra létrehozott kiemelkedő jelentőségű épületéért és az elmúlt években az építőművészet területén végzett művészetelméleti, valamint közösségépítő munkájáért.
Forrás: MMA / Nyitókép: Pixabay
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
