Erről szóló írásunk a 136-os, 2017/4-es lapszámunkból közöljük.
A Kútvölgytől délre eső hegyvidéki területen járva mindig nosztalgia fog el, mert az életem első 20 évében itt laktam. Ha nem is csukott szemmel, de magabiztosan járom még ma is az utcákat, ahol úgy érzi a vándor, hogy állandóan csak fölfelé visz az út. Az izommunka azonban mindig megéri a táj, a néha ösvényszerű utcák és az épített emlékek miatt. Persze ne legyünk érzelgősek, a hegyvidékre jellemző klasszicista, romantikus nagypolgári villák és svájci lakok mellett a hatvanas évektől ki-kinőttek az aktuális (vagy elképzelt) trendeknek megfelelni vágyó, lakáscélú építmények is, főképpen pedig a nyolcvanas évektől lett szabad préda a hegyvidéki, égbe (vagy inkább építészért) kiáltó módon változott meg a táj.
Nehezen találni olyan házat errefelé, ami érti a környezetét, ami valóban kortárs módon reflektál a tájra, a múlt házaira – Földes László lakóházai, épüljenek bármilyen vidéken, mindig így működnek. Megkapó, hogy az életműben sokszor vissza-visszatérő archetipikus, kompakt, nyeregtetős forma – nem kizárólag a lakóházai esetében – mindig új minőségben, új tartalommal és új viszonyrendszerben képes megjelenni.
A szóban forgó ház tulajdonképpen egy összekapaszkodó pár. Mint egy ünnepélyes kézfogón a terített asztalnál, úgy ül a nyeregtetős páros a teraszos kialakítású telek felső szakaszán. Háromféle terv közül választhattak a tulajdonosok. Ami minden terven azonos volt, az a kétféle tömeggel való megformálás. Ez a méretet tekintve – mivel közel 350 négyzetméteres házról beszélünk – érthető is, mert egyetlen tömbben ekkora lakóterület létrehozása egyrészt egy monstrumot eredményezett volna, másrészt a funkciók meghatározásában sem szerencsés – főleg, hogy esetünkben három generáció, összesen hat ember él egy fedél alatt.
Egy tetőből ennél a háznál kettő is lett tehát, a kétfelé bontott, kétszintes tömeget pedig nyaktag köti össze. Az egyes épületrészek elhelyezésének és elrendezésének nagyon végiggondolt, gyakorlati okai vannak. A kisebbik tömb a megérkezés helyszíne, ahol figyelemfelkeltő, hogy a helyi kialakult építési szokásokkal ellentétben a főbejárat előtti terület azonos szintben áll az utcával – nincs lépcsőzés, rámpázás a portáig, illetve ebbe a tömbbe helyezték el a tervezők a garázst is, ami külön bejáraton keresztül és a ház előtéréből egyaránt megközelíthető.
Aki autótulajdonos és lakott már domboldalon – ahol az utcáról a garázshoz hosszú rámpa vezet – az tudja, milyen egy sietős reggelen rádöbbenni, hogy talán égve hagyta a gázt, tehát vissza kéne mennie, de gyalogosként is rémálom egy ilyen pillanat. Ennél a háznál az autós és a gyalogos megközelítés praktikus és kényelmes, és az ehhez szükséges homlokzati megnyitások sem rontják el az összképet – a célszerűség és az esztétikum harmóniája áthatja a ház egészét, ami már ennél a mozzanatnál szembeötlő.
Erős felütés az előtér. Amikor az innen lefelé indított lépcsőtér és a nyaktag emeleti szintjére vezető átjáró közös kiindulási pontján megállunk, átfogó kompozíciót látunk. A használat felől tekintve erre a képre a lépcső és az átjáró az emeleten kialakított szülői háló és gyerekbirodalmak felé, valamint a földszinti helyiségekbe vezető útvonalakat jelölik ki. Szimbolikusan szemlélve a kompozíciót, a ház belmagassági viszonyairól, az alkalmazott nyílászárók változatos méreteiről, elhelyezésük sajátságos rendszeréről, a belsőépítészeti anyaghasználatról és karakterről is kapunk egy pompás összefoglalót.
Egyébként nem csak bent, de a ház körül is lépten-nyomon hasonló esszenciális pillanatok érik a látogatót. Lelépcsőzve a földszinten kialakított konyha-étkezőbe, majd bejárva a földszinti közös és privát tereket szembetűnő, hogy ezen a szinten majd’ minden helyiségnek saját terasza van, ezáltal a külső térben változatos térfalakkal határolt nyitottabb-zártabb terek, az enteriőrökkel szoros viszonyban álló, mégis önálló kis világok jöttek létre.
Az emeleti hálóban a szürke mellett a kék és az ezüst tónusok dominálnak az enteriőrökben.
Különösen átélhetővé válik a vezető tervező által megfogalmazott mondat a ház külső képére, tömeg- és környezetkapcsolataira pillantva: Földes László a tervezés során mindvégig egy olyan házat képzelt el, ami együtt él a tájjal, a maga kortárs módján pedig „jóban van a svájci típusú régi lakok” építészeti világával is.
Átadás éve: 2017
Alapterület: 345 m2
Vezető tervező: Földes László (Földes és Társai építésziroda)
Építész tervező: Ellenrieder Orsolya (Földes és Társai építésziroda)
Építész munkatársak: Hajdu Gábor, Virág Anett (Földes és Társai építésziroda)
Belsőépítészet: Szabó Mónika (Home Decor Stúdió)
Kert: Remeczki Rita (Open Air Design)
Tovább képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
