De miért is kellenek nekünk a méhek?

Bardóczi Sándor főtájépítész elmagyarázza.

Felrobbantotta a fészbukot a méhlegelők ügye: kullancsinváziót, toklász-vészt, parlagfű-rohamot vizionálnak honfitársaink, de sietünk leszögezni, alaptalan a riadalom. A Főváros Vadvirágos rét programja egy világszerte jó eredményeket hozó ökológiai kezdeményezés hazai meghonosításának első lépése. Bardóczi Sándor nyomán szakszerűen elmagyarázzuk, miért van erre szükség. 

Mézontófű- ültetvény Csobánka határában

Albert Einsteinnek tulajdonítják a mondást, miszerint ha kipusztulnak a méhek, négy éven belül ez a sors vár az emberiségre is. Bár itt még nem tartunk, könnyű belátni, hogy bárkitől is származik a gondolat, nem elrugaszkodott: ha nincs méh, nincs beporzás, ha nincs beporzás, nincs növény, ha nincs növény, kihal az állatvilág, és hiába a szintetikus táplálkozás, kipusztul az ember is. Ez a vízió sokkal riasztóbb és sokkal életszerűbb, mint a térdig érő fűben lesben álló kullancsok hada. De mi fenyegeti a méheket? Mi más, mint az ember, a maga iparosított mezőgazdaságával, a kemikáliákkal és a nagy területen termesztett egynemű növényzettel. A méhek ugyanis

Mézontófű

virágról virágra röppenve teljesítik életbevágó küldetésüket, és tartják fenn az élővilág változatosságát. A főváros közepi lekaszálatlan területekkel nem az a cél tehát, hogy a pesti flaszteren termeljünk mézet, bár a világ számos nagyvárosában, például Koppenhágában vagy Bécsben már erre is van példa. A méhészet számára a határban telepített méhlegelők szolgálnak, nálunk például Csobánka mellett lehet megmerítkezni az intenzív zümmögés és a végtelen lila mezők eufóriájában. 

Ezzel szemben a városi rét arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a méheknek a beporzásra, a táplálkozásra, valójában a túlélésre. A nyírt gyep helyett a biodiverz, vagyis sok természetes, vadon növő fajnak helyet adó zöldterület arra szolgál, hogy a méh-állományt életben tartsa.

A Főváros Vadvirágos rét programjában a FŐKERT által gondozott területek 4,5 %-át jelölték ki méhlegelő céljára, ezt táblák is jelzik, és ezeken a területeken nem csak a növényi összetétel más, de ritkábban is kaszálnak. A lakosság körében ez utóbbi verte ki a biztosítékot. 

 

Hogy miért volt elhamarkodott az ijedelem, miért épp a városban kell a méheket legeltetni, és mit várhatunk a kaszálatlan területektől, arra Bardóczi Sándor, és a programban vele partner FŐKERT szakszerűen válaszolt több nyilvános posztban is. Az alábbiakban a főtájépítésztől idézzük fel a legfontosabb tudnivalókat...

 

Amikor belevágtunk a vadvirágos rét programba, akkor még nem sejtettük, hogy az időjárás nem áll mellénk. Azaz tudtuk a kockázatot, de ilyen a növényekkel való foglalatosság: ember tervez, időjárás végez. A hatalmas esőzések miatt a FŐKERT elmaradt a kaszálással: minél zöldebb egy adott kerület, annál inkább. Nem mind méhlegelő, ahol most még nem érte utol magát a fűnyírás, a méhlegelőknek kijelölt területek a hatmillió m2, FŐKERT által gondozott gyepnek csak a 4,5%-át teszik ki.”

 

Nincs virágzás, csak ’gaz’, a méhek a vadvirágokat szeretik, nem a füvet, hogy lesz ebből méz?

Ha esik az eső és nem süt a nap, akkor sokkal kisebb a virágzás. Az majd akkor indul be, ha már süt a nap. Több év átalakulási folyamata kell egy szinte monokultúrásan vetett gyepen, „ökosivatagban” ahhoz, hogy a szabadabban hagyott társulás elkezdjen színesedni. Mézet pedig nem célunk termelni.

Méhek, és egyébb beporzó rovarok nem csak kaptárban, mesterséges körülmények között élnek. Nélkülük nincs beporzás, a beporzó rovarok nélkül pedig nincs termés.

Ezeket a rovarokat az ipari mezőgazdálkodás drasztikusan írtja. Ezért emelte rengeteg nagyváros a pajzsára a városi méhlegelők témáját, mert paradox módon a város adhat ma menedéket sok helyen a külterületeken vegyszerrel tizedelt hasznos rovaroknak.

Városi méhlegelőt, biodiverz kiültetést két úton lehet kialakítani. Az egyik út célzott magvetéssel, talajelőkészítés után. Ez szinte azonnal nagy virágdíszhez vezet, majd ez a virágdísz évek múlva elhalványul, bejönnek a társulásba nem virágdíszes, szélbeporzásos egyszikűek, amelyek élőhelyként szintén rendkívül értékesek, csak nem annyira díszesek. Az ilyen ültetések kis foltokon számos kerületben, kis- és középvárosban már elindultak több éve. Nagyon kicsi foltokon tudnak működni, mert nincs a hazai körülményekre optimalizált ipari mennyiségű magkeverék. Vannak  kistermelők, arborétumi magbankok, ígéretes kísérletek (Pannon Breeding), de mennyiség az nincs. Angliában bárki rendelhet netről ottani hazai magkeveréket, Magyarországon a vadvirágos rét magkeverékhez kiskereskedelmi forgalomban úgy lehet hozzájutni, hogy megveszi az ember a (többnyire) hollandot. Ez pedig a hazai fajokra ökológiai kockázatot jelent. 

virágos rét a Budai Várban

A budapesti kísérletezgetés egyik remélt célja, megnézni mi jön föl, célzott kaszálással tompítani a nemszeretem, fajszegényítő fajok számát, célzott és jól időzített kaszálással begyűjteni az ökológiailag helyeset, s a következő évben rásegíteni a begyűjtött magokkal a fajszegényebb területek fejlődésébe. Amiből majd egyszer előállhat a Budapest magkeverék, amit bármelyik kiskert tulajdonos, vagy önkormányzati fenntartó is leemelhet a polcról, elvethet, s várhatja a virágözönt.

Ez egy sziszifuszi munka, pont fordítva épül fel, mint a magkeverékkel kialakított ágyás élete: itt a fajban szegény kiinduló állapotból jutunk el pár év alatt, ökológiai kockázat nélkül a fajgazdag rétekig, amott pedig az első években látványos virágözön szelídül vissza egy egyensúlyi állapotba. Nagyobb türelmet igényel a városlakótól, sok edukációt tőlünk, és semennyire sem kedvez neki a politikai tematizálás. 

Van ebben a kísérletsorban olyan mozzanat is, amikor a kijelölt folton más jön fel, mint amire számítottunk, miközben más helyszíneken meg nem várt értékekre bukkanunk. Mind a főváros, mind pedig a hozzánk hamarosan csatlakozó MTA monitorozza a kijelölt foltok fejlődését, alakulását. Ez ugyanis izgalmas, ilyen nem volt, ez az ökológusoknak aranybánya.

Egy valami hiányzik ehhez: a társadalmi türelem. Reméljük, hogy amint a zöldfelületfenntartók utolérik magukat a monszun utáni kaszálásban, és lekaszálják mindazt, ami mindig is intenzív kaszálásra volt kijelölt, akkor ez a türelem is megjön. /B.S./

Közben a Főkert közösségi oldala készített egy kisokost a méhlegelőkről, tételesen válaszolva a felmerült aggályokra, ezekből négy témakört emeltünk ki ebben a cikkünkben.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Táblák jelzik a méhlegelőket az Óbudai-szigeten

Táblák jelzik a méhlegelőket az Óbudai-szigeten

A Vadvirágos Budapest program keretében a FŐKERT biodiverz réteket alakít ki.

Ötletpályázat a zsidó kertészeti telep hasznosítására

Ötletpályázat a zsidó kertészeti telep hasznosítására

Építész és tájépítész hallgatók számára.

Indul az Óbudai-sziget közösségi tervezése

Indul az Óbudai-sziget közösségi tervezése

Újabb nagypark jövőképének közös megrajzolásra hívják a budapestieket.

Nincs találat!

Hirdetés