Bejártuk az új Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központot

 Cikkünk a 208-as, 2026/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A reptérre robogó busz ablakából szinte észrevehetetlen, de a járókelőnek is vissza kell fordulnia, hogy rájöjjön, a megszokott egyetemi épülettel valami történt. Mögötte valami új bújik meg.

Zavarba ejtő helyszín. A recenzenst is zavarba ejti. Akárcsak egy haláleset vagy súlyos betegségben szenvedők kapcsán, amikor az ember halkabbra fogja hangját, keresi a helyes kifejezéseket, igyekszik tapintatos és óvatos lenni. Pedig „csak” egy épületről van szó, ami „csak” teszi a dolgát, szolgálja magas színvonalon azt, amire tervezték. Teszi ezt úgy, hogy megjelenésében lehetne bármilyen mai közintézmény – benne funkcionális termekkel, irodákkal, közösségi terekkel, teakonyhával. Valójában erről is van szó. Ez egy a sok közül, de mégis olyan, amiről nem sokat tudunk, nem is szívesen veszünk róla tudomást: suttogva beszélünk róla, hogy létezik egyáltalán. Pedig a szó szoros értelmében létfontosságú, hiszen ezen falak között az elmúlás valójában életeket ment.

Létrejött ugyanis egy olyan csúcstechnológiájú oktatási és kutatási intézmény, ami a Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központ (NOIKK) elnevezést kapta. Amikor az épületbejárásra felkészülendő elkezdtem utánaolvasni a központnak, olyan kulcsfogalmakkal találkoztam, mint „új korszak az orvosi innovációban”, „a digitális egészségügy korszaka”, továbbá az intézmény választ kínál a „negyedik ipari forradalom kihívásaira, korszerű, gyakorlatorientált infrastruktúrájával”. Bevallom, ezek után steril kutatólaborokra, hatalmas számítógépekre, ultramodern orvosi műszerekre és előadókra, szemináriumi helyiségekre számítottam – amit alapvetően meg is kaptam –, de az épület elhelyezkedése, majd a terveket készítő Kisgergely Csaba bevezetője kezdett rádöbbenteni a valóságra.

A Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai Intézetének bővítése nyomán megépült NOIKK működésének, ezáltal funkcionális kialakításának gerincét ugyanis a holtesteken végzett tudományos, kutatási vagy tanulási célú beavatkozások alkotják, ezáltal az épület középpontjában az úgynevezett kadáver műtők és az azokhoz kapcsolódó kiszolgáló terek állnak, kezdve a halottaskamráktól a bonctermen és a megfelelő szállítóútvonalakon keresztül az oktató- és előadótermekig. Fókuszáljunk azonban az építészeti vonatkozásokra, ami – ha úgy tetszik – nyersen, mégis oldottan és nagyon gyakorlatias
megközelítéssel szolgálja a kényes funkciót.

A Semmelweis Egyetem az elmúlt időszakban számos jelentős fejlesztést hajtott végre az orvosképzés és kutatás színvonalának emelésére, igyekezvén eleget tenni annak az innovációs rohamtempónak, ami a területen folyamatosan végbemegy. Ezen fejlesztések egyik ékkövének szánták a 2019-ben megálmodott NOIKK-ot, amely nem csak hazai szinten egyedülálló, hanem a régióban sem találni hasonlót, Európa-szerte sincs belőle túl sok. Mivel egy olyan, gyakorlatorientált kutató- és oktatóhelyről beszéljünk, ahol elengedhetetlenek az emberi testen végzett különböző beavatkozások – legyen az egyes műszerek, eljárások kipróbálása, tökéletesítése, begyakorlása, valamint a tapasztalatszerzés és orvosképzés –, ezáltal szükséges, hogy az orvosi tudományos célra alkalmas holttestek megfelelő módon álljanak rendelkezésre. Ezért adta magát, hogy az új épület úgy kapcsolódjon az egyetem már meglévő intézményeihez, hogy ezáltal egy olyan zárt rendszer alakulhasson ki, amelyben minden szereplő megfelelő szinergiában lehet egymással, ugyanakkor az emberi méltóság a legkevésbé csorbuljon.

A NOIKK számára szinte nélkülözhetetlen a patológiai, valamint az anatómiai épületek közelsége, ezért a megrendelő egyetem a két, különálló, de egymás szomszédságában levő intézmény közötti területet jelölte ki a beruházásra. A komplex fejlesztési terv három ütemmel számolt, amely során mind a két 19. századi épület – amelyekre az idők során újabb, nem feltétlenül szerencsés rétegek is kerültek – megújul, valamint a korábban parkolásra szolgáló, formátlan belső udvarra bekerül az új kutatóépület.

A tervezést még 2021-ben megkezdő építészcsapat a terület és az intézmények összenyitását, egyfajta campus kialakítását vizionálta, amit a szűkös fizikai keretek között kellett megvalósítani. A telket az Üllői út felől a Patológia meglévő, különálló épülete uralta, amely minkét oldalon biztosított némi teret, ezáltal ide kerülhetett egyrészt a személy-, másrészt a járműbejárat egy-egy kubatúrája. A Patológia előtere is megújult, közintézményhez méltóbb, szélesebb járdát és a korábbihoz képest nyitottabb megjelenést kapott, a zord kerítést decensebb váltotta fel, mögötte zöldített előkerttel.

Maga a NOIKK tömbje, amit szabályosan be kellett szorítani a szűkös területre, különálló épületet alkot a Patológia mögött, de a két elem közé egy szellős, üvegfalakkal és -tetővel kialakított átrium került, amely védett összeköttetésként szolgál, emellett az elegáns tér akár közösségi rendezvényekre is alkalmas.

Az épület kialakítását nyilvánvalóan a nagyfokú gyakorlatiasság és a szűkös hely minél jobb kihasználása vezérelte. Az építészek külföldi példákat is alapul véve rendezték be a belső teret. Az épület alá két szint mélygarázs, valamint a boncterem és a hűtőkamrák kerültek, közvetlen bejárási kapcsolattal a hátsó udvarról. A földszinten, a recepción túl, az öltöző- és mosdóblokkokkal kezdődik el az épület speciális zsilipelése, hiszen a műtőkbe már csak megfelelő öltözékbe és higiéniával lehet belépni. A közbülső szinteken helyezték el a kutatási és gyakorlati képzéseket szolgáló, több műtőállással ellátott, sokoldalúan kiképzett bonctermi műtőblokkokat, amelyek a hátsó udvar felől természetes benapozást is kapnak. A műtőket CT-készülék, képalkotó és biomechanikai laboratóriumok is kiegészítik, amelyek tökéletesen alkalmasak mérnöki és orvostechnológiai fejlesztések folytatására is.

A felsőbb szinteken a képzésekre és megbeszélésekre alkalmas előadótermek és kisebb szemináriumi szobák állnak rendelkezésre, a nagyobb eseményeket pedig az első emeleti díszterem szolgálja. Ez utóbbi finoman kimunkált, elegáns, síkban tartott faborítású falfelületeivel tökéletesen rejti az abban elhelyezett kisegítő hátteret is: a felületek mögött ugyanis teakonyha, elektromos elosztó, tűzcsap rejtőzik. A teremhez egy kisebb, hangszigetelt üvegfallal leválasztott előadó is csatlakozik, ami nemzetközi események alkalmával tolmácsfülkeként is szolgálhat. Akárcsak a díszterem, az összes előadó és szemináriumi helyiség egy olyan zárt rendszerű videóhálózatba van bekötve, amelynek kameráit a műtőkben helyezték el, ezáltal az ott zajló beavatkozásokat nem csak a helyben lévők kísérhetik figyelemmel.

Annak ellenére – vagy éppen emiatt –, hogy az épület alapfunkciója roppant érzékenységet, méltóságot kíván, mindezt nem a komor, sötét hangulat jellemzi. A terek, ahol lehet, megnyílnak, napfénnyel telnek meg. Legjellemzőbb erre a szellős, több irányból üvegfelületekkel körbevett lépcsőház, valamint a legfelső szinten kialakított panorámaablakos étterem, a kávézó és az üvegkorlátos tetőterasz. A belső udvarba egyfajta dobozként elhelyezett épület alaphangulatát a külső homlokzat bézs jellegű szálcement burkolata és a markáns üvegfelületek határozzák meg. Utóbbira példa a lépcsőházat a régi épülettel összeköttető fedett átrium. A belső terek visszafogott színárnyalatai is kellőképpen oldják a rideg funkcionalitást.