A Korea elmúlt három évtizedéből kiválogatott harminc építészeti projekt közel hozza a távol-keleti országot.

Átadták a Koreai Kulturális Központ új épületét, amelyben február végéig ingyenesen megtekinthető egy gondosan megtervezett kiállítás A kortárs koreai építészet kozmopolita arca címmel. Az ingyen látogatható tárlat harminc építészeti projektet mutat be Korea elmúlt három évtizedéből, és minden kiválasztott alkotás túlmutat az építészeten, amennyiben egy-egy egyetemes történetet mesél el.

„Olyan alapos, mintha a Velencei Biennálén megnéznéd a koreai pavilont” – mondta elismerően a kiállítás első bejárása után a Párizsban született, magyar származású és Budapesten élő építész, Ambrus Evva a helyszínen.

Ahogy a vezető kurátor, Pai Hyungmin (University of Seoul) bemutatójából is kitűnt, a kiállítás tervezésekor nemcsak az anyag összeállításával végeztek rendkívül körültekintő munkát („ha csak 30 projektet mutathatunk be, az nehéz, de rákényszerít az erős szelekcióra”), de a lehető legjobban igyekeztek segíteni a befogadást is.

Köztéri pavilon Szöulban, a Young Architects Program számára - Vezető tervező: Seo Seunghee

A két ország 30 éve vette fel a diplomáciai kapcsolatot, így a kiállítás 30 építészeti projektet mutat be az adott időszakból. És ahogy a távol-keleti diplomáciában, üzleti kapcsolatokban sem vágnak rögtön egy tárgyalás közepébe, hanem szentelnek időt az ismerkedésre, egymásra hangolódásra, ugyanúgy a kiállítás is kapott egy bevezető teret, amely egyrészt összefoglalja, mi vár a látogatóra, másrészt ráhangol, jókora képernyőkön vetített híradójelenetek segítségével.

A sötétített helyiségben vetített képsorok a hangulat megadásán kívül tájékoztatnak is: tragédiák, társadalmi változások, tüntetések, politikai megmozdulások, a popkultúra emlékezetes pillanatai, divatőrületek, a technológiai fejlődés képsorai peregnek le előttünk. Kicsit más a hangszerelés, mások a tónusok, de az egész valahogy ismerős, értjük, érezzük – a két ország közt sok tekintetben jókora a távolság, mégis vannak hasonló alapmotívumok.

Ilyen hangulatban lépünk be tehát a fő kiállítási térbe, ahol az installációk felett futó időhorizont nyújt további segítséget a tájékozódásban. Az évszámok mellett ott a mindenkori GDP-adat is, amely világosan mutatja, mennyire rögös út vezetett, míg egy katonai diktatúrából világcégekkel büszkélkedő demokráciává vált Dél-Korea, egybek mellett mert a 2007/8-as globális pénzügyi válság előtt tíz évvel az ázsiai gazdasági válsággal is meg kellett küzdenie.

A jelentős gazdasági mozgásokat értelemszerűen súlyos társadalmi átalakulások is kísérték, és már ott is vagyunk az építészetnél, amely mindezt magába sűríti. Minden projekt önálló történet, mindegyik elgondolkoztat, csak néhány hirtelen példa erre, és a fent említett párhuzamokra: lakhatási válság, gyorsuló városiasodás, és a vidék elnéptelendése, sztárépítészek megjelenése, növekvő jövedelmi különbségek.

Ez utóbbira egy plasztikus adat: 

Szinte mellékszál, de a hasonló adatok, kiemelések, idézetek, mikrotörténetek nagyon jól tagolják a kiállítást. Nem (vagy kevésbé) fáradunk bele a projektek elemzésébe, rendszeresen jönnek hasonló, könnyen megragadható üzenetek. Itt említsük meg, hogy egy igen alapos prospektust is adnak a kiállításhoz, így annak minden eleme, és a teljes koncepciója szó szerint és képletesen is megragadható.

Hanem adósok maradtunk még magukkal a projektekkel. Nyilván nem mutathatjuk be mind a harmincat – azért kell megnézni a kiállítást –, de kiemelünk jellemző példákat, mint a kiállítás elején látható Bundang Housing Estate projektet. A Szöultól délkeletre lévő 190 lakóegységet (20 családi ház, 20 társasház) 1989-ben kezdték építeni, miután egy választási kampányban kétmillió új lakóegységet ígértek országos szinten. A BHE alternatívát kínált a Koreában domináns lakótornyoknak; kísérleti projektek – mint a stuttgarti Weissenhofsiedlung vagy a fukuokai Nexus World – tanulmányozása után jött létre, és maga is inspirálóan hatott az egységes koncepció mentén való fejlesztésre, mint a Paju Book City vagy a Heyri Art Valley, amelyek „az előre lefektetett szabályok mentén kialakuló építészeti kép szép példái”, ahogy a katalógus is mondja.

A Daum Communications irodájának makettje - Vezető tervezők: Park Kisu, Kim Hyunjung

Chung Guyon története külön kiállítást érdemelne: a fiatal építész rengeteget tett a vegetáló vidék újjáélesztéséért, a helyiekkel szorosan együttműködve, az igényeikre szabva hozott létre új épületeket egy Muju nevű kisvárosban, ahol még az olyan egyszerű feladatok is kihívást jelentettek, mint egy buszmegálló kialakítása vagy az épületek árnyékolása.

Összesen mintegy 30 épületet tervezett vagy újított fel – többek között új közösségi központ, fürdő és múzeumi épületszárny fűződik a nevéhez –, minimális költségvetésből, szinte munkadíj nélkül.

A tíz éven át tartó projekt a bürokratikus szabályok megkerülésével valósult meg. Chung Guyon rendkívüli hatást gyakorolt a közösségi együttműködések formálásában, azóta a vidéki városok tervezésébe és rehabilitációjába bevonják az építészeket is.

A fejlődés egy pontján megérkeztek Koreába a sztárépítészek is, a Dongdaemun Design Plazát a Zaha Hadid Arhitects tervezte egy, a japán gyarmati kormány által 1925-ben épített stadion helyén. A 2007-től indult projekt során helyreállították az előző építkezésen lerombolt történelmi városfal menthető részeit. Az új épület magán viseli Zaha Hadid kézjegyét: az ívelt, futurisztikus homlokzat burkolata 45 ezer egyedi, három irányban görbült perforált fémpanelből áll. Az épület számos funkciót betölt, ezzel együtt a történelmi városnegyed közepére leszállt ufót sokan kritizálták, de a küldetését betölti: valódi turistamágnes, havonta mintegy egymillió látogatót fogad. Az olcsó kínai és indiai ruházati központok kialakulásával a design-innovációs központ továbbra is inkább a kísérletezés színhelye maradt.

Zaha Hadid terve, a DDP

A jól tagolt kiállítás időszakokat és tematikus csoportokat ölel fel, és az építészet és az urbanizmus természetét megváltoztató digitális-információs projektekkel ér véget. A vezető kurátor szándéka maradéktalanul megvalósult: a bemutatott alkotások „nemcsak Koreán beül, hanem a világhoz fűződő kapcsolataik hálózatán keresztül is értelmezhetővé válnak”.

Éppen ezért a kiállítást nem csak az építészet vagy a Távol-Kelet rajongóinak érdemes megnézniük; az átfogó kontextus mindenki számára különlegességet kínál. És ha marad idő és energia, érdemes bejárni kicsit a Koreai Kulturális Központ új, háromemeletes épületét, ami a teaszertartástól a nyelvtanfolyamig számtalan lehetőséget kínál. De hogy ne kalandozzunk el túl messzire: közvetlenül az építészeti kiállítás mellett látható egy másik időszaki kiállítás is, amely a cshongszongi fehér porcelánt mutatja be.

A kortárs koreai építészet kozmopolita arca 1989–2019

Nyitva tartás: 2019. november 11. - 2020. február 28., hétfőtől péntekig, 12.30-20.00 óra között. Téli szünet: 2019. december 16. - 2020. január 1.

Helyszín: Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30-34.)
A belépés ingyenes.
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Dél-Korea építészetének a legjava Budapesten

Dél-Korea építészetének a legjava Budapesten

Az elmúlt harminc év legjelentősebb épületeit mutatják be a Koreai Kulturális Központban. 

Kiss Miklós kiállítására rákattantak Dél-Koreában

Kiss Miklós kiállítására rákattantak Dél-Koreában

Az interaktív installáció sikere mellett egy egyetemi előadást is tartott a designer.

A DVTK a legszebb stadion

A DVTK a legszebb stadion

A DVTK arénája lett a legszebb a 2018-ban átadott stadionok közül.

Hirdetés