A magyar tenisz fellegvára – Nemzeti Edzésközpont

10 éve nyílt meg a Magyar Tenisz Szövetség Nemzeti Edzésközpontja. Az épületről szóló írásunk a 132-es, 2016/8-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Andre Agassi egykori színpompás viselete és a „fehér-sport” eleganciája ötvöződik abban az épületben, amelyet nemrég adtak át Óbudán, fogalmazta meg plasztikusan Kendik Géza, vezető tervező. Agassi említése talán azért sem mellékes, mert, mint megtudtuk tőle, a tenisz világsztárjainak tanácsa alapján valósult meg a Magyar Nemzeti Tenisz Edzőközpont épülete.

Az új létesítmény a korábbi Bányászati Vállalat teniszközpontja helyén épült, ott, ahol az 1970-es évek óta barakkszerű konténerekben öltöztek a teniszezők. Ezt a méltatlan állapotot írta most felül a Kendik Géza tervei alapján épült, merész színvilágú és a család minden tagjára „gondoló” új épület. Idehaza a jelentős sportberuházások korát éljük, most a teniszre is sor került. Talán nem véletlenül, mert a hagyományosan „úri”, de még most is annak tartott sport hazai körülményei valóban nem voltak alkalmasak az utánpótlás és a profi játékosok felkészítésére, és nemzetközi tornát sem tudott rendezni „házon belül” a Magyar Tenisz Szövetség.

A lepusztult konténerek helyén most nemzetközi mércével mérve is színvonalas, merészen játékos központ épült. Tervezője, Kendik Géza, szintén amatőr, rendszeresen teniszező, mielőtt nekiállt volna a program kidolgozásának, aktív és visszavonult profi játékosoktól, világsztároktól kért szakmai tanácsot, hogy szerintük milyennek kellene lennie egy tenisz edzőközpontnak. Idehaza a korábbi wimbledoni és Roland Garros-bajnok, Taróczy Balázs segítette munkáját, együtt készítettek egy látványos kis füzetet is, mellyel Kendik sorra járta a Grand Slam-tornákat, s ott Taróczy segítségével világnagyságoktól kért és kapott meghatározó tanácsokat az új épülettel kapcsolatban – véleményük kézírással a füzetbe is bekerült.

Mats Wilander például a gyerekek oktatása idején a szülőknek a pályáktól való távoltartását, Pat Cash pedig a világítás fontosságát emelte ki. Azonban szinte minden beírás egybehangzóan hangsúlyozta, hogy a teniszpálya legyen ismét a családi kikapcsolódás színhelye, ennek megfelelő hangulattal, több generációhoz kötődő funkciókkal.

Az előtanulmányok során az is kiderült, nincs általános recept, ilyesmi a nemzeti teniszközpontok kialakítására sok országban nem is létezik. Kendik számára egyértelmű előkép tehát nem állt rendelkezésre, leginkább a svájci példához tudta a hazai törekvést közelíteni.

A megvalósult program három, akár különválasztható funkciót foglal magában: egy kisebb szállórészt, találkozóhelyet és büfét, valamint természetesen a teniszhez közvetlenül kapcsolódó területeket, így közösségi helyiségeket, konditermet, rehabilitációs részleget, illetve a Magyar Tenisz Szövetség irodáit. A cél az volt, hogy e három láb együttesen kielégítse a teniszezés igényeit, de akár külön-külön is működhessenek. A központ egyszerre szolgálja a versenysportot, hiszen rendezhetnek itt 2-3 hetente bajnokságokat – egyúttal a helyszínen el is tudják szállásolni a versenyzőket, illetve az amatőr játékosokat –, de ide járhat tanulni a fiatal utánpótlás is.

A Mátyás-hegy keleti lankáján, szabálytalan terepviszonyokhoz idomul az új épület, amelynek alaprajzi formáját leginkább két, lazán egymásra dobott teniszütő ihlette. A háromszintes épületbe a hegy felőli oldalról létesült bejárás, így a belépő rögtön a legmagasabb emeleten találja magát, onnan indul lefelé, a pályák szintjére. A parkoló felől két híd vezet a hegy vonulatába szinte beleguggoló épület második emeletére – külön a szállodarészbe és külön a központba.

Ez utóbbiban a belépőt rögtön a recepciós pult fogadja, innen nagyszerűen bejárhatók a különböző funkciók: az érkezés szintjén a Szövetség, az edzők, a játékvezetők irodái, amelyekből közvetlen kilátás nyílik a pályákra; lejjebb, az első emeleten az öltözők, konditerem, emellett büfé – kellemes találkozóhellyel –, majd a pályák szintjén beltéri futópályák, s a létesítményt kiszolgáló raktárak létesültek. Ugyanakkor a centerpályák mellett elhelyezett tribün is az épületből közelíthető meg, így – megfogadva Wilander tanácsát – a szülők nem rohanhatnak le a pálya szélére befolyásolni az edzés menetét.

Az épület arculata is újdonságnak számít, hiszen mindenképpen szakított a teniszvilág korábban megszokott „fehér” hagyományaival, ahol mindennek meghatározott színe volt: a salakpálya csak téglavörös, a játékosok öltözéke csak fehér lehetett, ezekhez pedig monokróm, visszafogott épületek járultak háttérként. Kendik Géza Andre Agassihoz köti a tenisz kiszínesedésének kezdetét, ennek nyomán a teniszközpont is kifejezetten merész, vibráló lett.

A homlokzat tömör lamellás fémburkolatán 12 szín jelenik meg, de jellemzően a piros, a fehér és a zöld dominál, ami a nemzeti trikolóron kívül utal a zöld helyoldal és a salakos pálya közötti színbeli átmenetre is. A nyílászárókat a lamellákkal teljesen be lehet zárni, így egy összefüggő síkhomlokzat rajzolódik ki. Maguk a lamellák pedig kisebb rézsútos bemetszések mentén találkoznak, amelyek a teniszre kihegyezett szemű szemlélő számára az ütő nyelének gripjét jelenítik meg. Ha a teniszütő analógiáján tovább haladunk, akkor a nyélként leírható, fémborítású épületrészhez egy annál kisebb, de teljes szintben üvegezett egység kapcsolódik, benne a Szövetség irodáival, a bírók helyiségeivel, a társalgóval. Az épület átadására a 12 pálya is megújult, így az új központ megfelelő centrum lett végre az amatőr és a profi hazai teniszsport számára.

Tenez!, avagy rövid tenisz etimológia: A francia eredetű páros labdajátékban, valamikor a 15. században, midőn az adogató fél odaütötte, gyakran puszta kézzel ellenfelének a labdát, így kiáltott: „Tenez!” A „tenir” (fogni, tartani) ige 1 sz. 3. sz. felszólító alakja ez, s mikor az angolok is átvették a játékot, a kiáltást „tenis”-nek hallották. Innentől pedig minden világos. – a szerk.

Rajzok a cikk végén található galériában!