Hirdetés

Otthon a független kultúrának.

A 2019-ben elhunyt Rajk László minden bizonnyal a független kultúra és művészi alkotás egyik legelkötelezettebb híve és művelője volt. Özvegye, Rajk Judit énekművész, aki többek közt a FUGA zenei műhelyének vezetője, férje műtermét szeptemberben megnyitotta a széles közönség előtt. Az első kiállításon, melynek címe A Town on the Edge, a Kis Varsó és Schmied Andi munkái kezdenek párbeszédet Rajk László munkáival. Az október 29-ig megtekinthető kiállítás kurátorával, Soós Andival és Rajk Judittal beszélgettünk az új kultúrtér küldetéséről.

 

Octogon: Milyen szándék vezet, amikor Rajk László személyes terét, hajdani műtermét megnyitod a nyilvánosság előtt?
Rajk Judit: A privát terekben működő kultúra nem hagyományok nélküli, és jelen volt Rajk László életében is. A hetvenes évek avantgárdja a lakásszínháztól a szamizdatokig és a Repülő Egyetemig az ötvenes évek szovjetunióbeli lakásgalériájának hagyományait vette át. Az 1950-es évek végén a Moszkva melletti Lianozovóban képzőművészek és irodalmárok nyitották meg lakásaikat a közönség előtt, hogy munkáikat a hivatalos szerveket megkerülve bemutassák. Ilja Kabakov, Erik Bulatov, Vagyim Szidur, majd Nyikita Alekszejev és Vagyim Zaharov adták a mintát a magyarországi hasonló kezdeményezésekhez. Halász Péterék lakásszínháza Budapesten, vagy az 1978-ban indított illegális Hétfői Szabadegyetem Szabó Miklós és Szalai Pál szervezésében ezen a nyomon haladt tovább. Rajk László lakásán 1981 januárjában nyílt meg a cenzúrázatlan kiadványokat sokszorosító és árusító Szamizdat butik. Ezek a helyszínek egy független, szabad művészetnek adtak otthont. Amikor Laci műterme üresen maradt, elgondolkodtam, mit lehetne vele csinálni. A független művészi alkotó tevékenység problémája ma is aktuális. Egy ideig a FreeSzFE látványtervező hallgatói használták a helyiségeket, most pedig a hagyományt folytatva ismét megnyitjuk a műtermet a szabad művészet előtt. 


 

Rak Judit és Soós Andi az Art Department galériában

 

Octogon: Honnan a név, és milyen háttérrel működik a galéria? 
R. J.: A teret úgy neveztük el, ahogy Laci az ajtón hagyta: Art Department. A munkásságának gerincét, egyik pillérét alkotta a filmes, látványtervezői tevékenysége, látványtervezést évtizedek óta oktatott a Színművészeti Egyetemen, és külföldön is. Az Art Department a filmes szakmában a látvánnyal kapcsolatos, szcenikai részleg neve, de persze az elnevezés ennél többre utal. Az első kiállítás kurátora Soós Andi, akivel együtt dolgozzuk fel a hagyatékot. 


Octogon: Andi, te hogy kerültél kapcsolatba a Rajk-életművel?
Soós Andi: Doktorandusz vagyok a MOMÉN, Rajk László munkásságából írom a doktorimat. Ezen felül az OSA-ban kaptam Visegrád ösztöndíjat az ottani kutatásra. Judittal együttműködve dolgozunk a hagyatékkal, a műtárgyakkal. Ez a három anyag: a doktori kutatás, a hagyaték, és az OSA-beli kutatás képezi az alapját a koncepciónak. Személyesen 2017-ben kezdtem dolgozni Rajk Lászlóval, többször jártam itt, interjúkat csináljam vele, illetve segítettem neki a FUGÁ-ban megrendezett Rajk látvány című székfoglaló kiállításában. Ismertem ezt a műtermet, és a hagyatékkal való munka során felmerült, hogy jó lenne Rajk László munkáit szélesebb közönség számára is láthatóvá tenni. Judit erre nyitott volt. Az elképzelés már tavaly ősszel kialakult, de a Covid miatt csúsztunk egy évet. Mostanra jöttek össze a támogatások, és nekünk is most volt rá kapacitásunk. 


Octogon: Milyen forrásokból működtetitek a helyet? 
S. A.: A Konrád György író és Ferge Zsuzsa szociológus alapította Európai Kulturális Alapítvány Budapest – amelynek Judit az elnöke –, adja a jogi hátteret, ezen keresztül pályáztunk a Terézvárosi Önkormányzathoz. Ezen kívül az egyik művész galeristája, a Trapéz Galéria támogatta a kiállítást. Rengeteg baráti támogatást kaptunk, és persze benne van a mi munkánk.


 

 

Octogon: Milyen koncepció mentén jött létre az első kiállítás? 
S. A.: Rajk László munkáira reflektáló művek kerülnek párbeszédbe Rajk saját műveivel. Három olyan kortárs művészt – Schmied Andit, illetve a Kis Varsó művészeit, Gálik Andrást és Havas Bálintot – kértem fel alkotásra, akikről munkásságuk alapján azt gondoltam, hogy tudnának kapcsolódni Rajk munkáihoz. Semmilyen megkötés nem volt, csak azt tudtam, hogy vannak hasonló pontok a gondolkodásukban. Arra kértem őket, hogy korábban nem publikált munkákkal kapcsolódjanak a Rajk-életmű valamely darabjához. Mindnyájan sokat jártak ide gondolkodni, néha csak úgy üldögéltek, érezték a teret, a légkört. A megvalósult kiállítás olyan kortárs művészeti gyakorlatokkal állítja párhuzamba az életműből kiválasztott darabokat, amelyek a városi tér társadalmi, illetve történeti kontextusával foglalkoznak, illetve feltárul általuk az építészet politikai vonatkozása is. Innen a kiállítás címe is: Town on the Edge. Emellett pedig fókuszba emelik azokat a pontokat, amelyek Rajk László számára személyes fontossággal bírtak, akár a privát életesemények, akár az ettől elválaszthatatlan művészi munka során.

 

 

 

Octogon: Egyfajta emléktér találkozik tehát itt a kortárs művészeti gyakorlatokkal? 
S. A.: Rajk gondolatiságának megidézése, folytatása a cél. Számára fontos volt az általa non–standard építészetnek nevezett tevékenység illékony, provizórikus mivolta, az alkotások jelenidejűsége. 


„Kizárólag a rövid idejű jelenével hat, ezért a jelen véleményét testesíti meg a múlttal vagy a jövővel kapcsolatban” – írta Non-standard építészet című munkájában.


A múlt-jelen-jövő fizikailag illékony, szellemileg mégis nagyon erős kapcsolatáról beszélnek a művek. Rajk sokszor csak makettek vagy rajzok formájában megvalósult építészeti vízióihoz kapcsolódó maketteket csinált. Nem az volt a cél, hogy másolatok készüljenek a Rajk-munkákról, nem úgy néz ki minden, mint a rajzokon, ő is belevitte a saját elképzeléseit. A békés hely című szobányi méretű installációhoz három asztalt tervezett, az ezen elhelyezett makettek csillogó anyaga és különböző léptéke egy illuzórikus városi teret hoz létre. A Kis Varsó egyik munkája, az Ismeretlen Együttható Rajk egy korai életeseményére utal, amikor saját nevétől is megfosztva intézetben nevelkedett, míg édesanyja börtönben ült. A kezekből formált, sok rétegben értelmezhető kerítésfragmentumhoz Szász Béla Minden kényszer nélkül című könyvének borítóját társítottuk; az 1963-ban megjelent könyv a Rajk-perről szól személyes élmények nyomán – lévén Szász a per egyik vádlottja – és Rajk László készítette a borító grafikai tervét. A könyvet a Magyar Október Kiadó szamizdat formában adta ki Magyarországon 1984-ben. A harmadik teremben a Kis Varsó első kiállításának Varsó-térképei kerülnek párbeszédbe Rajknak az Érdre tervezett, meg nem valósult 1956-os emlékműve makettjével.

 

 
Octogon: Mik a további terveitek?
R. J.: Nemcsak kiállításban gondolkodunk, szeretnénk művésztalálkozókat, workshopokat, már működik a Facebook-oldalunk is. Sok nemzetközi programot szeretnék, akár zenét is. A tér kicsi, de kamarakoncertekre alkalmas. Amivel nagyon szeretnék foglalkozni: a könyv, mint objekt, illetve a szamizdat. Angliában tanítják a szamizdatot, találkoztam olyan könyvkészítővel, aki elmesélte, hogy konkrétan Laciról tanult, a könyvkészítő dolgairól. Nálunk ilyen oktatás nincs, meglátjuk, mi lesz belőle. 


Octogon: Vannak konkrét, készülőben lévő programok?
R.J.: Laci munkáihoz kapcsolódóan két konkrét tervünk van. Tavaly novemberben a Plymouth-i College of Arttal volt egy workshopunk, itt Lacinak a hiányt megjelenítő frottázsaival foglalkoztunk, melyek szerepeltek a FUGÁ-ban is a székfoglaló kiállításon. A technikát, illetve a hátterében álló filozófiát tanítottuk egy kétnapos online workshop keretében, az volt a címe: Drawing as a monument. Plymouth-t 1944-ben porig bombázták, a diákok elmentek abba a negyedbe, ahol még nyoma van a régi városnak, és a nyomokat próbálták megmenteni a frottázs technikával. Tulajdonképpen egyfajta urbanisztikai kutatást végeztek, az ebből született kollekciót pedig kiállították a college-ban, mi csak online láttuk. Ezt a kollekciót úgy szeretnénk idehozni, hogy kapcsolódjon Budapest városához. A FreeSZFE művészettörténeti kurzusaihoz kapcsolódva a Budai Várban tervezünk a hallgatókkal egy hasonló urbanisztikai projektet. A vár elég sokszínű helyszín, kíváncsiak vagyunk, mit látnak meg benne.

A másik tervünkről Csoszó Gabival egyeztettünk, ő csinálna itt egy dokumentarista fotókiállítást az elmúlt tíz év tüntetéseiről, protest eseményeiről. Lacinak a szamizdat óta vannak tüntetési kellékei a jelvénytől a kis zászlóig, ezeket szeretnénk mellé tenni.

 


Octogon: Hova kerültek innen a személyes tárgyak?
R.J.: Van a műteremnek egy másik része, a kettő közt valaha volt egy ajtó, ezt most lezártuk. Ott van az archívum, ami megmaradt a kutatóknak. Számomra az a fontos, hogy azon a helyen, ahol Laci élt és alkotott, egy szelleméhez méltó, független művészeti tér jöjjön létre a mai kulturális közegben.


 

A Town on the Edge
A Kis Varsó, Rajk László és Schmied Andi kiállítása
Kurátor: Soós Andi
Helyszín: Art Department, 1061 Budapest, Paulay Ede utca 19., 1. emelet

A kiállítás megtekinthető 2021. október 29-ig minden csütörtökön és pénteken 15-19 óráig, vagy bejelentkezéssel.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Képesség a mozdulatlanságra

Képesség a mozdulatlanságra

CabinBalaton a Béres Építészirodától.

Rangos díjat kapott a Hillside Offices-beli egészségügyi központ

Rangos díjat kapott a Hillside Offices-beli egészségügyi központ

A Wáberer Medical Center a BigSEE Interior Design Award tulajdonosa lett.

Stratégiai partner lett a Holland Nagykövetség és a HuGBC

Stratégiai partner lett a Holland Nagykövetség és a HuGBC

A fő cél a tudásmegosztás a körforgásos gazdaságról.

Hirdetés