Hirdetés

Egy új könyv szerint a környezetszennyező légkondik helyett a modernizmus atyjainak módszereit kellene alkalmazni.

Hirdetés

Ma már úgy tűnik, mintha a légkondicionáló berendezések a modernizmus megjelenése óta jelen lettek volna az emberiség életében, alapelemei lennének az irányzatnak. Daniel A. Barber, a Pennsylvaniai Egyetem építész professzora a Modern Architecture and Climate: Design Before Air Conditioning című könyvében bemutatta, milyen volt a légkondik megjelenése előtti időszak, milyen kísérletek és pilot projektek vezettek el a mai értelemben vett légkondicionáló rendszerek megjelenéséhez és hogy miért kellene visszatérnünk a múltba. 

Gyakori kritika a modernizmussal szemben, hogy a technológia fejlődésével a környezetvédelmi szempontok másodlagossá váltak, az irányzat megszületésekor azonban ez nem volt így. A könyv azt vizsgálja, hogy a huszadik század vezető építészei hogyan oldották meg a belső terek hűtését, és rámutat arra is, hogy az éghajlati alkalmazkodóképességre adott regionális elképzelések mennyire nélkülözhetetlenek a modern építészet fejlődéséhez.

Az esszé a második világháború körüli időszakra összpontosít, arra az érára, amikor a légkondicionáló rendszerek még nem voltak elterjedtek. Ezekben az időkben a belső terek hűtése megfelelő anyag- és árnyékolástechnikai rendszerek használatával valósult meg.

Barber olyan ismert építészek projektjeit vizsgálta, mint Richard Neutra, Le Corbusier, Lúcio Costa, Mies van der Rohe vagy éppen MMM Roberto.

Barber a könyvben felidézi azokat a tudósokat és meteorológusokat is, akik kutatásaikkal megpróbáltak hozzájárulni az építészeti tervezés sikeréhez a belső klíma szabályozását illetően: diagramokat készítettek arról, hogyan kell egy épület kapcsán úgy fásítani, hogy a fák egyben az épületeket is leárnyékolják, hogyan kell az épületeket a napsugarak hajlásszögéhez igazítani vagy hogyan lehet kihasználni az éves csapadékmennyiséget és egy vízfelület közelségét. Ezekkel a modellekkel azonban az volt az általános probléma, hogy az éghajlati különbségekből fakadóan nem lehetett egy egységes, mindenhol jól működő modellt kialakítani, így sok építész hiába szeretett volna alternatív megoldásokat alkalmazni, inkább feladta azok bonyolultsága vagy lehetetlensége miatt. 

Időközben a légkondicionáló berendezések telepítése egyre olcsóbb lett, gyors és hatékony megoldást kínált, de azzal sajnos kevésbé foglalkoztak, milyen hatásokat gyakorol a környezetre. 

Barbar szerint az építészeknek ideje belátni, hogy a klímaberendezésekkel hűtött épületek nagy mértékben felelősek az üvegházhatás fokozásáért, ezért más praktikákhoz kell folyamodni. Hogy mik lehetnek ezek az új eljárások? Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég, ha visszamegyünk a történelemben pár évtizedet, és megvizsgáljuk azokat a rendszereket, amelyek már akkor is jól működtek és a környezetváltozás időszakában is sikeresen adaptálhatóak.

Forrás: Metropolis Magazine




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A Rubik kocka önmagán túlmutató szimbólummá vált

A Rubik kocka önmagán túlmutató szimbólummá vált

Bemutatták Rubik Ernő A mi kockánk című, magyarul és angolul megjelent könyvét.

Pólóba csúsztatható légkondit dobott piacra a Sony

Pólóba csúsztatható légkondit dobott piacra a Sony

A nyári napokon képes 13 fokkal lehűteni a felhasználó testhőmérsékletét.

„Csakis akkor tudok dolgozni, ha nők között vagyok”

„Csakis akkor tudok dolgozni, ha nők között vagyok”

Megjelent a Lechner Ödön írásait közreadó könyv.

Hirdetés