Szuperszámítógép épülete a debreceni egyetemi kampuszon.

Számos kérdéssel és dilemmával, termékeny gondolatfutammal, ötlettel a fejében tér meg a kritikus, ha veszi a fáradságot és felkeresi a Debreceni Egyetem Kassai úti kampuszának új épületét.

fotó © Bujnovszky Tamás

Látott valamit ugyanis, amit noha lenyűgöző számokkal, teljesítményadatokkal, mindenféle virtuális változóval, hatalmas, felfoghatatlan kiterjedésű mennyiségekkel, elvont mértékegységekkel jellemeznek, ugyanakkor az érzékszervei számára igencsak tömör, zárt, szótlan, anyagszerű, lehatárolt fizikai tárgy. Hívő számára a templom ilyen: kövek, falak, képek, ám lényegét tekintve mégis csak az egésszel, a tökéletessel, a mindenséggel, az univerzummal, a végtelennel áll kapcsolatban. 

fotó © Bujnovszky Tamás

E sorok írója úgy véli, ha a debreceni DE­NIIFI Szuperszámítógép Központ (LEÓ) épületéről (!), mint pusztán minimalista építészeti tárgyról, egyfajta „karosszériáról”, dobozról értekeznénk, tévúton járnánk. Valószínűleg nem egyszerű „kockulásról” van itt szó tehát, így ha a teljesítményét tekintve a világ jelenleg 308. helyén álló és kissé diákhumornak ható LEÓ névre keresztelt számítógép kétszintes, mindösszesen 400 m2 alapterületű, ugyanakkor szervereivel, kifinomult hűtő, illetve oltó gépészetével 1,5 milliárd forintba kerülő épületéről beszélünk, bátran kitágíthatjuk az értelmezés horizontját. No, nem olyan messze távolba és mélyen filozofikusan, mint ahogyan a Bölcs Elméről, az egérformájú lények által működtetett, az életre, a világmindenségre, meg „mindenre” választ kereső szuperszámítógépről értekezik Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényben. Tudják ez az, ahol a hét és fél millió év számolás után a gép végül a 42-es számmal válaszol a feltett kérdésre, amit akkorra már mindenki elfelejtett, vagyis egy újabb, ennél is nagyobb számítógéppel (ami tulajdonképpen a Föld maga), újabb 10 millió éven keresztül futó számítási programmal keresik most már magát az egykor feltett kérdést. 

fotó © Bujnovszky Tamás

Ahelyett azonban, hogy a végtelen és véges kiterjedés, a fizikai és virtuális méret fogalmai között elvesznénk, az új épület esztétizáló elemzése kapcsán izgalmasabb talán azzal az új építészeti kontextussal foglalkozni, amit a számítógépközpont, illetve a szomszédságában tavalyelőtt átadott DEM (épületenergetikai demonstrációs központ; OCTOGON 2013/5) hoz létre. Bán Ferenc kollégiuma, illetve Kovács Péter-Lengyel István informatikai kari épülete mellett az új kortárs építészeti együttes egyben új hangsúlyt is hoz létre a rendkívül tágas Kassai úti kampuszon. Ez a kapcsolat, egyfajta belső párbeszéd a nyitottság és a zártság, a dimenzió, szerkesztettség és az arányok között, s mindemellett az épület valamiféle makettszerűséget is mutat.

fotó © Bujnovszky Tamás

Mintha az építészek építészeti alapformákkal kísérleteznének 1:1-es méretben. Ugyan a szuperszámítógép épületének homlokzati térfalán látható relief felkínálja egyfajta képzőművészeti, szobrászati olvasat lehetőségét, ám úgy vélem, a kompozíció egészét kell szemügyre venni, a téri viszonyok, a tömörség, áttörtség, illeszkedés, textúra variációs lehetőségeiből kell továbbra is kiindulni. Így az épületek nem szobrok, nem tárgyak és nem karosszériák, hanem a vegytiszta építészet produktumai, ahol a funkció, sőt bizonyos tekintetben a hely, a lokalizáció is mellékes. Demonstrációs eszközök, amik önmagukra, önmaguk épületszerűségére, szerkesztettségére vonatkoznak. 



Ott járva nem hagyja nyugodni a kritikust, hogy vajon meddig  lehetséges folytatni  a sorozatot, hiszen a telek méretei alkalmasak, akár a harmadik, negyedik, n-edik kubus, gömb(?), gúla(?) felépítésére is. Akkor vajon, milyen irányokban, milyen variációk és belső ritmusok, tömegviszonyok mentén formálódna tovább itt az alkotó gondolat?



Megrendelő: Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok
Beruházó: Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet
Vezető tervező: Ferencz Marcel, Habil, DLA (NAPUR architect)
Tervezőtárs: Détári György DLA
Tervezés éve: 2013
Átadás éve: 2015
Alapterület (bruttó): 400 m2

Szöveg: Martinkó József
Építész: Ferencz Marcel, Habil, DLA
Fotó: Bujnovszky Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/6-os lapszámában. 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 122 - 2015/6. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Balaton, Tomay Tamás, Paládi-Kovács Ádám, debreceni holokauszt emlékmű, CEU, Sheila O’Donnell és John Tuomey, Váci Greens C


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fény és művészet segítségével tárul fel egy varázslatos világ

Fény és művészet segítségével tárul fel egy varázslatos világ

Debrecenben látható a nemzetközi hírű fényművészeti csoport, a Limelight egyedülálló tárlata.

A Market Zrt. végzi Debrecen gazdasági övezetének földmunkáit

A Market Zrt. végzi Debrecen gazdasági övezetének földmunkáit

Emellett Debrecen Észak-Nyugati Gazdasági Övezetének engedélyezési eljárását is a Market bonyolítja.

Ilyen lesz a Debreceni Innovációs Központ

Ilyen lesz a Debreceni Innovációs Központ

Épül a start-uposok és kutatók ideális találkozási helye Debrecenben.

Hirdetés