A fanatikusokat kivéve igazán hat évvel ezelőtt vált ismertté a szakmában a Natkevičius & Partners neve, mikor is a Mies van der Rohe Award 2009 nomináltjai között szerepelt a litván építésziroda 2008-as kaunasi (Litvánia) terminálépülete. Most egy kisebb munkájukba futottunk bele.

 

Szöveg: Molnár Szilvia
Építész: Gintautas Natkevičius
Fotó: Leonas Garbačauskas

A fanatikusokat kivéve igazán hat évvel ezelőtt vált ismertté a szakmában a Natkevičius & Partners neve, mikor is a Mies van der Rohe Award 2009 nomináltjai között szerepelt a litván építésziroda 2008-as kaunasi (Litvánia) terminálépülete. Most egy kisebb munkájukba futottunk bele.

A Litván Építészek Szövetsége tavaly ősszel, hatodik alkalommal szervezte meg a „Zvilgsnis i save”, vagyis a Betekintés című biennálét, melyen a különféle építészeti műfajokban 2012 és 2014 között tervezett – megvalósult, illetve (még) terv szintű – épületekből rendeztek válogatott kiállítást. A tárlaton litván területen felépült (vagy oda tervezett), valamint külföldi projektek egyaránt helyet kaptak. Köztük volt Gintautas Natkevičius vezető tervező és munkatársainak kisház terve is, ami néhány hónappal ezelőtt a fehérorosz Raubičiai térségében épült meg. A Minszktől nagyjából 20-30 kilométerre fekvő területet a köznyelv természeti szépségei és nyilván fekvése okán Fehéroroszország Svájcának nevezi, a téli hónapokban az ország minden részéről, de külföldről is özönlenek ide a téli sportok szerelmesei. 

Fotó © Leonas Garbačauskas

Megközelítőleg 2000 négyzetméternyi, fák ölelésében fekvő telekre húzták fel a kétszintes házat. A szerény összterületű (272 m2) családi lak lényegében idegen testként áll úgy az erdei környezetben, mint a távolabbi épületek szomszédjaként. Nem a sátortetős, faszerkezetes, vagyis klasszikus helyi építési módot tükrözi e felépítmény, inkább a néhány éve lényegében univerzálissá lett, konténerszerű, monolitikus tömbformát, melyben, ha igen, akkor elsősorban az építési anyagok használata adhat kevés fogódzót ahhoz, hogy éppen milyen kulturális és/vagy földrajzi területen járunk.

Fotó © Leonas Garbačauskas

Natkevičiusék jelen kisháza idegenszerű, mégsem feltűnni vágyó épület. Józan, racionális, funkcióelvű. Vonzóvá a fekete téglahomlokzatait  fel-felszakító üvegfalak változó ritmusú rendszere által válik. Távolról tekintve a házra, mintha óriások építőjátéka lenne, amit a gigászok változatos módon rakhatnak össze, majd szedhetnek újra szét.

Fotó © Leonas Garbačauskas

A belső téri szisztéma a hagyományos elrendezést követi, eszerint a családi, baráti együttlétek térrészei a földszintre kerültek, a privát hálók az emeletre - utóbbiak megközelítése a téglaforma ház nagyjából szimmetriatengelyébe elhelyezett, nyitott lépcsőházból történik.  A kompakt külső merész szögekkel, mennyezetmegnyitásokkal szabdalt, már-már monokróm belsőt rejt, melynek berendezése nagyon pontosan megválasztott bútordarabokkal, világítótestekkel történt, láthatóan jól megírt koncepció alapján. 

Fotó © Leonas Garbačauskas

Tervezés: Gintautas Natkevičius, Rimas Adomaitis, Jurgita Skalskytė
Tervezés éve: 2013
Megvalósítás éve: 2014
Összterület (nettó): 272 m2

 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 117 - 2015/01. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Családi ház Minszkben és Prágában, Gettofal-emlékmű, Prezi, Emarsys, Galax, National Instruments irodák, Sáo, Alap, Dob3 ... 


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretne előfizetni magazinunkra, itt teheti meg.

Kapcsolódó cikkek

Az előadás az 1914 előtti időszakot (1896-1914), a magyar plakátművészet első aranykorát mutatja be az érdeklődők számára.

Web:https://www.facebook.com/events/2217496191849555/
Kezdődik:2019 Január 29. 17:00, Kedd
Végződik:2019 Január 29. 18:00, Kedd
Hely:BÁV Apsztisterem
Település:Budapest
Cím:Bécsi utca 3.

 

A színes, litografált plakát Franciaországban született meg az 1870-80-as évek fordulóján. Első művelője, Jules Chéret tevékenysége nyomán terjedt el egész Európában és az Egyesült Államokban, mint a reklám új, hatékony eszköze. Az iparművészeti mozgalom célkitűzése – a környezet művészi kialakításának igénye –, valamint a szecesszió vonalkultúrája és formaképzése nagyban hozzájárult a plakátművészet felvirágzásához. Az 1890-es években olyan műfajteremtő, kiváló plakátművészek dolgoztak, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Alphonse Mucha, a Beggarstaff Brothers, Thomas Theodor Heine vagy az osztrák Secession művészei, mint Koloman Moser és Alfred Roller.

A plakátművészet megszületését Magyarországon pályázatokkal bátorították. Az 1896-os millenniumi pályázat után 1898-tól rendszeresen írtak ki versenyt mind állami intézmények, mind kereskedelmi cégek. A plakátok első tervezői között olyan művészek voltak, akik külföldi tanulmányok, tapasztalatok birtokában vágtak bele, elsősorban kiállítási plakátok tervezésébe, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly.

A szecesszió elterjedésével felvirágzott a plakátművészet Magyarországon. A művészek alkalmi kirándulásai mellett nyomdászok, grafikusok kezdtek foglalkozni ezzel az új műfajjal. Az 1900-as évek elejétől olyan nagymesterek dolgoztak, mint Faragó Géza, Tuszkay Márton, Földes Imre vagy a politikai plakátjairól is ismert világhírű Bíró Mihály, és olyan ikonikus művek születtek, mint a mindenki által ismert Unicum plakát, a Törley gyár plakátjai, vagy a Pálma- és Holzer-plakátok.

Előadó: Dr. Földi Eszter, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményének vezetője.

A belépés ingyenes!


Hirdetés