Üdítő példa Zamárdiból.

Hirdetés

A Balatont mintegy százötven éve kezdték felfedezni a pihenni, gyógyulni vágyó emberek. Az északi parton a Széchenyi István által beindított gőzhajó-forgalomnak köszönhetően Balatonfüred lett a központ, ahol sorra nőttek ki az arisztokrácia, a művészek és a nagypolgárság villái. A Balaton déli partján futó vasút átadása után e partszakasz is elkezdett benépesülni. Mivel már a kezdetektől nem volt kiforrott építészi koncepció, hogyan is néz (nézzen ki) egy autentikus balatoni villa, ezért több mint száz év kedves, néha ügyetlenkedő, sokszor extrém megoldásokat produkáló építészetén tekinthetünk végig a tó partján.

Az alpesi hegyekből kölcsönzött kiskastély, a vidéki udvarház, a modernizmus letisztultsága jól megfér itt a manapság „Kádár-kockának” nevezett építményekkel, a hiánygazdaságból fakadó, olcsó anyagokból összetákolt efemer kicsiny nyaralókkal, vagy a '80-as évek német és holland turizmuson meggazdagodott tulajdonosok álompanzióival, s a manapság uralkodó közhelyes lakópark-építészettel. A Balaton part egy építészeti vidámpark vagy inkább Bomarzo kert, ahol életre kelnek az építészeti fantázia szüleményei.

Üdítő, amikor ebben a koncentrált, versengő régióban kitűnő és nyugodt építészek újra- és újragondolják a nyaralóépítészetet, segítséget adva és irányt mutatva a jelen és a jövő tervezőinek és tulajdonosainak. Hiszen csak az építész és a megrendelő párbeszédéből jöhet létre egy igényes, a helyi adottságokat, a fenntarthatóságot figyelembe vevő harmonikus épület. 

Ez történt Zamárdiban, ahol üdítő felfedezni és megtekinteni a Tóth László tervezte kényelmes és otthonos, nem hivalkodó nyaralót. A '60-as évek gyenge és pazarló szabályozásakor még lehetett vízparti telekhez jutni, ma már ritka és nagy kincs a Balaton partján. Egy ilyen eldugott telekre sikerült rátalálni az új tulajdonosoknak, s az omladozó, apró házacska helyére a tóparthoz tökéletesen illeszkedő nyaralót építtetni. Szerencsére a vízparton megmaradt a tó vizének természetes tisztulását biztosító és élővilágának helyet adó nádas, amely látványában csak erősíti az egykori lápos balatoni vidék meghitt „szigetecskéinek”, ideális el- és megbúvó helyeinek hangulatát, és itt a szomszédok tekintetétől szinte teljesen elszigetelt otthonra lelnek a nyaralók. A telken épült új ház tájolása csak tovább erősíti ezt az elzárkózást.

Déli homlokzatNyugati homlokzat

Az utcafront felé zárt blokkja természetes, de markáns akadályként emelkedik elénk, akasztja meg a tekintetet, miközben az aszimmetrikusan elhelyezett franciaerkély kijelöli az értelmezési keretet és a horizontvonalat: a ház ezen szintje – zárt vagy nyitott formában – a megfigyelésnek, a szemlélődésnek, s talán a merengésnek is a terepe. Ez az egyemeletes tömb fogalja magába a garázst, a hálókat és fürdőszobákat a maguk egyszerű elhelyezésével és berendezésével. A belső struktúra takarékos és funkcionális, mindennek annyi, de csak annyi helyet biztosít, amennyire feltétlenül szükség van.

A ház ezen részének külső megjelenése, borítása is markáns: hőkezelt faburkolatot kapott, amelyet natúran hagytak, hogy a „deszka” hatás érvényesüljön. A függőlegesen rakott lapok egyrészt a környezethez igazodnak, térhatásában nyújtják az épületet, másrészt az építész korábbi technológiai tapasztalatait érvényesíti. 

A deszkaburkolat nemcsak a természetes környezethez igazodik, de a megfigyelőállomások (madárles, vadászles, kilátótorony) a régióban található számos variációjára is asszociál, illetve közvetlenül reflektál a nádasba nyúló, a vízhez eljutást biztosító deszka pallósornak (stég) a nyaralóhoz tartozó tradicionális szerkezetére.

Földszinti alaprajzEmeleti alaprajz

A zárt tömb mellett elhaladva pedig feltárulkozik a ház, amely minden ízében megnyílik a Balaton, a nádas, a természet felé. A keskeny, kicsiny alapterületű nyaktaggal kapcsolódva a bejárati tömbhöz egy csupa üveg pavilonépület tárul elénk. Ez az egyszintes, az épület zárt tömbjét mindenben opponáló és egyben kiegészítő rész az üvegház- (egzotikus növényház) és a modernista üvegpavilon-építészet minden előnyét és erényét egyesíti praktikus arányaiban.

A nádas felé tájolt pavilon tetején hatalmas terasz terül el, amely meghosszabbítása, kilépője, azaz feltárulkozása a hálószobákat rejtő emeletes épületblokknak. Lenyűgöző, magával ragadó látvány tárul a kilépő elé. Itt látjuk meg, hogy mire ment ki az egész építészi gondolat: olyan csendes, nyugalmas teraszt/megfigyelőpontot alkotni, amely a külvilágtól elzárt, de a természetre nyitott és irányított figyelmet teremt. 

Az üvegpavilon egybefüggő terében kapott helyet a konyha, az étkező, a nappali elegye, amelynek meghosszabbítása a pavilon fedelével védett terasz. Egyszerre lehetnek kint és bent, a ház és a természet határa elmosódik, feloldódik a hatalmas, nyitható üvegfelületekben.

A vízfelület, az üvegfelület csillogását még felerősítették a tervezők egy kis mesterséges medencével a szűkült nyaktag folytatásában, illetve a folyosó méretének optikai feladásában. A nagyrészt üveg, beton és fém kombináció anyaghasználatában ellentéte a természetes zárt tömbön használt faburkolatnak, határozottan jelezve a funkcionális terek határát, elkülönülését. A néhol szigorú anyaghasználatot feloldják a játékosan elhelyezett, szabálytalan méretű ablak- és ajtónyílások. 

A nem hivalkodó méretű, otthonosra szabott családi nyaraló nemcsak a természetbe illeszkedik, hanem környezetbarát is, korszerű gépészete fenntartható és energiatakarékos megoldásokat használ. A gondos tulajdonosi, megrendelői szemléletet tükrözi, hogy az építkezés nem a Balaton-parti fák letarolásával kezdődött, hanem megmentették az öreg, természetes árnyékot adó, a vidékre jellemző fákat, a gondozott, de egyszerű, kellemes kert hű alkotórészeit. 
Tóth László építész olyan ideális, egyszerre funkcionális és rokonszenves, kellemes házat tervezett a Balaton-partra, amely minden ízében illeszkedik a vidékhez, tájhoz, környezethez. Igényesen kialakított épülete a balatoni nyaralóépítészet megnyugtató mintája és követésre érdemes típusa (lehet).

Földszinti alapterület: 93 m2
Emeleti alapterület: 39 m2

Tervezés éve: 2016
Megvalósítás éve: 2018

Építész tervezők: Tóth László, Papp László, Schalling Frigyes, Schmidt Péter, Tálosi Gábor (Tóth Project Építésziroda)
Lakberendezés: Müller Mónika

A cikk az OCTOGON magazin 166. számában jelent meg.
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Tíz évig készült az építész saját nyaralója, kézműves és meditatív eljárással

Tíz évig készült az építész saját nyaralója, kézműves és meditatív eljárással

Erről szóló cikkünk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.

A Szent Mihály-kápolna látványára fordul üveges főhomlokzatával ez a domboldalra épített ház

A Szent Mihály-kápolna látványára fordul üveges főhomlokzatával ez a domboldalra épített ház

Erről szóló cikkünk a 125-ös, 2016/1-es lapszámunkból közöljük.

Balatoni nyaraló, ahol nem csak a szerkezet és falak, de még a bútorok jó része is betonból van

Balatoni nyaraló, ahol nem csak a szerkezet és falak, de még a bútorok jó része is betonból van

Erről szóló írásunk a 140-es, 2017/8-as lapszámunkból közöljük.

Hirdetés