Újjászületett az évekig hányattatott sorsú, egykori Tátika Étterem épülete Badacsonyban

Erről szóló cikkünk a 201-es, 2025/5-ös lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Uhl Gabriella
• Fotó: Besenyei Gergely, EBH Invest
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A címben idézett Cseh Tamás – Bereményi Géza dal remekül megidézi azt a nosztalgikus hangulatot, amely a Balaton környéki építkezések egy részét jellemzi. S itt elsősorban a felújításokra, rekonstrukciókra, s ezen aktivitások – a beavatkozásokat és újragondolásokat különbözőképpen megálmodó – válfajaira gondolok. Üdvözlendő, hogy amikor hotel-szörnyetegek, lakó nagyberuházások települnek a tó partjára, még van olyan projekt és Balaton-szerető ember, aki figyelmet fordít ennek a régiónak az egykori építészeti örökségére is.

Szép lassan az 1960-as évek vagány modernista törekvései is figyelmet kapnak. A tihanyi kikötő és a révállomás vagy a szántódi rév fogadóépületének innovatív megoldásai ráirányítják a széles közönség figyelmét is ennek az időszaknak az értékeire. A balatoni fejlesztések a ’60-as években indultak újra. Farkas Tibor és csapata (VÁROSTERV) 1958-ban készítette el az átfogó regionális fejlesztési tervet. A fesztelen vízparti környezet a szabad kísérletezés lehetőségét ígérte.

A korabeli gazdasági és technológiai feltételek azonban szűkösek voltak, ráadásul igen rövid idő alatt kellett megoldani a tervezést és a kivitelezést is. Ám éppen ezek a szűkös lehetőségek inspirálták az alkotókat. Polónyi Károly, a Balatoni Intéző Bizottság főmérnöke variábilis építészeti rendszert dolgozott ki, amelyben a helyi természetes építőanyagokat kombinálva gyorsan lehetett építkezni. Ezekből az ikonikus, V-tetőformájú szerkezetekből épültek fel a Balaton kempingjei és strandjai.

A szántódi és tihanyi rév utasvárói látványos vasbeton héjszerkezetű fedést kaptak (Dianóczki János és Detre Dezső tervei alapján). Tihany központjában a hajóállomás és a posta épülete is nagyvonalú lefedést kapott Bérczes István, Szittya Béla építészek merész gondolatai alapján. Az akkori regionális balatoni fejlesztési terv színvonalát és innovatív jellegét mutatja, hogy Farkas Tibor főépítész és csapta 1965-ben elnyerte – a keleti blokk országai közül elsőként – az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) Abercombrie-díját.

A regionális fejlesztési tervben a tájegységeket karakterük alapján különböző kategóriákba sorolták be, e szerint Badacsony egyedi besorolásként, „egynapos” kirándulóforgalomra kalibrálódott. A terv nemcsak a táj beépíthetőségét szabályozta, hanem kimondta, hogy a turizmus számára szükséges szolgáltatásokat korszerű, látványosan megformált épületekbe helyezzék el. Badacsony átgondolt és átfogó fejlesztése is megindult Callmeyer Ferenc koncepciója alapján.

Callmayer, a Tátika étterem tervezője, széleskörű, holisztikus ideákban gondolkodott: a hajóval érkező turistákat megtervezett útvonalon vezették fel a hegyoldalban található pincékhez és a természeti látványosságokhoz különböző egységek kíséretében (Poharazó, Hableány étterem, SZOT szálló a Római út mentén), majd onnan visszatérve a településközpontba, a kikötő környékén üzletek, éttermek („vendéglátóipari egységek”) fogadták őket. Ezen épületek leglátványosabbika a Tátika étterem volt.

Az épület terve már a regionális fejlesztéssel egyidőben, 1958-ban elkészült Callmeyer Ferenc asztalán. Végül több módosítást követően 1960-61-ben folytak a kivitelezési munkák, hogy 1962-ben pompás megnyitón adják át a közönségének. Callmeyer karakteres, légies tömegkompozícióba rendezte a vendéglátóhely funkcionális egységeit, miközben a tágabb tájképi elemeket és a környezet védelmét is figyelembe vette a tervezéskor. Az épület a kikötő és a vízpart találkozásánál helyezkedett el, a hajóval érkezők számára a Badacsony sziluettjével egységben rajzolódott ki a víz fölött lebegő, hosszan elnyúló konzolos struktúrája. A tájjal szimbiózist alkotó, valódi szobrászi tömegkompozíció jött létre.

Kétségkívül, az öt méterre a víz fölé kinyúló részt tartó, vasbeton vázas tartószerkezet különleges és látványos megoldás volt. Az épület helyi identitását erősítő bazalt kváderkő az oromfalakon, a lábazatokon és a földszinti terasz mellvédfalain is megjelent. Technikai szempontból innovatív megoldásnak számított az üvegfalak kialakítása: különleges üvegből, minimális osztással készült el a pompás kilátást biztosító, áttetsző szerkezet. Callmeyer Ferencnek lehetősége nyílt a belsőépítészeti elemek megtervezésére, meghatározására is: borovi fenyő falfelület- kialakítás, elegáns asztalok és acélcsöves ülőgarnitúrák járultak hozzá az étterem minőségi szolgáltatásához.

Az épület belső berendezése többféle rendeltetésnek adott helyet: a földszinten gyorsétterem, az emeleten zenés cukrászda volt, a strand felé külön büfé volt a fürdőzőknek. A vendégek számára szabadon bejárható, áramló tereket a zárt kiszolgáló zóna szervezte egységgé. A Tátika étterem azonban az idők folyamán, sajnos a hátrányára alakult át többször is. Bár tömegformája megmaradt, számos efemer kiegészítőt, elsősorban árnyékolókat is kapott az évek elteltével.

A „legsúlyosabb” változás azonban a vízfelület visszaszorításával következett be a ház látványában. Az eredetileg a Balaton fölé is benyúló forma alatt a partot védelmi okokból feltöltötték. Az akkor még hideg teleken a felhalmozódott jég ugyanis gyakran beroppantotta a ház alsó szintjének üvegfelületeit is. Az 1980-as években pedig gazdasági tényezők miatt maga Callmeyer kényszerült saját épületének áttervezésére: ekkor kapott két ormótlan külső feljárót is az épület.

A 2020-as évek felújítása ezektől a látványosan aránytalan elemektől szabadította meg az innovatív, ’60-as évekbeli műemléket. Az összes korábban, különböző időpontokban hozzáépített függelékeket: lépcsőket, árnyékolókat stb. eltávolították kívülről, belülről. Egy látványos, nagyvonalú lépcső visszakerült az eredeti tervek szerint a beltérbe, dekoratív, pazar szerkezete pedig felnyitja a teret. Látványával szinte lebeg a feljáró és az egész felső szint.

Értékes megoldás, mivel egy viszonylag kicsi, zárt térben hoz létre nagyvonalú térhatást. Callmeyernek ebben rejlett a titka, az ehhez hasonlatos lépések pedig régi fényében mutatják be az akkori tervező(k) tehetségét, kreatív gondolkodását. Bár a matériákat tekintve sok mindenben mást látunk ma, a felújítás a tér- és tömeg-letisztultságot kívánta leginkább visszahozni a többször átalakított munka összképébe. Megőrizte a belső terek variábilis szerkezetét és felosztását úgy, hogy viszont most már az aktuális funkcióknak kell megfelelni.

A korábbi, kizárólag éttermi rendeltetéseket ma büfé, jegy- és információs iroda, fent pedig egy multifunkcionális rendezvénytér foglalja el. Köszönet jár a helyreállításban résztvevő tervezőknek és kivitelezőknek a felújítás kihívásai, elhúzódott időszaka ellenére. Végül is a háború utáni modernista építészet jelentős öröksége menekült meg. Az is külön öröm, hogy nemcsak a Tátika éttermének épülete, hanem a szintén Callmeyer tervezte környezete is rendeződött. Egy pompás park, s a kisebb pavilonépületek is megújultak ezúttal.