Tornateremből lett bábszínház a veszprémi várhegy lábánál

Erről szóló cikkünk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Pesti Monika
• Fotó: Varga Marietta
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A veszprémi várhegy alatt és a szomszédos – a szemközti dombra felkúszó – Cserhát városnegyedben egykor sokszínű élet zajlott. Az egyik meghatározó elem az akkoriban sokkal bővebb vizű Séd patak energiájára épülő malomipar és a részben szintén ezt az erőforrást kihasználó kézműipari tevékenység volt, a másik lényeges tényezőt pedig a püspökség kertjeinek, majorjainak, pihenő- és gazdasági épületeinek jelenléte adta. A 19. században még virágzó céhes ipart többek között bognár, kötélgyártó, kalapos, szabó, cipész, kárpitos, könyvkötő mesterek fémjelezték, de volt itt például kocsi- és hintókészítő is. Az egyik legjelentősebb céhes szakma képviselői fakulacsokat, úgynevezett csutorákat gyártottak. Ennek az iparágnak – amely a Balaton-felvidék boraira épült – a napóleoni háborúk adtak nagy lendületet, majd később is többezres nagyságrendben szállították termékeiket a hadseregnek a veszprémi mesterek, akiknek a művei a bécsi ipari kiállításra is eljutottak.

A környék kisebb-nagyobb földszintes házaiban a 20. század első felében is jellemzően ezek az iparosok, valamint kiskereskedők, tisztviselők laktak, általában inkább szerényen, mint nagyon jómódúan, ugyanakkor aktív társadalmi és kulturális életet élve, társaskörbe, dalárdába, színjátszókörbe járva. 1945 után ez a társadalmi réteg a változások vesztese lett, és ebből adódóan az általa lakott terület is pusztulásnak indult, illetve a városközponthoz közeli részei a szocialista átépítés áldozatává váltak. A rendszerváltás után aztán újra elkezdett felértékelődni a környék, méltán, hiszen festői fekvése és a belvároshoz való közelsége teljes mértékben feljogosítja erre.

Kalmár László a Mesteriskola egyik mestereként 2017 decemberében kezdett el a területtel foglalkozni, amikor a város önkormányzata pályázatot írt ki a Vár akadálymentesítésének megoldására. A tervbe vett lift közvetlenül összekapcsolta volna a Várat az alatta fekvő területtel, ezenkívül egy újabb megközelítési lehetőséget adott volna az Óváros téren és a Vár utcán át haladó meglévő útvonal mellé, amelyen jelenleg a gyalogos- és a behajtási engedéllyel rendelkező autós forgalom kénytelen osztozkodni. A lift a szóban forgó területről indult volna, és bár a tervezési feladat szorosan véve ennek csak egy részére vonatkozott, már ekkor felmerült, hogy az egész környéket rendezni kellene, beleértve az itt álló, egykor gimnáziumi tornateremként szolgáló épület rekonstrukcióját is.

A Mesteriskola több csapattal indult a pályázaton, és ebből kettő nyerte el megosztva az első díjat. Miután a részletes műszaki vizsgálatok során kiderült, hogy az az alternatíva, amely a Várhegy dolomit sziklatömbjének átfúrásával alakította volna ki a liftet, csak hatalmas költségekkel és kockázatokkal lett volna megvalósítható, a megbízást a másik első díjas nyerte el, pontosabban a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem, a többször változó mesteriskolás csapattal karöltve. Az ő tervváltozatukban a lift a Vár „szoknyáján”, két menetben jutott volna fel a piarista gimnáziumig, majd az épület alatt lehetett volna átjutni a Vár utcára.

A lift Deák Ferenc utcai indulási helyszínét illetően koncepciójuk egyik meghatározó eleme volt, hogy az egykori piarista gimnáziumnak a 20. század legelején a Vár alatt felépült tornatermét méltó állapotba hozzák és ehhez megfelelő funkciót találjanak. Itt valamikor zártsorú beépítés volt, amit már jóval a tervezés megkezdése előtt elbontottak. Bár a tervezőknek alapelve, hogy megtartsák az eredeti morfológiát, ebben az esetben mégis úgy döntöttek, hogy merőleges épülettömegekkel és kiteresedésekkel lazítják fel a beépítést, de csak annyira, hogy a környék hézagosan zártsorú struktúrájába még illeszkedjen. Fontosnak gondolták ugyanis egyrészt, hogy a tornatermet a korábbi, kerítésekkel takart helyzetéből kiszabadítsák, láthatóvá tegyék, másrészt, hogy a hely fő élményét: a várfalak és a Vár épületeinek látványát semmi se zavarja. Az utca másik oldalán Polyák György által tervezett társasházak állnak, a beépítési tervben ezeket is figyelembe vették, és a tornaterem előtt kialakult kis tér negyedik térfalát az egyik társasház adja.

A 2000-es évekre nagyon rossz állapotba került tornaterem nem műemlék, de egy karakteres, értékes régi épület, ezért a tervezők csak a lehető legkisebb mértékben akartak hozzáérni másik épülettel. A belső felépítését is csak a legszükségesebb mértékben kívánták megbolygatni, ezért a kiegészítő funkciókat máshová helyezték. Külső megjelenésében, színezésében a Várhegyen felette álló, szintén felújítás alatt álló gimnázium színtervét is figyelembe vették. A tornaterem vakolt, tagozatokkal díszített tömbje mellé vakolatlan és díszítetlen épületeket raktak le merőlegesen – ez visszautal a korábbi századoknak arra az építési szokására, amikor a vakolt, díszített főépület mellett egyszerűbb melléképületeket emeltek. Ugyanakkor a téglaburkolatok a környékbeli lakóházaktól is elkülönítik az épületegyüttest. A két merőleges tömb elhelyezése a tornaterem szimmetriájára rímel. A várlift induló épületének helyét a telekhatárok és a Pajta utca érkezése határozták meg, az utóbbi az ott lévő parkolóból adódóan egy jellemző megközelítési irány. Itt egy másik kiteresedést hoztak létre, mégpedig közterületnek átadott magánterületként.

A tervek elkészülte után a várlift megvalósításától végül is a város elállt, így újratervezés következett. A helyzet folyamatos képlékenységét az is jól érzékelteti, hogy a tornaterem eredetileg az Európa Kulturális Fővárosa projekthez kapcsolódó rendezvényterem lett volna, a Kabóca Bábszínház csak a kivitelezés lezárulta után kapta meg az épületet. Így a tervezés folyamán nem volt mód arra, hogy kifejezetten a bábszínházi funkciót célozzák meg. Az újratervezés során a lift indóháza bejárati fogadóépületként élt tovább. A megérkezés dramaturgiáját a gyerekek nézőpontjából tervezték meg a szélfogótól az üvegfolyosón át a volt tornaterem klasszikus térarányú, nagy belmagasságú épületéig.

A tervekben kezdettől fogva szereplő büfét minden tervvariánsban külön épületben képzelték el, hogy a létrejött kis városi teret ezáltal is gazdagítsák. Ennek megfelelően jelenleg a Derce pékség működik az utcára merőleges egyik épületben, fedett-nyitott térrészeken át megközelíthetően. A másik hasonló, és szintén nagy tolóajtókkal megnyitott épület gyermekek házaként, játszóházként üzemel a Kabóca Bábszínház működtetésében. A harmadik merőleges épülettömb kiállítótérként funkcionál. A Kabóca Bábszínház előtti téren a fákat megőrizték, ami nagyon sokat ad hozzá a hely hangulatához. A kis terepszint-különbségeket úgy használták ki, hogy ülőmagasságú támfalak jöjjenek létre, helyettesítve a városi padokat vagy székeket.

Az új épülettömbök letisztult egyszerűségükkel a volt tornatermet emelik a hangsúlyosabb pozícióba, és a Vár felettük magasodó épületeit is kellő szerénységgel szegélyezik. Karakterük jól illik a hely történelmi előzményeihez, szelleméhez. Az épületegyüttes egy szigorúan szerkesztett, mégis könnyed mikrokozmosz, amely ugyanakkor kifelé is jó kapcsolatokkal rendelkezik. A hagyományokból építkezik és egyben korszerű, mint Bartók zenéje. Öröm látni, ahogy a környék megújulásának folyamatában ez a terület is újra életre kelt, és felsorakozik az olyan, már korábban rendbe hozott helyszínek mellé, mint például a Kolostorok és kertek sétaútvonal, a felújított püspöki pihenő vagy a Malomkert épületegyüttese.