Tihanyi villa, amelyben a terek között nincsenek éles határok és minden körbejárható

Cikkünk a 204-es, 2025/8-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Farkas Zsófia
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A tihanyi félsziget egyedi topográfiája különleges adottságokat, ugyanakkor kihívásokat is rejt. A domborzat, a növényzet, a tó közelsége mind meghatározzák, hogyan lehet és hogyan érdemes építkezni ezen a karakteres vidéken. A most bemutatott épület egyik legfőbb erénye, hogy nem pusztán elhelyezkedik ebben a tájban, hanem részévé válik annak. A telek ék alakú, enyhe lejtője befolyásolta az építész minden döntését. A tervezés során az volt a cél, hogy az épület ne ellenálljon a terep adottságainak, hanem kövesse és értelmezze azokat.

„A telek tenyérként tartja a rajta lévő házat” – fogalmazta meg Fónagy Dóra, aki a belsőépítészeti koncepciót jegyzi. Ez a szemlélet a ház egészén végigvonul: az épület nem tárgyként áll a természetben, hanem kapcsolatot keres vele. A terepbe metszett átrium és a földszinti üvegezett étkező-terasz, a visszafogott anyaghasználat és a finoman rétegzett térkapcsolatok mind a táj folytatásaként értelmezhetők. Példaértékű, ahogy a megbízó irányította a tervezők és kivitelezők csapatmunkáját. Így integrálódott a kerttervbe az épület, majd az építészetbe a belsőépítészet.

Az épületet Kovács István és a Tér64 Építészeti Iroda tervezte. A koncepció része volt egy egyszerű, arányos, modern házat létrehozni, amely a tihanyi táj karakterére reagál. A háromszintes épület középpontjába egy, a töréspontba illesztett lépcsőház került, amely szervezi és elválasztja a tereket. A tömeg kompakt, tiszta – a klasszikus tetőforma kortárs anyaghasználattal és finom részletekkel kapott új értelmet.

Az alsó szint egy zártabb, rekreációs tér, amely borkóstolásra, filmnézésre vagy pihenésre szolgál, valamint van itt egy hálószoba, ami a terepbe süllyesztett átrium révén közvetlen kapcsolatban marad a kerttel és a fény változásaival. A földszinten a ház kitárul: még egy hálószoba mellett a nappali, az étkező és a konyha egyetlen, nagyvonalú térben olvad össze, ahol a természetes fény és a kilátás szervezi az életet. A nagy üvegfelületek nem pusztán beengedik a fényt, hanem párbeszédbe hozzák a belső és külső világot – a ház így a táj folytatásává válik. Az emelet egy galériával és a harmadik hálószobával kapcsolódik a földszinthez.

A belsőépítészeti koncepció Fónagy Dóra gondolkodására jellemzően a nyugalomra és egységre épül. A terek között nincsenek éles határok – minden átfolyik, minden körbejárható. A beépített bútorok, a konyhapult, a galéria és a mozgatható elemek egyetlen folytonos szerkezetként jelennek meg. Az anyaghasználat tudatosan visszafogott: természetes fa, neutrális árnyalatok. Ezek együtt olyan csendes hátteret teremtenek, amelyben a fény és az élet mozgása válik főszereplővé.

A tájépítészet tervezői Bagdiné Fekete Orsolya és Zsigmond György. A tájépítészet és a tervezési szemlélet szorosan összefonódik: célul tűzték ki, hogy a kinti növényzet a belső térben is megjelenjen. A külső táj elemei belül is folytatódnak – a nappaliban elhelyezett növények a természeti környezet szerves részei, amely finoman összeköti a ház belső világát a környező tájjal. Így a ház nemcsak a tájban áll, hanem a táj a házban is folytatódik.

A világos, homogén belső terek célja, hogy helyet adjanak az élményeknek, és ez valóban alkalmas arra, hogy létrehozza a belső nyugalmat. A ház kétlaki életre készült – egyszerre szolgálja a városi ember visszavonulását és a családi, közösségi pillanatokat.

A megbízó visszajelzése talán a legszebb bizonyíték arra, hogy ez a szándék megvalósult: „A ház, a táj és a belső terek fényjátéka olyan nyugalmat áraszt, hogy itt zene nélkül is lehet élvezni a ritmust.”

A tihanyi ház nem akar több lenni, mint ami: egy pontosan elhelyezett építészeti koncepció, amely figyelmesen reagál a környezetére, és teret ad annak, ami a legfontosabb – az ember és a természet közötti csendes párbeszédnek.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!