Támogatott lakhatási kezdeményezés indult autista fiatalok számára Piliscsabán

Az önmagukban privát szobát és saját fürdőszobát tartalmazó lakóegységek kisebb csoportokba tömörülnek a koncepció szerint.

• Szöveg: Schön Aurél
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Előzmény

2024-ben jelent meg először egy autista fiatalokkal és családjaikkal foglalkozó cikk a sajtóban melyben többek között a Világom Alapítvány alapítóját Sztojcseva Esztert, párját Fejérvári Zoltánt és további családokat kérdeztek mindennapi életük nehézségeiről, a szakszerű ellátás megszerzésének kilátástalanságáról. Az interjú során többször említett probléma az állami ellátás elégtelen kapacitása az ilyen értelmi fogyatékossággal élők felvételére, így megszületett az igény egy kifejezetten autistákra szakosodott Támogatott Lakhatási Intézmény létrehozására, ahol az alapítvány közegébe tartozó 8 fiatal felnőtt folytathatja életét.

Az alapítvány

A Világom Alapítvány egy civil kezdeményezés, amely az autizmussal és értelmi fogyatékossággal élőket és családjaikat fogja össze. Az autizmussal diagnosztizált gyermekek nevelése megterhelő feladatokat ró a családokra mind szellemi, mind fizikai szinten. Az alapítvány fontos célkitűzése ezen családokat összefogni és közösségbe szervezni. Eszter véleménye szerint a tudat, hogy ezzel a feladattal nem vagyunk egyedül erőt és kilátást ad a jövő nehézségeire tekintve.

Szerepvállalás

A cikk kapcsán született meg a közvetlen kapcsolat a tervező gárda és az alapítvány képviselője, Sztojcseva Eszter között. A generál tervezés a szociális hozzájárulás jegyében pro bono történt mind az építészeti mind az értintett szakági tervezők részéről. Az épület finanszírozása jótékonysági gyűjtésen keresztül történik mely 2025 késő tavasza óta ma is folyik.

Támogatott lakhatás

Szülőként és gyermekként is nagy kihívást jelent a gyerekek társadalomba való beilleszkedésnek kérdése. A magas támogatási szükséglet az élet minden terén megjelenik, így esszenciális a célzott, szakmailag megalapozott életkörülmények kialakítása. Jelenleg az intézményi rendszer kompromisszumos megoldásokat kínál a gyermekek és fiatal felnőttek elhelyezésének terén. A korlátozott férőhelyek és szakmai ellátás hiánya végletes, a családokat, mint egységet szétziláló megoldások irányába sodorja azokat, akiknek a legnagyobb szüksége lenne segítségre.

A magas támogatási szükségletű fiataloknál különösen fontos kérdések, hogy a szülő hogyan képes átadni nevelési szerepét a gyermek felnőttkorba lépésekor, hogyan alakul ki bizalom a gondozók és gondozottak között, illetve jön létre fizikai és szellemi biztonság minden érintett számára a jelenben és a hosszútávú jövőre vetítve.

A jelenlegi direktívák szerint cél a nagyobb intézmények feltagolása több, kisebb létszámú - körülbelül 12 fős - otthonra melyek ezzel egyidejűleg tervezetten válhatnak családias lakókörnyezetté a megszokott hideg, uniformizált intézményi környezet helyett. Az előbb említett elv ellenére gyakorta felmerülő kritika a túlzott intézményies megjelenés és működés ami ezáltal a gondozottak életminőségének rovására megy.

Az ezzel a tulajdonsággal élők idegrendszeri elváltozásai miatt a környezeti ingerek tudatos alakítása mikro- és makro- szinteken is elengedhetetlen az egyének fejlődése és teljessége szempontjából. A többségi társadalom megítélésének befolyásolása és szociális érzékenyítése szintén nagy jelentőséggel bírnak a megfelelő szerepvállalás elérésében. A társas interakciók és környezetből érkező stressz ingerek fokozottan befolyásolják az autizmussal élők napi működésmódját. A külső körülmények és belső megélés tehát egy olyan egyensúlyi helyzetbe kell, hogy kerüljön melynek hatására a közösségek tudatosan kezelhetik a velük együtt élő autisták igényeit és nehézségeit míg az érintetteknek is minden körülmény adott az egészséges együttéléshez.

Az otthon

Az alapítvánnyal szorosan együttműködve ez a komplex szemlélet az épület kialakításán is átvonul. Jelen esetben a „funkció – felhasználók”, „együttélés – szociális nehézségek” szembenállása egy nagyon izgalmas, szakmai kihívást jelentő alaphelyzetet alkotnak.

Az épület Piliscsabán lakóövezetben létesül, ahol a környezetben kisebb léptékű épületek és kiterjedt zöldfelületek találhatók. Az épület maga egy nagyobb családi ház léptékű, két részre tagolt, nyaktaggal összekötött tömeg, így külsőre is illeszkedik kontextusához és nem kelti középület hangulatát. A terület a nyüzsgéstől távolabb, de a városi vérkeringésben maradva válik otthonná.

Az építészeti programozás során az autisztikus működésmódra adott válaszként - miszerint az átlagemberek által kis közösségnek érzékelt 5-10 fős csoportok egy autista számára már tömegként hatnak - az önmagukban privát szobát és saját fürdőszobát tartalmazó lakóegységek kisebb csoportokba tömörülnek. A kisebb csoportosulásokhoz dedikált térbővületek tartoznak, az egész épületet tekintve pedig nagyobb, közösségi időtöltésre alkalmas nappali szolgál az itt lakók összefogására. A téri kialakítás tagolt, a megszokott szigorú sorolást kerüli, ezzel is kiszolgálva az atipikus igényeket. A lakóegységek, a kül- és beltéri bútorzat, menekülő útvonalak és biztonságos zónák jelölése a bentlakók igényihez igazíthatóak, így az excesszív ingerek minimalizálhatók.

A támogatott lakhatású otthon modellje szerint a bentlakók felnőtté válásuktól fogva költözhetnek be és életük fennmaradó részét itt tölthetik. Ehhez az igényhez további funkcionális terek kerültek az építészeti programba mint tornaterem, egyéni és csoportos foglalkozó helyiségek. A téri kialakítás mellett az otthonnak fokozott igénye van képzett szakemberek jelenlétére és folyamatos felügyeletre.

Építészet mint eszköz és felelősség

Az szakmagyakorlat fontos aspektusa, hogy a többségi társadalommal ellentétben a mikro- és makro környezet alakításának eszköztára az építészek kezében van. Ez azonban nem csak eszköz a kijelölt feladatok megfelelő megoldására, hanem felelősség is, hogy a rászoruló rétegek, csoportok, családok és emberek problémáit felmérjük és a jövőt ezen észrevételek alapján magunk alakítsuk.

Jövőkép

Az alapítvány célja az épület felépítésén túl a társadalom érzékenyítése és egy, a hasonló helyzetben lévő családok számára irányt mutató, tudástár és közösség kialakítása. A projekt kapcsán felmerülő nehézségek és kezdeti szkepticizmus ellenére Eszter szerint „…bármennyire nagynak is tűnik a vállalás, közösségek összefogásával, lépésről lépésre ezt is meg lehet csinálni”.