Erről szóló írásunk a 200-as, 2025/4-es lapszámunkból közöljük.
Aki Le Corbusier későmodern épületeinek szerelmese, annak nem feltétlenül kell Franciaországba vagy Indiába utaznia: Budapesten a Thököly út és a Hungária körút kereszteződésében áll a Kiss E. László tervezte Budapest Környéki Törvényszék egykori központja, amely le sem tagadhatná a svájci mester hatását.
A legtöbb nagyvárosban akadnak olyan, az adott környék arcát meghatározó épületek, épületegyüttesek, amelyekről az átlagemberek jó eséllyel tudják ugyan, milyen funkciót látnak el, ezen túl viszont szinte semmilyen ismerettel nem bírnak róluk. Ez persze természetes, hiszen ha valakinek nincs dolga egy gyártelepen, egy közigazgatási, rendvédelmi, egészségügyi szervnél, netán egy templomban vagy iskolában, akkor nem is feltétlenül érdekli, mit láthatna odabent, mi az adott létesítmény története (turistaként pedig maximum a templom fogja érdekelni). Ennek a halmaznak különleges elemei a bírósági épületek, amelyek a társadalom bizonyos rétegei számára jól ismertek, a szerencsésebbeknek viszont valószínűleg soha nem kell betenniük a lábukat ezekbe az intézményekbe.
Ha valaki Zuglóban jár és megfordul a vasútállomás környékén, önkéntelenül is megakad a szeme egy egészen fura épületen: a barna parapetsávok, a narancs/arany fóliás ablakok, a hullámzó tetőfelépítmény és az egész mellé csatolt, csúcsos tetejű mellékszárny egyszerre kelt ijesztő és monumentális hatást. És valljuk be, a többség egy roppant csúnya, „szocreál” tömböt lát bele (tévesen, legalábbis, ami a szocreál jelzőt illeti), amelynek csak az tenne jót, ha eldózerolnák. Utóbbira sajnos még meg is van az esély, hiszen az épület egy ideje már üresen áll, sorsa pedig ismeretlen.
De mi is ez a ház, milyen céllal épült meg? A létesítmény a Budapest környéki bíróságok munkáját összefogó szervezet központjaként valósult meg az 1970-es években. A szervezet elhelyezésének sorsa a II. világháborút követően elég hányattatott volt. Eredetileg a számukra (akkori nevén: Pestvidéki Királyi Törvényszék) Budán, a Fő utcában Hübner Jenő által tervezett komplexumban működtek, ám ide 1944-től egyre több hatóságot költöztettek be (a Budapest Királyi Ítélőtáblát, később pedig a Budapesti Nemzeti Bizottság, az Iparügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium egyes részeit). Így amikor 1951-ben Pestvidéki Királyi Törvényszékből Pest Megyei Bíróság lett, át is költöztették azt a pesti oldalra, a Markó utcába, hogy pár évvel később már a Bajza utcában működjenek.
Ennek szűkössége végül egy új irodaház építését vonta maga után: 1961-ben már arról szóltak a hírek, hogy a Thököly út – Hungária körút sarkán valósulhat meg a komplexum, egy évvel később pedig már azt is tudni lehetett, hogy a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) készíti a terveket – a megvalósulás viszont így is éveket csúszott. Az építészeti feladat annak a Kiss E. Lászlónak jutott, aki addigra már túl volt olyan munkákon, mint a MOM-irodaház; az óbudai kísérleti lakótelep 511 (később P3) jelű épülete; a Városligeti (akkoriban Gorkij) fasori, 120 fős óvoda; a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, illetve a SOTE Bőrgyógyászati klinika új tömbje és előadóterme.
Az építészdinasztiából származó Kiss magyarországi karrierje nagyrészt a KÖZTI-hez kötötte, ahol olyan mesterek mellett dolgozott, mint Janáky István, Németh Pál vagy Borosnyay Pál. Külföldi hatásai között mindenképpen meg kell említenünk Le Corbusier-t, akinek késő modern építészeti megoldásai (l. a marseille-i Unité d'habitation lakóházat és a csandígarh-i igazgatási központot) főként a nyersbeton használatában és a különleges tetőfelépítményekben köszönnek vissza. Elég csak megnézni az óbudai kísérleti lakótelepen álló házat, a Városligeti fasori óvodát vagy archív fotókon visszakeresni a sajnos már lebontott Gyógyászati Segédeszközök Gyárát, hogy erről megbizonyosodjunk.
Ebbe a sorba a Budapest Környéki Törvényszék épülete is beleillik, amely egyben Kiss E. László utolsó, Magyarországon megvalósult munkája is. 1964-ben nem kapott lehetőséget a Goldfinger Ernő által szervezett angliai munkavállalásra, 1968-ban pedig szintén akadályozták londoni, vendégtanári pályázatát. Végül bizonyos feltételek mellett kiutazhatott, majd kétévnyi oktatói tevékenység után úgy döntött, nem is tér haza. Meglepő módon a bírósági épület mégis az általa kigondolt, és az 1964/5. Műszaki Tervezés folyóiratban ismertetett módon valósult meg 1973-ra, vagyis már nem terveztették át a kollégáival.
Kiss egyébként a bírósági épület műleírásában emlegeti is Le Corbusier-t: „[k]ülönösen igényessé tette a megbízót és magunkat is munkánkkal szemben az a tény, hogy ilyen nagyságrendű egyedi nagyberuházásként igazságügyi korszerű épület hazánkban nem épült ebben az évszázadban, és világszerte is csak kevés épül (legismertebb Le Corbusier Chandigarh-i épülete)”.
Az épület főbejárata a Thököly út felé esik (itt állt 1979 és 1984 között Strobl Alajos eredetileg a Kossuth Lajos téri Igazságügyi Palotában elhelyezett Iustitia-szobra, amelynek az épület Néprajzi Múzeummá válása miatt kellett elköltöznie), míg a bírósági forgalom a Francia út felől zajlott (ha valaki a Google utcakép funkciójával „körbejárja” a házat, láthatja is egy rab vezetőszáras ki- vagy bevezetését a hátsó traktusnál).
A bíróság legfontosabb tere a főbejárat mellett, külön nyaktaggal az épülethez csatlakozó tárgyalóterem (nem ez volt az egyetlen, de ez a legnagyobb), amely mind külső, mind belső megjelenésében látványos. Külső tekintetében a hiperbolikus paraboloid tetőkialakítás (a statikai munkákat a Műszaki Tervezésben közölt cikk alapján Salamon József végezte, aki emellett közreműködött a Budavári Palota helyreállításában, a hévízi Thermal Hotel vagy a már többször említett, óbudai kísérleti lakótelep 511, később P3 jelű lakóházának megvalósításában is), a belsőben pedig a tetőalakból fakadó mennyezet, illetve a süllyesztett, félköríves kialakítás igen impozáns (még ha mai szemmel már kissé szűkös is). A tárgyalóteremben egyébként olyan peres eljárások is zajlottak, mint Stohl Andrásé, Tasnádi Péteré, Kovács „KGB” Béláé vagy éppen a székesfehérvári maffiaügyé.
Szintén ügyes megoldás a közlekedő részek központi mag köré csoportosítása: az üvegbetonnal burkolt, íves lépcsősor és a liftek (köztük a még most is működőképes páternoszter) az épület közepén kaptak helyet, így az irodák, tárgyalótermek és egyéb helyiségek minden emeleten könnyen elérhetők voltak. A ház legfelső szintjén alakították ki a könyvtárat, illetve a dolgozókat kiszolgáló éttermet is. Előbbi egészen az új székházba költözésig, vagyis több mint 50 évig ezt a funkciót látta el, az étteremből viszont a fokozatos helyszűke miatt idővel tárgyalóterem vált. Innen van mód egyébként kijutni a tetőteraszra is, ahonnan közelről is megcsodálható a nyersbeton tetőszerkezet (erre húzták fel később azt az utcaszintről is jól megfigyelhető betonkockát, amely a modernizált gépészet elemeit rejti), illetve a környék. A közelben olyan épületekre látni, mint a Lauber László és Nyíri István által tervezett egykori telefongyár, illetve annak Lázár Antal és Reimholz Péter által Siemens irodaházzá történő bővítése; a Tolnai Lajos- és Herald László-féle, egykori Metalimpex-Konsumex székház; a Hotel Pátriaként működő, egykori Honvéd Szálló Simon Ferenctől vagy az egykori SZÜV-székház Szabó Istvántól és Jakab Zoltántól.
Megyeri-Pálffi Zoltán Bíróságszervezés Pest vármegyében című tanulmánya kiemeli, hogy bár az épület valóban korszerű és az akkori igényeket maximálisan kielégítő volt, a rendszerváltást követően fokozatosan megmutatkoztak a helyszűkéből fakadó problémák. Voltak ugyan tervek a bővítésre (2000-ben tervpályázatot is kiírtak ehhez, ám díjat egyik pályázó sem kapott, csupán megvételt nyert néhány elképzelés), amelyhez a szomszédos telket is megvásárolták, végül ez az elképzelés kútba esett. A végső megoldás ezt követően az lett, hogy a Hungária körúton álló M3 irodaházat alakították át a bíróság új központjává – amely az elmondások alapján már szintén kezd szűkössé válni.
Hogy mi lesz a Kiss E. László tervezte épület sorsa, arról egyelőre nincs hír. Korábban szó volt arról, hogy a bíróság melletti, üres telken szálloda épül, de ez a projekt sem látszik megvalósulni. Úgyhogy egyelőre egy újabb, kihasználatlanul pusztuló szocmodern remekkel gyarapodott Budapest – reméljük, ez nem jut a Gyógyászati Segédeszközök Gyára sorsára és méltó funkcióval, a szükségesnél nem nagyobb átalakítással éled majd újra. Az ítélet nem jogerős.
A szocmodern építészeti ikonokról szóló cikksorozatunk a Market Asset Management támogatásával valósulhat meg. A sorozat korábbi részei az alábbiak:
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
