A kút szerepének mai újjáélesztése nem a múlt szó szerinti rekonstruálását jelenti, hanem annak a jelenre való újraértelmezését.

Hirdetés

A Szlovéniában található Bohinj-völgy szívében, az alpesi falu Stara Fužina területén egy rég elfeledett kút került vissza a közösség életébe. Nem vízként, hanem emlékek forrásaként. A rutin útépítési munkálatok során feltárt, hét méter mély, kővel bélelt akna több mint öt évszázadon át rejtve maradt – olyan sokáig, hogy egyetlen falubeli sem emlékezett a létezésére. Ami egykor az életet fenntartotta, maga is kiveszett az élő emlékezetből.

Történelmileg a falusi kutak többek voltak, mint infrastruktúra. A közösség központjai voltak – cserék, történetmesélés és rituálék helyszínei. A kút szerepének mai újjáélesztése nem a múlt szó szerinti rekonstruálását jelenti, hanem annak a jelenre való újraértelmezését. A projekt az újra felfedezett aknát szimbolikus közterületté alakítja, ahol a gyülekezés már nem a vízről szól, hanem a reflexióról, a kultúráról és a folytonosságról.

Az új beavatkozás szándékosan minimális, szinte meditatív. Egy vékony, fekete, kör alakú felület lebeg a nyílás felett, mintha a „vedro” – a vízmeréshez egykor használt vödör – kortárs visszhangja lenne. Tükröződő felülete megragadja a változó alpesi eget, a völgy ködét, a fény pillanatnyi változásait. Közepéből egy vékony, fénylő rúd ereszkedik le, amely az eredeti kőaknába nyúlik, és egyszerre idézi fel a cseppek ritmusát és az idő múlásának mélységét. Az installáció nem dominál. Meghívó jellegű. Keretbe foglalja az ürességet, mint aktív jelenlétet – egy szünet és emlék terét a falu méretarányában.

A kút újjáéledése ugyanolyan társadalmi esemény, mint építészeti. A projektet nem intézmények, hanem a falu közössége kezdeményezte – a gazdák és a lakosok, akik úgy döntöttek, hogy megrendelik, megépítik és karbantartják azt, mint közös örökségük részét. Egy helyi művésszel együttműködve tehénpaták lenyomatát ágyazták be a kút körüli új burkolatba – ez egy játékos utalás a hollywoodi Hírességek sétányára. Itt azonban a sztárok nem színészek, hanem a tájat formáló és naponta a falun átvonuló tehenek. A humor és a szeretet összefonódik a hagyományokkal, és a projektet a mindennapokba ágyazza.

A Well of Memory bizonyítja, hogy a közterületnek nem kell monumentálisnak lennie ahhoz, hogy jelentőségteljes legyen. Egy apró, precíz gesztussal újraéleszti a feledésbe merült mélységet, mint a kollektív képzelet helyét. Egyszerre tárgy és esemény, hordozza a történelem súlyát, az absztrakció könnyedségét és egy közösség melegségét, amely értékeli saját történeteit.

Tervezés éve: 2024
Kivitelezés éve: 2024 – 2025
Terület: 6 m2
Lokáció: Stara Fužina, Szlovénia

Tervezők: Rok Oman, Špela Videčnik, Andrej Gregoric,  Janez Martinčič, Rok Dolinšek, Amadej Mravlak,  Marieke Van Dorpe

További képek a cikk végén található galériában!

Forrás: Sajtóinformáció




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Reuse projekt nyerte a Pirán Építészeti Díjat

Reuse projekt nyerte a Pirán Építészeti Díjat

„Elismerjük, hogy a meglévő épületek újrahasznosítása az építészeti kultúra központi eleme”

Jövő héten átadják az idei Pirán építészeti díjat

Jövő héten átadják az idei Pirán építészeti díjat

Cikkünkben az öt magyar jelölt
 

Építészet az Alpok napos oldaláról | Architectural Matters

Építészet az Alpok napos oldaláról | Architectural Matters

Folytatódik a MOME építészeti előadás sorozata

Hirdetés