A kút szerepének mai újjáélesztése nem a múlt szó szerinti rekonstruálását jelenti, hanem annak a jelenre való újraértelmezését.
A Szlovéniában található Bohinj-völgy szívében, az alpesi falu Stara Fužina területén egy rég elfeledett kút került vissza a közösség életébe. Nem vízként, hanem emlékek forrásaként. A rutin útépítési munkálatok során feltárt, hét méter mély, kővel bélelt akna több mint öt évszázadon át rejtve maradt – olyan sokáig, hogy egyetlen falubeli sem emlékezett a létezésére. Ami egykor az életet fenntartotta, maga is kiveszett az élő emlékezetből.
Történelmileg a falusi kutak többek voltak, mint infrastruktúra. A közösség központjai voltak – cserék, történetmesélés és rituálék helyszínei. A kút szerepének mai újjáélesztése nem a múlt szó szerinti rekonstruálását jelenti, hanem annak a jelenre való újraértelmezését. A projekt az újra felfedezett aknát szimbolikus közterületté alakítja, ahol a gyülekezés már nem a vízről szól, hanem a reflexióról, a kultúráról és a folytonosságról.
Az új beavatkozás szándékosan minimális, szinte meditatív. Egy vékony, fekete, kör alakú felület lebeg a nyílás felett, mintha a „vedro” – a vízmeréshez egykor használt vödör – kortárs visszhangja lenne. Tükröződő felülete megragadja a változó alpesi eget, a völgy ködét, a fény pillanatnyi változásait. Közepéből egy vékony, fénylő rúd ereszkedik le, amely az eredeti kőaknába nyúlik, és egyszerre idézi fel a cseppek ritmusát és az idő múlásának mélységét. Az installáció nem dominál. Meghívó jellegű. Keretbe foglalja az ürességet, mint aktív jelenlétet – egy szünet és emlék terét a falu méretarányában.
A kút újjáéledése ugyanolyan társadalmi esemény, mint építészeti. A projektet nem intézmények, hanem a falu közössége kezdeményezte – a gazdák és a lakosok, akik úgy döntöttek, hogy megrendelik, megépítik és karbantartják azt, mint közös örökségük részét. Egy helyi művésszel együttműködve tehénpaták lenyomatát ágyazták be a kút körüli új burkolatba – ez egy játékos utalás a hollywoodi Hírességek sétányára. Itt azonban a sztárok nem színészek, hanem a tájat formáló és naponta a falun átvonuló tehenek. A humor és a szeretet összefonódik a hagyományokkal, és a projektet a mindennapokba ágyazza.
A Well of Memory bizonyítja, hogy a közterületnek nem kell monumentálisnak lennie ahhoz, hogy jelentőségteljes legyen. Egy apró, precíz gesztussal újraéleszti a feledésbe merült mélységet, mint a kollektív képzelet helyét. Egyszerre tárgy és esemény, hordozza a történelem súlyát, az absztrakció könnyedségét és egy közösség melegségét, amely értékeli saját történeteit.
Tervezés éve: 2024
Kivitelezés éve: 2024 – 2025
Terület: 6 m2
Lokáció: Stara Fužina, Szlovénia
Tervezők: Rok Oman, Špela Videčnik, Andrej Gregoric, Janez Martinčič, Rok Dolinšek, Amadej Mravlak, Marieke Van Dorpe
További képek a cikk végén található galériában!
Forrás: Sajtóinformáció
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
