A Főváros és az érintett kerületek együttműködésében újul meg a Nagykörút
Nagykörút_ON - Így lesz zöldebb, biztonságosabb és pezsgőbb a Nagykörút címmel adott ki sajtóközleményt a Fővárosi Önkormányzat. A cél és irány világos és megkérdőjelezhetetlen, a megvalósítás konkrét lépései még kidolgozásra várnak. Főszerkesztőnk Martinkó József vehemens facebook posztján felbuzdulva az alábbiakban nem csak a jelenlegi, túl sok konkrétumot nem tartalmazó jövőképre, de a Nagykörút múltjára is vetünk egy röpke pillantást. Pedig... csak hát... de azért... Körúti kiskáté három sóhajban.
A Fővárosi Önkormányzat megbízásából, a kerületi önkormányzatokkal, mint kiemelt partnerekkel – valamint a civil szervezetekkel együttműködve és a budapestiek véleményét is becsatornázva – 2020-2021 során komplex tanulmányterv készült a Nagykörút megújítására, amely alapját képezi a következő években megvalósuló komplex fejlesztésének. Karácsony Gergely, Soproni Tamás, Niedermüller Péter, Pikó András és Baranyi Krisztina az Erzsébetvárosba kihelyezett kabinetülésen állapodtak meg a közös munkáról. A Nagykörút megújításáról minden információ elérhető a Megújul a Nagykörút! (budapest.hu) oldalon.
A kerületekkel közösen kijelölt jövőkép szerint a Nagykörút Budapest élhető városi körútja, amely több zöldfelülettel, tiszta és rendezett környezettel; pezsgő utcai élettel, minőségi bevásárlási, vendéglátási és kulturális lehetőségekkel; az ezeket szolgáló fenntartható közlekedési kialakítással; valamint reprezentatív arculattal mindenki – az itt élő és az ide látogató emberek – számára vonzó lesz.
Ennek érdekében a Nagykörút megújításának fő célkitűzései: a Nagykörút zöldítése rendezettebb közterületekkel, több zöldfelülettel és pihenőhellyel, a fasorok megújításával és a környezetminőség (levegőminőség, zaj) javításával; a pezsgő utcai élet ösztönzése rendezett gyalogos környezettel, minőségi bevásárlási és vendéglátási lehetőséggel, több kulturális programmal és közösségi térrel; a fenntartható közlekedés kialakítása, melyben meghatározó a közösségi közlekedés és a nagyvonalú gyalogos környezet fejlesztése, a biztonságos kerékpáros közlekedés létrehozása; a Nagykörút presztízsének visszaadása az épületek felújításával, elegáns környezet kialakításával és jobb közbiztonsággal.
A 2022-ben a Nagykörút megújítását célzó tanulmánytervben vázolt első lépések – az ötletpályázatok, pilot projektek, taktikai urbanisztikai eszközökkel az igények felmérése, lakossági egyeztetések lebonyolítása az elmúlt 5 évben folyamatosan zajlottak, sőt több jelentős felújítás is elkészült. A felújításra három, különböző méretű, mélységű és költségvetésű javaslatcsomag is készült.
A körút felújítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy
- növelnék a zöldfelületek nagyságát,
- megvédenék a meglévő fasorokat,
- védettebb, fizikailag elválasztott kerékpársávokat alakítanának ki,
- egy egységes vízáteresztő burkolatot hoznának létre a járdafelületeken,
- javítanák az útiminőség állapotát a jobb autózhatóság érdekében,
- több zebra és akadálymentes átkelőhely jönne létre a kiemelt csomópontoknál,
- valamint létrehoznának egy közös arculati kézikönyvet is, mely városkép védelmi szempontokat helyezne előtérbe.
A körút jelenlegi forgalmi rendjét érdemben nem érinti a beruházás, melyhez mintegy 4 milliárd forintnyi uniós forrást biztosítanának a teljes tervezésre, a személyi közlekedésre (a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésére), valamint a zöldítésre. A Fővárosi Önkormányzat az úttest felújítását, míg a kerületek a járdák egységes megújítását finanszíroznák a saját kerületükben. A főpolgármester úgy számol, a következő ciklus végére fejeződne be a Nagykörút Nyugati tértől Mester utcáig tartó szakaszának felújítása. A fejlesztés további részleteiről a Fővárosi Önkormányzat folyamatosan tájékoztatást fog nyújtani.
Pedig... Való igaz, a most kiadott közlemény nem vázol ilyen nagyívű víziókat, de Margit körúti lakosként tanúsíthatom, hogy néha a kis ív is egész jól működik. A Margit-negyed tervét – amely a Főváros számára a körút esetében bevallottan példa volt – hatvan éve itt lakóként szkeptikusan fogadtam, de örömmel látom, hogy egyes elemeiben mégis működik. A kétkedésem oka ugyanaz, ami a Nagykörút rákfenéje is: az autós közlekedés túladagolása.Gondoljunk bele: amikor a Nagykörút megépítését törvényileg elhatározták, és nyomvonalát kijejölték az 1870-es évek elején, legfeljebb konflisok zötyögtek városszerte, mégis majdnem 38 méter szélességben szabályozták ki végig az új utat. A maga nemében ez valóban nagyívű, merész és kockázatos vízió volt, még ha a legelső változatot, Reitter Ferenc Duna-csatorna tervét el is vetették, pedig az sem volt földtől elrugaszkodott ötlet, hisz a Nagykörút helyén valaha tényleg a Duna egyik mellékága hömpölygött. Ahogy Ekler Dezső Tértörténetek című esszékötetében megállaptja, a Nagykörút kialakítása volt a városi struktúrában az utolsó szerves beavatkozás, amely természetes nyomvonalat követett.
   |
A Nagykörút kiépülése azután 1871-től kezdődően több fázisban zajlott, kezdetben akadozva, később a törvényben megállapított adókedvezményeknek köszönhetően felgyorsulva, míg az 1896-os Millenumi ünnepségekre szinte teljesen el nem készült a mintegy 4 kilométer hosszú eklektikus házsor, amely nem csak nagyvonalú kulisszát jelentett, hanem életbe vágóan fontos összeköttetést az addig elzárt városrészek között. Az egyes szakaszok ezekről a városrészekről nyerték a nevüket a Habsburg-ház tagjai után: Lipót, Teréz, Erzsébet, József és Ferenc. A monarchikus tiszteletadást csak a második világháború előtti nemzeti felbuzdulás írta felül 1937-ben Szent Istvánnal, majd az ötvenes évektől Leninnel, de ő csak átmenetileg állomásozott hazánkban, a rendszerváltás után a Teréz és Erzsébet körutak visszanyerték a keresztségben szerzett nevüket.
   |
A Nagykörút vitathatatlanul Budapest széles mosolya. Báját – amely ugyan a rendszerváltás után jócskán megkopott a vásárlási szokások átalakulásával – többek között annak köszönheti, hogy bár nagyon is karakteres szakaszokra osztható, mégis egyetlen elegáns ív, amely akár gyalog is könnyedén végigsétálható különösebb megerőltetés nélkül. Pihenésképpen ott vannak a terek, amelyek épp jó ütemben szakítják meg a sétafikát: a Jászain egy kávé, a Nyugatinál egy omlós rántottcsirkés szendó az aluljáróban, az Octogonnál ráduplázhatunk egy hamburgerrel, a Király utca után jöhet a koktél, a Blahán csak ücsörgünk és emésztünk, a Rákóczi téren beugorhatunk a csarnokba, vagy bekapunk egy sütit a Vaj-ban, a Baross utcánál már komolyan el kell gondolkodnunk a Stex Alfrédon, a Mester utcánál pedig jobb, ha leballagunk a Dunaparta ejtőzni és naplementét nézni a Nehru park nyugszékeiből. Soha rosszabb városi programot, csak hát....
  |
Gyaníthatóan nem csak a plázák okozták a körút vesztét – ahogy azt az urbanisták sérelmezik – hanem inkább a séta műfajának kihalása. Míg a korzózás bevett gyakorlat volt, addig éltek az utcák, és éltették az utcák mentén megtelepedett kereskedelmet és kultúrát. Mióta négy keréken szeljük át a várost, lassú haldoklásnak indultak, mert kinek is lenne kedve benzinszagban, porban-zajban andalogni. A Rákóczi út már megadta magát, a Nagykörút még túlél, végig lehet enni-inni és turkálókban sincs hiány, ha kihíznánk közben a mundért. Vélhetően a körút kitartása az alapító atyák igyekezetét dícséri, amellyel jól választották meg a ritmust, arányt, a fák, házak távolságát és mennyiségét, egyszóval a mikro- és makroszintű atmoszférateremtő eszközöket. Nagyszerű alap a beígért pezsgéshez. De azért...
Igazat kell adnom Martinkó Józsefnek. Ha rajtam múlna, én a végtelenített felújításban szenvedő négyeshatoson kívül bizony alig engednék autós forgalmat a körútra. Széles sétálóutcát képzelek, biztonságban vezetett villamossal, sok zölddel, padokkal, normális biciklisávokkal, mert bár harminc éve biciklizem, az újszülött körúti biciklisávon egyszer sem mertem végigtekerni. Féltem azt a keveset, ami még az életemből megmaradt. Nem riadnék vissza Reittter nyomán egy kis csörgedező csatornácskától sem, emlékeztetve a fent sétálgató úri közönséget arra, hogy lábuk alatt hömpölyög a város fekáliája, lévén, hogy a Nagykörút a belváros legmélyebb vonalán halad, és ezért alatta vezették végig az elképzelhetetlen keresztmetszetű főgyűjtócsatornát, amelybe vállalkozó szelleműeknek vezetett túrákat lehetne szervezni. És persze megszépülhetnének a homlokzatok, bár azok éppenséggel rendben vannak a csatlakozó utcákhoz képest, hisz a legutolsó sortatarozás 1973-ban megtörtént Budapest 100. születésnapja tiszteletére.
Ötven év elteletével került ismét napirendre a Nagykörút, amely 2016-ban már figyelmet kapott a Budapest100 jóvoltából. Sokan tapasztalták meg akkor, mekkora kincse ez a városnak, pláne, ha a csatlakozó bérházudvarokat is bekapcsoljuk.
Igaz, a mai, bizalmatlan korban ez hiú ábránd, pedig épp a nagykörúti Budapest100 jóvoltából tudom, hogy volt idő, amikor a házakat törvény kötelezte, hogy a folyosóvégi illemhelyeket használni engedjék a rászorulóknak. Ha ezt nem is, de sok apró, emberbarát gesztust elbír ma is a körút, és ahogy a Margit-negyed példája is mutatja, ennek motorja mindenképp a kereskedelem és szolgáltatás, amely viszont oda vonul, ahol hasznot remél. A fa és a virág már csak ráadás, azt a lakók maguktól is elültetik, ha tényleg lakják a helyet, és nem csak meghúzzák magkat egy ház mélyén átmenetileg. Ha oda tartoznak, ahol élnek. A Nagykörútban megvan erre a potenciál, már csak a herceget várja, aki csókot lehel kissé fonnyadt homlokára.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
