Dr. Alexa Zsolt építész, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatójának írása az OCTOGON online áprilisi, Építészet és természet viszonya tematikája kapcsán.
Nem kétséges, hogy napjainkban a természetet tisztelő építés nagyobb hangsúlyt kap, mint valaha. Az építéssel összefüggő tevekénységek felelősek a legnagyobb arányban a magas széndioxid-kibocsátásban. Az építőanyagok előállítása, a szállítás, beépítés mind súlyosan környezetkárosító lehet. Ugyanígy felelős az építészet a vizuális környezet épségéért, egészséges, építő jellegéért. Ebben a hónapban az építészet és a természet kapcsolatát vizsgálják publikációink.
Amikor a természet és épített környezet kapcsolatára gondolunk, akkor talán a lépték az első fogalom, ami eszünkbe juthat. Ez a cikk terjedelménél fogva sem alkalmas arra, hogy tudományos részletezettséggel értekezzünk a témáról, arra azonban igen, hogy szkeccsszerűen, néhány példán keresztül megvizsgáljuk milyen szemléletmódokkal találkozhatunk, azoknak mik az értékei és az eredményei.
Tarr Ivett (MINUSPLUS), Kísérleti projekt – Harmadlagos szukcesszió, Fotó: Tarr Ivett
1.
A minap olvastam egy OTDK dolgozatot Mánya Kristóftól, a címe, Láthatatlan világítás. Az erdélyi székhelyű LARIX stúdió munkáiról értekezik a hely, a társadalom, a lokális adottságok viszonyrendszerét vizsgálva abból a szempontból, hogy a helyiek ezek tükrében milyen módon kapcsolódnak a környezetükhöz és alkották, alkotják meg ma szükségleteik épített elemeit. A szó, amit a stúdió alapítója, Köllő Miklós használ, tradinnováció. Mindez röviden azt takarja, hogy nem az aktuális trendek vég nélküli követése az iroda építészeti nyelvezetének eszköze, hanem éppen a helyi hagyományok, adottságok szükséges mértékű korszerűsítésével létrehozott, az építész által is láthatatlannak nevezett, épített- és természeti tájba simuló építészet ez, legyen akár egy lakóház vagy harangtorony a faluképben, egy mezőgazdasági épület a tájban, vagy épp a társadalmi hálót erősítő tevékenységek egyikének, mint például a piacnak helyet biztosító funkció.
A gondolkodásmód jellemzője, hogy az érzékeny, az adottságokat figyelembe vevő, jellemzően fa anyaghasználat az uralkodó és formálásban is az anyag tulajdonságait tiszteletben tartó, de finom formai frissítésekkel dolgozó megoldásokat mutat. A felületkezelést is elhagyja és az építőanyag természetes ellenálló képességére bízza a tartósság kérdését. Az iroda munkái jellemzően kis léptékű, de nem csak lakó funkciójú építmények, amik közös jellemzője, hogy sokszor szinte érintetlen természeti környezetbe ágyazottak.
Larix Stúdió, Szentsimoni lovarda, Fotó: Szigeti Vajk-István
2.
Hasonló léptékben a SANAA iroda által jegyzett Moriyama House nagyon érdekes példa a címben írt kapcsolatra. A Tokió „kertvárosi” területén zsebkendőnyi telken blokkokba rendezett lakóegyüttes a külső és belső kapcsolatok használatból eredő ritmikájával alkot kísérleti lakóteret. Az egyes lakó és vizesblokk funkciók külön építményekbe rendezettek, melynek eredményeként ott lakva rendre ki-be kell menni az egyes épületekből-épületekbe a kerten átközlekedve. Izgalmas használati kapcsolatot teremtve ezáltal épített és természeti környezet között.
Számomra az a legfontosabb mozzanat, hogy a táj nem, mint a szépség keretezett látványa jelenik meg a használó életében, hanem kissé nomád életmódba tereli őt és az elemeknek kitéve, a megélésen át köti össze a környezetével, ami ez esetben erősen urbanizált. Éppen ezért bír itt különös jelentőséggel ez a gondolkodásmód.
  SANAA, Moriyama House, Fotó: Dr. Alexa Zsolt |
3.
Irodánk, a MINUSPLUS részt vett egy izlandi pályázaton, ahol mikro léptékben foglalkoztunk a témával. Az ország természeti értékeit talán nem kell bemutatni senkinek. Az izlandiak komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az ide látogató turisták féktelen kíváncsiságukban ne tegyék tönkre a természeti értékeket. Ennek egyik módját abban látják, hogy mini látogató központokat hoznak létre az érdeklődők számára lokálisan, a potenciális helyszíneken, ezzel kijelölve a megközelítés helyét, módját, a bejárható útvonalakat. Mi a Grjótagjá barlang környezetébe kiírt pályázaton vettünk részt. Az egyik legfurcsább tervezési feladat volt, amiben valaha részt vettünk.
A termálvizes barlang mellett a földöntúli vidék legmeghökkentőbb eleme az egymástól távolodó tektonikus lemezek találkozási vonala, ami mentén a sziget szétszakadni akar. Erre a területre tervezett létrehozni a kiíró egy kilátót és tematizált útvonalat, ahol a két lemez egymástól való távolodását is szerette volna érzékelhetővé tenni. Mindamellett, hogy a sziget adottságaiból fakadóan megújuló energiával lehetett ellátni az együttest, számolni lehetett a helyi építőanyagokkal, figyelni lehetett arra, hogy az építés maga a legkevésbé terhelje a környezetet, arra helyeztük hangsúlyt, hogy a túraútvonal minden eleménél a természet gondjaira bízzuk a látogatót. Az épített elemek még épp annyira karakteresek, hogy elláthassák a funkciójukat, de a tájjal harmóniába kerülhessenek.
4.
Norvégiában épült meg a legmagasabb fa szerkezetű lakóház. A Mjøstårnet egy tizennyolc emeletes épület, ami kiválóan reprezentálja a norvégok viszonyát környezetükkel. Számukra a fa a legkönnyebben hozzáférhető építőanyag, ami mindamellett, hogy megújuló, számottevően kisebb emissziójú építésmódot tesz lehetővé. Az ország hozzáállása az élővilághoz, hogy soha sincs messze a természet. Azzal szimbiózisban, hozzá illeszkedve kell létrehozniuk minden koron az épületeiket és ezért áldozatokat is hajlandóak vállalni. Más háttérrel és más léptékben, de nagyon szoros a rokonság az erdélyi építész és a norvég szemlélet között.
Voll Arkitekter, Mjøstårnet, Fotó: Ricardo Foto
5.
Méretarányban pár lépést ugorva a Studio BIG és a Toyota együttműködésében fejlesztés alatt álló Woven City elnevezésű projektet hozom példának. Az épített és természeti viszonyrendszerét technológiával átszőtt, automatizált városprototípus létrehozásával kutatják. A Fuji szomszédságban hetven hektáron elterülő kétezer fős kísérleti kolóniában természetesen előtérbe helyezik a városi térstruktúrát az élhető térarányokkal és a közösségi területek hálózatával.
Bjarke Ingelst idézve: A Woven City célja, hogy lehetővé tegye a technológiának, hogy megerősítse a nyilvános szférát, mint találkozási helyet, és hogy az összeköttetést az emberi kapcsolatok erősítésére használja. Ígéretük szerint az anyaghasználat, az energetikai szempontok, a közlekedési struktúra és infrastruktúra automatizáltsága és diverzitása, mind-mind a fenntarthatóság, az ember és környezete előtérbe helyezésével jönnek létre és terepet biztosítanak a jövő technológiáinak kutatására.
Akárhova nézünk a bolygón mindenhol fogunk találni olyan organikus viselkedésmódot, ahol a minket körülvevő természet tisztelete, az ésszerűség, a minimumra törekvés és az összhang keresése a viselkedési norma az épített környezet létrehozásában, azonban mindez akkor léphet túl a példamutatáson és válhat valóban fenntarthatóvá, ha a bolygó népességének léptékében válik sztenderddé. Azt már látjuk, hogy egyes országok szintjén megvalósítható, nekem a MINUSPLUS építészeként és a METU oktatójaként is személyes felelősségem van abban, hogy ebben a szemléletben tevékenykedjek.
Budapesti Metropolitan Egyetem | Web | Facebook | Instagram
MINUSPLUS | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
