Közel negyedszázados gondolat és gyűjtés eredménye az új pécsi idősek otthona

Cikkünk a 203-as, 2025/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: dr. Pleskovics Viola
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Nem sok említésre méltó van e falusias közegben, a hivatalosan Pécshez tartozó Hird városrészen. Mégis ritka pillanatnak lehet az ember tanúja az egyik legeldugodtabb pontján, ahol ráadásul a Mecsek felé lejtés okán még csak nem is lehet látni e teljesen váratlan építészeti minőséget az utcaképben. Pedig olyan momentumról van szó, ahol kivételesen nem csak az anyaghasználat vagy mondjuk a tájjal történő párbeszéd a gyönyörű, de maga a funkció is: idősek otthonáról van ugyanis szó.

A Baranyai Református Egyházmegye fenntartásával létrejövő történet egy közel negyedszázados gondolatnak és gyűjtésnek lett az eredménye. Erre a küldetésre a református imaház mögötti telken adódott lehetőség, és ahogy telt-múlt az idő, úgy szövődtek a váratlan körülmények is a tervezés folyamatába. Például a COVID-járvány vagy az infláció is, amelyek által az épület tervezett kapacitása is fokozatosan nőtt a rentabilitás okán. Az elkészült otthon immáron majd’ 100 lakó igényes fogadására alkalmas, struktúrájában pedig több osztályt, egységet különít el. A tömeg ezeknek a szárnyaknak a szétválasztására mutat felülnézetből afféle csavart formát – akár egy ciklont –, mely a tájolás szempontjainak felfedezésével is értelmet nyer számunkra.

Minden oldalon sűrű üvegfelületek, franciaerkélyek sorakoznak, és nem volt mindegy, hogy ezek miféle panorámákat nyújtanak a szemnek. A vendégek számára vagy a Mecsek, egy régi gyümölcsös, a bejárat felőli park vagy a falu és a templomtorony tárul fel. A földszinti vendégszárnyak saját kertrésszel is gazdagabbak lesznek, a csavart forma két kiugró szárnya ugyanis nyugatra ezt a kertet, keleten pedig a parkot öleli közre. A tájolás érzékenysége más dolgokban is megnyilvánul, hiszen drámai például az a pillanat, mikor az egyik szárnyban sétálva, festményként komponálva tárul elénk egy domboldali kápolna a folyosó végi ablakban. Vitathatatlan tehát, hogy a ház alaprajza, formája, tömegfelépítése elsősorban a helyszínre reflektált, szokatlan küllemét éppen ezért nehéz is elsőre kódolni.

Talán a fotókból is kitűnik, hogy keresni kell az arcát: nem egy nézetre komponált műről van szó. Ennek ellenére délen van egy főbejárata, ahol a szálcement burkolatú, széles pillérekkel operáló absztrakt-portikusz, a felső áttöréseiből érkező fényekkel hatásos és biztonságot, nyugalmat árasztó fogadtatást épít fel.

A ciklon szeme egy elforgatott, négyzet alapú központi mag, tetején egy fakerítővel áttört kilátó-kerengővel a gyönyörű táj minden irányába. Közte és a szárnyak között négy udvart alakítottak ki, tehát még az épület közepére is jut természetes fény. A beltérben sétálva ezeknek az udvaroknak köszönhető, hogy a külső-belső térsorok látványosan váltakoznak, amely izgalmas atmoszférát teremt, és kétségkívül fényárban úszót is.

Igyekeztek a hangszigetelésre fordítani sok energiát, így a többrétegű, ipari műanyag keretes ablakok helyett, szürkés páccal ellátott fa nyílászárókat terveztek. Ezekben a finomságokban ütközik ki, mennyire átgondolt és komoly anyagi forrást felölelő épületről van szó. Mindez olyan gondos részletekben is megmutatkozik, mint a mészkő könyöklők és küszöbök, de nyilvánvalóan a homlokzat váltakozó téglakötésekkel rakott falai is vitán felüli értékké deklarálják az architektúrát matériában. Ezek a téglák ráadásul a környező települések elbontott épületeiből származnak, amely egy újabb értékes üzenet, és bizonyos részeken kiugratott darabokkal cizellálták tovább velük a homlokzatok fény-árnyék játékait.

A szépségen túl, persze nem volt alárendelt szempont a funkció igényeihez kapcsolható feltételek integrálása sem. Gondoljunk csak az orvostechnológiára, a speciális, elektromos ápolási ágyak infrastruktúrájára. Vagy jusson eszünkbe, hogy egy klímaberendezés targetált huzata az idősek számára nem lehet jó megoldás itt, ezért nem csak a padlóban, de a mennyezeten is csövekkel történik a hűtés-fűtés. Rengeteg a napelem a tetőn, de ezen felül hőszivattyús és kazánfűtés is rendelkezésre áll.

Külön az északi szárnyban kaptak helyet az irodák vagy éppen a raktárak, a fodrász és az orvosi helyiség. Ugyan itt is sok a természetes fény, de talán kicsivel kevesebb a vendégszárnyakhoz képest. Ez főként a raktárak miatt is így van, és eleve a lakók, valamint a központi közösségi terek számára kívántak minden fénnyel járó előnyt biztosítani. A földszinten körülbelül 37 fő elhelyezésére kerülhet sor, ebből tizenegyen kapnak helyett a demens vendégek szárnyában. Az emeleten szintén két gondozási egység van, és itt tűnnek fel már az egyágyas szobák is a kétágyasok helyett. A keleti szárnyban ezen felül még apartman megoldások is igényelhetőek – az intézmény és lakótér funkciója egybeolvad tehát az egész épületben.

Az olyan részletek, mint az irányváltásnál kialakuló teresedések, mind arra utalnak, hogy nem egyszerű lineáris közlekedésről van szó, hanem a tervezők meglátása szerint a folyamatosság – említetten a külső és belső terek váltakozása volt a fő cél. Személyes tapasztalatként egyértelmű, hogy az egyes szárnyak logikusak külön-külön. A vendégszobák egy folyosóra vannak felfűzve, amelyen a padló színei jelzik, melyik szárnyban vagyunk. Az úton haladva előbb-utóbb mindig egy nővérpulthoz érünk, ahol eligazítást lehet a továbbiakban kapni. Viszont maga az egész épület összességében elsőre egy felfedezendő labirintus. A tapasztalatok szerint leginkább az ott dolgozóknak kell többszöri nekifutásra felfedezni, mi hol van.

A belsőépítészetben akadnak esetlegességek – ilyen például a lépcső feletti üvegparapet esete, amely elsőre meglepő, azonban természetesen biztonsági üvegből készült, valamint a demensek elzárt részének rácsos megoldása sem túl barátságos elsőre. Ezek azonban épp javítás alatt álló dolgok, az épület egésze pedig összességében lenyűgöző, méltó a szépkorúak környezetkultúrájának frissítésére. Talán nem mondok túlzót azzal, hogy első látványra egy Frank Lloyd Wright-esztétika, bizonyos részletekben a wisconsini Johnson Wax Headquarters is eszünkbe juthat, ám nincs szó másolásról, mímelésről. Az átgondolt ablakosztások, a kézműves homlokzat abszolút Koller József egyedisége, de csapatának tervező-tagjaival ezt az ismert karaktert még impulzívabb, frissebb hangnemmel tartják naprakészen – ezek szerint bármely időben.

Tényleg elképesztő, hogy ilyen minőségű épület egy ilyen funkcióra itt ma Magyarországon megtörténhetett. Öröm a szemnek és a léleknek. Az idősek otthona előreláthatólag év végén kezdi meg működését, addig viszont a befogadások adminisztrációja és szűrése zajlik, hiszen már most háromszoros a túljelentkezés. Engem akkor is érdekelne ez az épület, amikor a lakók beköltöznek. Érdekel, hogy mit szólnak majd hozzá! Mit szólnak egy ízig-vérig kortárs munkához? Értékelik majd? Vagy inkább vágyják a régi stílusokat, netán egy történetiesebb közeget? Ez a jövő zenéje, de a túljelentkezés azt mutatja, igenis van igény a kézműves modernre ebben a műfajban…is.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!