Kabinházak és egyebek a természet lágy ölén.
Az OCTOGON online témája júliusban a természettel harmóniában működő, azt nem túlterhelő építés gyakorlata. A pazarló fogyasztást minimálisra csökkenteni kívánó, szerény életmódot követelő lakhatási formák, a kis léptékű kabinok, kisházak nyomába eredünk, de kiterjesztjük a figyelmünket a természetet tiszteletben tartó szemlélet egyéb példáira is. És nem folyatjuk a vizet feleslegesen…
Sándorfalva, bivalyrezervátum és tanösvény, terv: Paradigma Ariadné
Itt ülünk a fullasztó kánikula és krónikus vízhiány kellős közepén, kiégett mezőkön, kiszáradt patakok partján. Ma már csak az igazán hardcore összeesküvéselmélet-hívők tagadják komolyan a klímaválságot, és azt, hogy ebben a fogyasztói civilizáció komolyan felelős, sőt vétkes. A bolygó túlépítése mégsem áll le, és nem csak a kínai szellemvárosok, vagy a közel-keleti metropoliszok fejlesztőit kárhoztathatjuk. Itthon sem állunk jól, az egekbe szálló építőipari árak, szakemberhiány és éves várólisták közepette is cél a saját medence, a saját ház az agglomerációban, mindegy, hogy napi több órás dugóban ücsörgés az ára. A központi szándék sem ebbe az irányba tereli a közgondolkozást és a gazdaságot – az utóbbi években kifejezetten azokat az építőipari projekteket támogatták, amelyek csak rontanak a helyzeten. Építünk és térkövezünk szakadatlanul.
Eközben a gondolkodó társadalom egyre inkább látja és átérzi – saját bőrén is – annak a jelentőségét, hogy a természet nem zsákmányolható ki vég nélkül. Egyre többen fedezik fel környezetükben az anyatermészet bölcsességét, amellyel gyermekei túléléséről gondoskodik – míg az ember ebben meg nem akadályozza. Újra felfedezzük a természet nyújtotta okos megoldásokat, gyűjtjük az esővizet a családi telken, bérházak udvarán, és most már a közparkokban is. Komposztálunk, zöldséget termelünk, szedjük magunk és befőzünk – a Facebook-csoportok tanúsága szerint korántsem vagyok ezzel egyedül. Zajlik az autósok és biciklisek örök viadala, és az utóbbiak egyre inkább nyerésre állnak, legalábbis az elmélet szintjén.
12 lábú ház, Zebegény, terv: RJZS Architects, fotó: Danyi Balázs
Vannak boldogabb vidékek, ahol urbánus léptékben is próbálják meghonosítani az élhetőbb, természetközelibb város eszményét. A budapesti városvezetés sokak által hevesen kritizált próbálkozásai is ebbe az irányba mutatnak: a rakpartok lezárása, bicikliutak bővítése, a közterületek zöldítése, a kaszálatlan városi zöldfelületek, a korszerű városi faültetés mind a betondzsungel kedvezőtlen ökológiai hatásait igyekeznek enyhíteni. Mert sajnos hiába vágyunk a zöldbe, és hiába tehetik meg sokan, hogy kivonuljanak a városból, hiába igaz, hogy csak a kényelem és fogyasztás mérséklésével lehet a holtponton átlendülni, az is sok szakember által hangoztatott tény, hogy a bolygó túlélésének záloga a koncentrált urbánus életforma. Nem válhatunk mindnyájan remetékké, hiába áll rendelkezésre elvben óriási lakatlan terület – egyszer valaki kiszámolhatná, hány négyzetméter jutna a bolygó felületéből egy emberre a világ mai népességét figyelembe véve – a folyamat iránya egyértelmű és a nagyvárosok felé mutat. Ennek a koncentrált településformának a legkisebb az energia és infrastruktúra igénye, ez a leginkább fenntartható, csak ésszel kell működtetni.
  |
Az építészet feladata és felelőssége óriási: élhető, pszichésen és fizikailag is egészséges lakó és munkakörnyezetet kell teremteniük az ennek egyáltalán nem kedvező gazdasági, fejlesztői és politikai törekvések ellenére is. Fenntartható módon építeni ma már közhely; a természetes, környezetbarát, újrahasznosítható vagy lebomló építőanyagok használata, a kék és zöld városi infrastruktúra kialakítása, a környezetbarát közlekedés, a gazdaságos energetikai megoldások a piaci versenyben is előnyt jelentenek, és kényszerítik a beruházót ezek alkalmazására.
Mohás Kabin, Kőszeg, terv: Béres Attila, fotó: Bujnovszky Tamás
A korszerű kutatás és technológia kínálta út csak az egyik – az, amelyik a legkevésbé tűnik fájdalmasnak: azt ígéri, hogy nem muszáj a megszokott kényelemről lemondani, csak okosan kell a rendszereket kialakítani. A másik út még mindig a fogyasztás korlátozása – a magam részéről ebben hiszek, bármennyire is utópisztikusnak, és a civilizációs fejlődés megtorpanásának tűnhet. Létezik ebben is kompromisszum, sőt, meggyőződésem, hogy örömöt is lehet lelni benne. Példa erre a minimális igényekre kialakított kabinházak, mozgó lakok, a tiny house mozgalom népszerűsége és robbanásszerű terjedése.
 Őrkő, cigánytelrep, Kopacz Hanna diplomamunkája, MOME Zebegény, 12 lábú ház, terv: RJZS Architects, fotó: Danyi Balázs |
Ezek a pirinyó, sokszor mobil lakóegységek persze nagy szakmai hozzáértéssel maximálisan kényelmesre vannak tervezve, és egyelőre egyáltalán nem olcsók. Nem a szocialista kiskertek ERDÉRT faházainak színvonalát nyújtják, bár azok szellemi leszármazottjai. A tervezők számára csemege az ilyen kompakt lakóegység megálmodása, nekem az egész egyetemi képzés alatt a kedvenc feladatom maradt az első féléves építészet alapjai tantárgy keretében megmodellezett horgásztanya. Egy parányi, de tökéletesen funkcionáló főzőhelyet megtervezni nagyobb kunszt, mint pazar luxuskonyhát.
 Pannonhalma, lombkorona tanösvény: terv: OKKA studió, fotó: Danyi Balázs Pannonhalma, lombkorona tanösvény: terv: OKKA studió, fotó: Danyi Balázs |
Júliusi, kánikulai válogatásunkban együtt lélegzünk Természet anyánkkal: az okos természetközeli, racionális megoldásoknak járunk utána, válogatunk a szerencsére egyre gyarapodó hazai kabinházak és a külföldi példák közül, és megszólaltatjuk azokat a tervezőket, akik a praxisuk fókuszában a természettel harmonikus építést tartják. És persze mindig gondosan elzárjuk a vízcsapot…
Pannonhalma, lombkorona tanösvény: terv: OKKA studió, fotó: Danyi Balázs
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
