Játékos tér

Új, többfunkciós park a pesti városfal tövében.

A Bástya utca egy sarki foghíjtelke, hátterében a középkori városfal jelentős darabjával, évtizedek óta kihasználatlanul állt. Mostanra itt többfunkciós mikropark létesült, amely többszintes térszerkezetével izgalmas, a városfalat is élettel megtöltő térséggé alakult. Cikkünk az OCTOGON magazin 174-es (2022/2-es) lapszámából.
 


A megmaradt régi városfalaknak mindig megvan a romantikájuk. A házak udvaraiból vagy szűk kis parkocskából elő-előbukkanó titkos falmaradványok, -szakaszok vonzzák az elbújni és felfedezni vágyókat. Más városokhoz hasonlóan – gondolhatunk a szinte teljesen körbeérő zegzugos sétányt alkotó soproni városfalra – a pesti Belváros szűk magját körülvevő középkori eredetű városfal is egyre több helyen tárulkozik ki ismét. A most elkészült Bástya utcai kis, de annál összetettebb park kapcsán pedig egy igen jelentős és látványos darab kapott új értelmezést.

A feltételezhetően 1710 körüli, de egyes vélemények szerint már a XVII. század végéből datálható, legkorábbról fennmaradt pesti várostérképen a városfal határozottan veszi körbe az addigra már jelentős sűrűségben beépült kereskedővárost. Az árokkal körbevett városfalnak ekkor három kapuja (Váci, Hatvani és Kecskeméti) és tizenkét rondellája van, a Duna felől pedig sánccal védik a város házait. Magán a falon csak lőrések nyíltak. Ugyanebben az időszakban a városvezetés a falon túli külső területek parcellázásába fogott, hiszen a század végén a belső városrész már elkezdte túlnőni kereteit, úgyhogy égető szükség volt új telkek bevonására. Az 1780-as évektől kezdve a város fejlődését akadályozó kapuk és falszakaszok bontásába kezdtek, vagy egyes részeit beépítették az újonnan épülő házakba. Az 1808-ban utolsóként elbontott Hatvani kapuval lényegében véget ért a pesti városfal története, legalábbis annak első szakasza.

1817-ben a Tudományos Gyűjtemény című, ritka módon nem német, hanem magyar nyelvű tudományos folyóirat kezdte el ismét felfedezni a városfalat Jankovich Miklós korabeli történész jóvoltából, aki a talajban több helyen kutatta fel a különböző korból származó maradványokat. A következő két évszázadban építkezések vagy háborús károk nyomán további faldarabok és -szakaszok kerültek elő, így vált láthatóvá a mai Bástya utca 1–11. számú telkeket határoló, legnagyobb darabban egységében megmaradt városfalszakasz a II. világháború után.
 


A telkeken korábban álló lakóházak olyan súlyos találatot kaptak a világháborúban, hogy azokat később teljesen elbontották, a romokkal pedig a házak pincéjét töltötték fel. A felszínen a foghíjakra jellemző szokványos történet zajlott, eleinte szerény parkocskát alakítottak ki, amit fokozatosan szorított ki a parkoló. A Bástya utca ezen szakasza pedig megmaradt egy rövid gyalogossétánynak. A Belváros sűrű beépítettsége miatt kuriózum az üres telek, ezért nagy lehetett a kísértés a beépítésre. Ez azzal a veszéllyel járt volna, hogy egyrészt eltűnik a városfal láthatósága – mint ahogy az történt a Kálvin téren a szintén foghíjon előbukkanó fallal, amit ma a Korona szálló takar el –, másrészt tovább növekszik a városrész terhelése. A zsúfolt Kiskörút hátterében valóban szükség volt egy talpalatnyi zöldre, némi fellélegzésre lehetőséget nyújtó térség kialakítására, amire alkalmasnak tűnt a városfal által határolt, elhagyatott telekegyüttes.

A megrendelő V. kerületi önkormányzat ellenállt annak, hogy a telken egy újabb szálloda vagy irodaház létesüljön, ehelyett az idővel védelmet kapott városfalszakasz láthatóságára törekedett. Egy olyan koncepciót dolgozott ki, amely jól tud csatlakozni a különböző egyéb faldarabok által elmesélt történeti kontextushoz, egyúttal pedig egy „multifunkcionális mikropark” létesítésével különböző új, leginkább a rekreációra törekvő rendeltetést adhat a térnek. A tervekből kikerült a környék útvonalait túlságosan terhelő mélygarázs elképzelés is, mi több, a területrendezés során felvállaltan nem csak a területen szűnt meg a parkolás, hanem a szomszédos Veres Pálné utca megújuló szakaszán is néhány parkolóhelyet fákra „cseréltek”.

A talán kissé túlzottan összetett igények megvalósításával a kerület köztereit már jól ismerő Város-Teampannon Kft.-t bízták meg, majd a Koszorú Bálint vezette tervezőcsapat próbálta meg kihozni a területből a legtöbbet. Hiszen egy alapvetően kis, nem sokkal több mint 1700 négyzetméteres térségről van szó, ahova a megrendelő közparkot, a szomszédos óvoda számára játszóteret, sportpályát, szabadon hasznosítható termet, szabadtéri közösségi tereket képzelt el, nem beszélve magáról a kitárulkozó városfalról, ami a tervek szerint külön interpretációt kap. Mindezt pedig úgy, hogy a területen érvényesüljön az előírt legalább 50 százalékos zöldfelületi mutató.
 


A tervezői elképzelés számos játékossággal oldotta meg az összetett faladatot. Az első, a tér kialakítása szempontjából a legfontosabb elem a szintekkel való játék: a pinceszinten elhelyezett kiszolgálóépület és a felette lábakon álló, szinte lebegő sportpálya között több szint eltolásával bő 500 négyzetméterrel bővült a hasznos terület. Ez a lépcsőzetesség egyben üdítően ható térélménnyel is gazdagítja az egyébként sík területet, ami végül a fal gyilokjárószintjére elhelyezett gyalogjárdával és a végében kialakított kilátóponttal éri el csúcsát. Fontos szerepet kapnak és jól működnek a különböző, a síkokból kilépő perspektívák. Kezdve a pinceszint előterében finoman összetartó és a felszín felé törekvő látszóbeton mennyezetével, majd erre segít rá a park összes elemének emelkedése. A kiteljesedés pedig a nyugati oldalon a fal síkjából kilépő kilátóterasz, amely ráfordul a Só utcára és egyvonalba kerül a Duna túloldalán található pálos Sziklakápolnával, amellyel létrejött a Gellért-hegy felé nyíló látványos tengely.

A játékosság a tér sokszínűségben folytatódik. Ennek első színfoltját a sokoldalú növényvilág adja. Maguk a zöldfelületek is több szinten rendeződnek el és rendkívül nagy a variabilitás. Találunk itt hagyományos virágbeültetést, különböző intenzív zöldkazettákat – például sebesen növekedő bambuszokkal –, de az ivókutat körbeveszi egy kísérleti rácsozat is, ami alá árnyéktűrő növények kerültek. A csapadékot minden eszközzel igyekeznek itt tartani és azt az öntözésbe intenzíven beleforgatni, a szárazabb időszakban pedig fúrt kút látja el a területet öntözővízzel, így a park nem terheli sem a csatorna-, sem az ivóvízhálózatot.

A helyszínre nem csak fiatal facsemeték, hanem korosabb, több évtizede előnevelt fák is kerültek, azok kizöldülésével máris megfelelő árnyékot és nagy lombkoronafelületet tudnak biztosítani. Az utca felé konzolosan, fogazatszerűen kialakított háromszög alakú pergolákra szintén növénytakaró kerül, így az alatta elhelyezett utcabútorok szintén védettséget kaphatnak, élettel telhetnek meg. A hátsó, a projekt keretében felújított tűzfalakra három nagyfelületű növényfuttató rácsot helyeztek – idővel ezek a részek is zöldbe borulnak. A burkolatok és téri elemek is a sokszínűségre törekednek, ugyanakkor a tervezők igyekeztek szabadságot nyújtani a térhasználatra: tereket adnak, de nem mondják meg, hogy mire használjuk azokat.
 


A fogadóépület terme helyszíne lehet akár gyerekfoglalkozásoknak, vagy kisebb tárlatoknak, eseményeknek. Előterében védett, a park felé nagy üvegfelületekkel nyitott pihenő, amely a felszínről akadálymentesen is elérhető. Térelválasztó fala – mögötte a célszerűen kialakított vizesblokkal (akadálymentes wc, pelenkázó) – a mozaikszerűen forgatható fakockákkal igen finom felületet képez, itt jön létre a faltörténeti látogatóközpont, a Vámház körút 8. alatt rövidesen létrejövő kulturális közösségi és várostörténeti bemutató tér részeként. A földbe süllyesztett épület fölött zöldtető található, valamint a játszótér, amit felülről a lábakra emelt és rácsozattal köralakban védett sportpálya óv meg a napsütéstől és az esőtől. A park hátterében húzódó és rekonstrukción átesett városfal aktív része lett a térnek.

A feltárt gyilokjáró magasságába gyalogjáró épült, amely közvetlen kapcsolatot kapott az épülettel, a másik végén a kilátóval. Innen nem csak egy emelkedettebb perspektívából látunk bele a környező utcákba, hanem rálátás nyílik a teljes parkra, ezáltal vizuálisan is jól érvényesül a változó felületek és a zöldek alkotta játékosság.
 

Tervezés és kivitelezés: 2018–2022
Bruttó szintterület: 1700 m2
Nettó alapterület: 200 m2

Koncepció és pályázat: VÁROS-TEAMPANNON KFT., OBJEKT KFT., CAN ARCHITECTS STUDIO KFT.

Projektvezető tervező: KOSZORÚ BÁLINT | VÁROS-TEAMPANNON KFT.
Építészet, térépítészet, közlekedés: KOSZORÚ LAJOS, KOSZORÚ BÁLINT, ULBERT DZSENIFER, MAGYAROSI DÓRA, ÁGÓ MÁTYÁS ATTILA, KÉTSZERI ÁDÁM, MAJOR LÁSZLÓ

Tartószerkezetek: KENESE ISTVÁN, MONOSTORI GÁBOR

Beruházó: BELVÁROS-LIPÓTVÁROS ÖNKORMÁNYZATA


 

Még több fotó és rajz a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Játékos tér

Játékos tér

Új, többfunkciós park a pesti városfal tövében.

Elindult az Othernity honlapja

Elindult az Othernity honlapja

A Ludwig Múzeum sajtótájékoztatóján jelentették be a Velencei Biennále magyar pavilonjáról készült honlap elindulását.

Szenzoros ruhát tervezett két magyar designer a menstruációs fájdalom ellen

Szenzoros ruhát tervezett két magyar designer a menstruációs fájdalom ellen

A találmány fejlesztése februárban kezdődik.

Hirdetés