Három az egyben

Budafok-Tétény, Zöldike Tagbölcsőde.

Hogyan építsünk energiatakarékos bölcsődét egy olyan telekre, amely nem igazán alkalmas erre a célra? Hát, jó adag kreativitással! Hiver’t-Klokner Zsuzsanna cikke az OCTOGON magazin 180-as (2022/8-as) lapszámából.
 


A szabály az szabály – még akkor is, ha számos nem várt nehézségeket okoz. Budatétényben járunk, a MICSODA-hegyen: a korábban színtiszta családi házas övezetben egyre több a két-három szintes társasház, s ebből adódóan is mind nagyobb igény volt egy új bölcsődére. Csakhogy az építkezéshez kijelölt, viszonylag keskeny és hosszú telek erősen lejt, ráadásul alatta a hegy gyomrában pincerendszer van, szellőzőkürtőkkel, amelyeket meg kell hagyni az építkezés során. A telek az utcafronttal átellenesen, lefelé néz délkeleti irányba, vagyis ha az optimális benapozottság érdekében arrafelé tájolják az épületet, akkor az utcától „elfelé” néz. De – mint később kiderül – ebből is sikerült előnyt kovácsolni.
 


Tetézi a kihívásokat, hogy „az 1950-es évek óta különleges építészeti szabvány vonatkozik a bölcsődékre, amelyek kialakítása döntően eltér az óvodától”, kezdi Csepeliné Faragó-Tóth Gabriella intézményvezető a megoldandó feladatok sorolását. A bölcsőde jellemzően két bejáratú, amelyek funkcióban is mások: az egyik a gazdasági, ezen az oldalon van a dolgozói öltöző, az iroda, a raktár és a konyha. A másik pedig a szülőké, akik gyermekeiket egy pelenkázó-öltöztető fogadószobában adják és veszik át. Noha ez a helyiség közvetlen összeköttetésben van a csoportszobával, ahol a gyerekek napközben játszanak, alszanak, étkeznek, oda már csak gyerekek és a bölcsődei dolgozók léphetnek be.

A szakmai szempontok még az olyan részleteket is meghatározzák, mint például hogy legyen kellő átlátás a mosdó és a csoportszoba között a gyermekek folyamatos felügyelete érdekében, vagy hogy a külső játéktárolók és játszókertek miként kapcsolódjanak az épülethez. A bölcsődékben az étkeztetés is másképp zajlik, helyben főznek, szemben az óvodával, ahol csak melegítik a máshonnan érkező ételt. Ennélfogva a bölcsődének teljes egészében földszintesnek és akadálymentesnek kell lennie, hogy a tálcás kocsikkal könnyű legyen közlekedni. 

 

„Ezért a budatétényi terepadottságokhoz alkalmazkodva szinteltolásokkal három, két-két csoportszobának helyet adó pavilont terveztünk, ezeket hullámzóan lejtős folyosó köti össze, ahonnan a gazdasági és kiegészítő helyiségek is megközelíthetők”, veszi át a szót Nagy Csaba építész, az Archikon építésziroda Ybl- és Prima Primissima-díjas vezető tervezője.

Odafentről, az utcaszintről nem látszik nagynak az épület, ám ahogy a domboldalon lesétálunk a parkoló mentén a dolgozói bejárathoz, már jócskán fölénk magasodik. Belépve tágas és szellős tér fogad, belmagassága több mint három méter, a változatos méretű, déli-délkeleti irányba néző ablakoknak köszönhetően a novemberi ködszitálós időben is kellően világos. Ha egy felnőtt számára is kellemesen levegős a tér, akkor a harmadakkora bölcsisek egészen pazarnak érezhetik.

Jóllehet a majdnem ezer négyzetméteres épületben van két olyan szoba (a mozgásfejlesztő-, illetve sószoba), amelyet minden gyerek egyaránt használhat, a jelenleg összesen 72 gyermeket gondozó három egység elkülönülten tölti napjait, minden pavilonnak saját öltözője, mosdója, tárolója és játszókertje van – ennek nem higiéniai, inkább életkorból adódó okai vannak: „biztonságosabbá, személyesebbé válik a tér, jobban tudnak játszani egymással a hasonló korú gyerekek. Kellenek olyan kuckós terek is, ahová a gyerek el tud vonulni, ha pihenni szeretne”, említ még néhány igényt az intézményvezető.

 

 

Noha az ominózus szabvány nem írja elő, a tervezők javaslata volt, hogy a gyerekek által használt szobákba zajcsillapító álmennyezetet kerüljön: a perforált (lyukacsos) gipszkarton nem visszaveri, hanem átengedi a hangokat, felette pedig egy hangelnyelő réteg tompítja a zajt.

„Bécsben több óvodában is jártunk tanulmányúton egy korábbi projektünk okán, ezt a megoldást onnan vettük át” – mondja az építész. 

Magyarországon a bölcsődeépítési-boom az 1970-es évek végéig tartott, azután jött egy bezárási hullám (vélhetően a GYES hatására), majd a rendszerváltás után kezdtek ismét feltöltődni az intézmények. Sokáig alig épült új bölcsőde, de a társadalmi igény és az utóbbi évek pályázatai új lehetőségeket teremtettek. „Az Archikon szinte minden évben tervez egy-egy óvodát vagy bölcsődét, sőt, a szabványt is sikerült egy ponton megváltoztatnunk.”

A stúdió a Meséskert óvoda és a Vizafogó óvoda projektjeivel számos rangos díjat is nyert az elmúlt években. Korábbi gyermek-közintézményeik markáns színeikről is nevezetessé váltak, ám a budatétényi épület domináns színe kívül-belül a törtfehér: tervezői szándék volt, hogy rímeljen a környező mészkőhegyre. A falba süllyesztett tárolókat fedő faburkolatok is fehérre lazúrozottak, a csempeburkolat fehér és világoskék, a PVC-padló hol halványszürke, hol rózsaszín. A világos színek és a sok ablak mellett a számtalan befüggesztett lámpát látni:

„A kötelező fénymennyiséget is meghatározza a szabvány”, említ még egy előírást az intézményvezető. „Ezért ahová csak lehetett, üvegfalakat terveztünk, hogy minél több természetes fényt kapjanak a gyerekek. Egy 40-50 évvel ezelőtt épült bölcsődében nincs ilyen egyenletes megvilágítottság, mint itt”, veti össze Nagy Csaba. 


A fény beengedésének azonban ára van: a tengernyi üvegfelületen át nyáron a napsugarak az épület túlmelegedését okozhatják míg télen hőveszteséget – csakhogy ezt az elméletet megcáfolja a Zöldike, a hogyanja mindjárt kiderül. Egy bölcsőde óhatatlanul a leginkább energiaigényes közintézmények közé tartozik, hiszen a jogszabályok szerint a téli hónapokban is mindenhol 22-24 Celsius-fokos hőmérsékletnek kell lennie az épületben.

A Zöldike nem véletlenül kapta a nevét: az épület egyenletes temperálását hőszivattyús padló- és mennyezeti felület hűtéssel-fűtéssel oldják meg, a födém áthevülését és lehűlését pedig fokozott hőtároló képességű zöldtetővel ellensúlyozzák. A zöld tér egyébként visszahat a bölcsőde működésére is: hangsúlyosabb lesz a környezeti nevelésre vonatkozó szakmai program, mondja az intézményvezető. 

 


Ahogy kilépünk az épület legalsó teraszára, megkapjuk az előbb említett cáfolatot: a változatos tagolású épületet egyetlen tető fedi, amely ugyan nagyrészt a tereppel párhuzamosan lejt, de ahol az üvegfalakkal meg-megnyílik az épület fala a csoportszobák játszókertekre néző oldalánál, ott a tető külső sarka mindig felfelé billen. „Az üvegfalakon jóval túlnyúló tető nyáron megfelelően árnyékolja a teraszt, ugyanakkor megemelt külső sarok beengedi a napsugarakat a belső térbe azokban a hónapokban, amikor alacsonyabb a Nap járása”, magyarázza az építész. A megemelésnek gesztusértéke is van az érkező gyerekek és szülők számára, „hiszen ez jelöli ki az építészeti hangsúlyokat a csoportszobáknál és a szülői bejáratoknál”, teszi hozzá. 

Korábban említett nehézség volt, hogy az épület tájolása ellentétes az utcafronttal: ám így onnan nem láthatók a pavilonok alatti játszókertek, amelyek ennek köszönhetően teljes védettséget élveznek. Az épület kívül-belül mentes minden sallangtól, mondhatni, gügyögés nélkül látja el funkcióját. S ha már bölcsiben vagyunk, játsszunk el a „tisztul-tisztel” szópárral: a Zöldike letisztultsága megtiszteli az itt dolgozókat, a szülőket, és nem utolsósorban a gyerekeket. Visszafelé sétálunk az épület „szülői” oldalán, felfelé az utca irányába.

A játékosan, változó magasságban elhelyezett ablakok nyilvánvalóvá teszik az utcai járókelők számára is, hogy kik számára épült a Zöldike.

Az Archikon – meséli Nagy Csaba – mindig feszegeti a határokat: korábban a szabvány nem engedte, hogy az ablakokat alacsonyra helyezzék, hiszen egyrészt a radiátoros fűtés megkívánt egy bizonyos parapetmagasságot, másrészt féltek az üvegtöréstől.

„Mivel itt padlófűtés és biztonsági üveg van, sikerült elérnünk a szabvány módosítását. Így végre a gyerekek is kilátnak az ablakokon.”

Az épület használóira utalnak a pincekürtők szembeötlő szellőzőtornyai is, amelyeket jópofa ötlettel kútgyűrűkből falaztak fel eltérő magasságúra, majd lyukak kivágásával tettek egyedivé – a tervezők reménye szerint talán felkeltik a bölcsődébe járó környékbeli családok érdeklődést a hajdani Promontor pincebirodalma iránt is, hogy ezen a különleges helyen találkozzon Budatétény múltja és jövője. 
 

Helyszín: Budapest XXII. kerület, Terv utca 14/A.
Tervezés éve: 2019
Befejezés éve: 2022
Bruttó szintterület: 1466 m2
Generáltervező: Archikon Architects
Építészet: Nagy Csaba, Pólus Károly, Horváth Krisztina, Kassai Dorottya, Pásztor Ádám, Rády Szilveszter, Senánszky Zsófia
Tájépítész tervező: Massány Edina 
Építtető: Budapest Főváros XXII. kerület Budafok-Tétény Önkormányzata

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Három az egyben

Három az egyben

Budafok-Tétény, Zöldike Tagbölcsőde.

Komáromi erőd és kőbányai sétány is kapott Építőipari Nívódíjat

Komáromi erőd és kőbányai sétány is kapott Építőipari Nívódíjat

Huszadszor osztották ki az Építőipari Nívódíjakat.

Fiatalos elegancia  Wrocław vibráló szigetén

Fiatalos elegancia Wrocław vibráló szigetén

Az étterem pontosan olyan, mint a helyszín: színes, pezsgő és zöld.

Hirdetés