Hirdetés

Három az egyben

Budafok-Tétény, Zöldike Tagbölcsőde.

Hogyan építsünk energiatakarékos bölcsődét egy olyan telekre, amely nem igazán alkalmas erre a célra? Hát, jó adag kreativitással! Hiver’t-Klokner Zsuzsanna cikke az OCTOGON magazin 180-as (2022/8-as) lapszámából.
 


A szabály az szabály – még akkor is, ha számos nem várt nehézségeket okoz. Budatétényben járunk, a MICSODA-hegyen: a korábban színtiszta családi házas övezetben egyre több a két-három szintes társasház, s ebből adódóan is mind nagyobb igény volt egy új bölcsődére. Csakhogy az építkezéshez kijelölt, viszonylag keskeny és hosszú telek erősen lejt, ráadásul alatta a hegy gyomrában pincerendszer van, szellőzőkürtőkkel, amelyeket meg kell hagyni az építkezés során. A telek az utcafronttal átellenesen, lefelé néz délkeleti irányba, vagyis ha az optimális benapozottság érdekében arrafelé tájolják az épületet, akkor az utcától „elfelé” néz. De – mint később kiderül – ebből is sikerült előnyt kovácsolni.
 


Tetézi a kihívásokat, hogy „az 1950-es évek óta különleges építészeti szabvány vonatkozik a bölcsődékre, amelyek kialakítása döntően eltér az óvodától”, kezdi Csepeliné Faragó-Tóth Gabriella intézményvezető a megoldandó feladatok sorolását. A bölcsőde jellemzően két bejáratú, amelyek funkcióban is mások: az egyik a gazdasági, ezen az oldalon van a dolgozói öltöző, az iroda, a raktár és a konyha. A másik pedig a szülőké, akik gyermekeiket egy pelenkázó-öltöztető fogadószobában adják és veszik át. Noha ez a helyiség közvetlen összeköttetésben van a csoportszobával, ahol a gyerekek napközben játszanak, alszanak, étkeznek, oda már csak gyerekek és a bölcsődei dolgozók léphetnek be.

A szakmai szempontok még az olyan részleteket is meghatározzák, mint például hogy legyen kellő átlátás a mosdó és a csoportszoba között a gyermekek folyamatos felügyelete érdekében, vagy hogy a külső játéktárolók és játszókertek miként kapcsolódjanak az épülethez. A bölcsődékben az étkeztetés is másképp zajlik, helyben főznek, szemben az óvodával, ahol csak melegítik a máshonnan érkező ételt. Ennélfogva a bölcsődének teljes egészében földszintesnek és akadálymentesnek kell lennie, hogy a tálcás kocsikkal könnyű legyen közlekedni. 

 

„Ezért a budatétényi terepadottságokhoz alkalmazkodva szinteltolásokkal három, két-két csoportszobának helyet adó pavilont terveztünk, ezeket hullámzóan lejtős folyosó köti össze, ahonnan a gazdasági és kiegészítő helyiségek is megközelíthetők”, veszi át a szót Nagy Csaba építész, az Archikon építésziroda Ybl- és Prima Primissima-díjas vezető tervezője.

Odafentről, az utcaszintről nem látszik nagynak az épület, ám ahogy a domboldalon lesétálunk a parkoló mentén a dolgozói bejárathoz, már jócskán fölénk magasodik. Belépve tágas és szellős tér fogad, belmagassága több mint három méter, a változatos méretű, déli-délkeleti irányba néző ablakoknak köszönhetően a novemberi ködszitálós időben is kellően világos. Ha egy felnőtt számára is kellemesen levegős a tér, akkor a harmadakkora bölcsisek egészen pazarnak érezhetik.

Jóllehet a majdnem ezer négyzetméteres épületben van két olyan szoba (a mozgásfejlesztő-, illetve sószoba), amelyet minden gyerek egyaránt használhat, a jelenleg összesen 72 gyermeket gondozó három egység elkülönülten tölti napjait, minden pavilonnak saját öltözője, mosdója, tárolója és játszókertje van – ennek nem higiéniai, inkább életkorból adódó okai vannak: „biztonságosabbá, személyesebbé válik a tér, jobban tudnak játszani egymással a hasonló korú gyerekek. Kellenek olyan kuckós terek is, ahová a gyerek el tud vonulni, ha pihenni szeretne”, említ még néhány igényt az intézményvezető.

 

 

Noha az ominózus szabvány nem írja elő, a tervezők javaslata volt, hogy a gyerekek által használt szobákba zajcsillapító álmennyezetet kerüljön: a perforált (lyukacsos) gipszkarton nem visszaveri, hanem átengedi a hangokat, felette pedig egy hangelnyelő réteg tompítja a zajt.

„Bécsben több óvodában is jártunk tanulmányúton egy korábbi projektünk okán, ezt a megoldást onnan vettük át” – mondja az építész. 

Magyarországon a bölcsődeépítési-boom az 1970-es évek végéig tartott, azután jött egy bezárási hullám (vélhetően a GYES hatására), majd a rendszerváltás után kezdtek ismét feltöltődni az intézmények. Sokáig alig épült új bölcsőde, de a társadalmi igény és az utóbbi évek pályázatai új lehetőségeket teremtettek. „Az Archikon szinte minden évben tervez egy-egy óvodát vagy bölcsődét, sőt, a szabványt is sikerült egy ponton megváltoztatnunk.”

A stúdió a Meséskert óvoda és a Vizafogó óvoda projektjeivel számos rangos díjat is nyert az elmúlt években. Korábbi gyermek-közintézményeik markáns színeikről is nevezetessé váltak, ám a budatétényi épület domináns színe kívül-belül a törtfehér: tervezői szándék volt, hogy rímeljen a környező mészkőhegyre. A falba süllyesztett tárolókat fedő faburkolatok is fehérre lazúrozottak, a csempeburkolat fehér és világoskék, a PVC-padló hol halványszürke, hol rózsaszín. A világos színek és a sok ablak mellett a számtalan befüggesztett lámpát látni:

„A kötelező fénymennyiséget is meghatározza a szabvány”, említ még egy előírást az intézményvezető. „Ezért ahová csak lehetett, üvegfalakat terveztünk, hogy minél több természetes fényt kapjanak a gyerekek. Egy 40-50 évvel ezelőtt épült bölcsődében nincs ilyen egyenletes megvilágítottság, mint itt”, veti össze Nagy Csaba. 


A fény beengedésének azonban ára van: a tengernyi üvegfelületen át nyáron a napsugarak az épület túlmelegedését okozhatják míg télen hőveszteséget – csakhogy ezt az elméletet megcáfolja a Zöldike, a hogyanja mindjárt kiderül. Egy bölcsőde óhatatlanul a leginkább energiaigényes közintézmények közé tartozik, hiszen a jogszabályok szerint a téli hónapokban is mindenhol 22-24 Celsius-fokos hőmérsékletnek kell lennie az épületben.

A Zöldike nem véletlenül kapta a nevét: az épület egyenletes temperálását hőszivattyús padló- és mennyezeti felület hűtéssel-fűtéssel oldják meg, a födém áthevülését és lehűlését pedig fokozott hőtároló képességű zöldtetővel ellensúlyozzák. A zöld tér egyébként visszahat a bölcsőde működésére is: hangsúlyosabb lesz a környezeti nevelésre vonatkozó szakmai program, mondja az intézményvezető. 

 


Ahogy kilépünk az épület legalsó teraszára, megkapjuk az előbb említett cáfolatot: a változatos tagolású épületet egyetlen tető fedi, amely ugyan nagyrészt a tereppel párhuzamosan lejt, de ahol az üvegfalakkal meg-megnyílik az épület fala a csoportszobák játszókertekre néző oldalánál, ott a tető külső sarka mindig felfelé billen. „Az üvegfalakon jóval túlnyúló tető nyáron megfelelően árnyékolja a teraszt, ugyanakkor megemelt külső sarok beengedi a napsugarakat a belső térbe azokban a hónapokban, amikor alacsonyabb a Nap járása”, magyarázza az építész. A megemelésnek gesztusértéke is van az érkező gyerekek és szülők számára, „hiszen ez jelöli ki az építészeti hangsúlyokat a csoportszobáknál és a szülői bejáratoknál”, teszi hozzá. 

Korábban említett nehézség volt, hogy az épület tájolása ellentétes az utcafronttal: ám így onnan nem láthatók a pavilonok alatti játszókertek, amelyek ennek köszönhetően teljes védettséget élveznek. Az épület kívül-belül mentes minden sallangtól, mondhatni, gügyögés nélkül látja el funkcióját. S ha már bölcsiben vagyunk, játsszunk el a „tisztul-tisztel” szópárral: a Zöldike letisztultsága megtiszteli az itt dolgozókat, a szülőket, és nem utolsósorban a gyerekeket. Visszafelé sétálunk az épület „szülői” oldalán, felfelé az utca irányába.

A játékosan, változó magasságban elhelyezett ablakok nyilvánvalóvá teszik az utcai járókelők számára is, hogy kik számára épült a Zöldike.

Az Archikon – meséli Nagy Csaba – mindig feszegeti a határokat: korábban a szabvány nem engedte, hogy az ablakokat alacsonyra helyezzék, hiszen egyrészt a radiátoros fűtés megkívánt egy bizonyos parapetmagasságot, másrészt féltek az üvegtöréstől.

„Mivel itt padlófűtés és biztonsági üveg van, sikerült elérnünk a szabvány módosítását. Így végre a gyerekek is kilátnak az ablakokon.”

Az épület használóira utalnak a pincekürtők szembeötlő szellőzőtornyai is, amelyeket jópofa ötlettel kútgyűrűkből falaztak fel eltérő magasságúra, majd lyukak kivágásával tettek egyedivé – a tervezők reménye szerint talán felkeltik a bölcsődébe járó környékbeli családok érdeklődést a hajdani Promontor pincebirodalma iránt is, hogy ezen a különleges helyen találkozzon Budatétény múltja és jövője. 
 

Helyszín: Budapest XXII. kerület, Terv utca 14/A.
Tervezés éve: 2019
Befejezés éve: 2022
Bruttó szintterület: 1466 m2
Generáltervező: Archikon Architects
Építészet: Nagy Csaba, Pólus Károly, Horváth Krisztina, Kassai Dorottya, Pásztor Ádám, Rády Szilveszter, Senánszky Zsófia
Tájépítész tervező: Massány Edina 
Építtető: Budapest Főváros XXII. kerület Budafok-Tétény Önkormányzata

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Három az egyben

Három az egyben

Budafok-Tétény, Zöldike Tagbölcsőde.

Kincses Krisztina az Év Tájépítésze

Kincses Krisztina az Év Tájépítésze

Hozzá köthető a Magyar Nemzeti Tájstratégia kidolgozása is.

Mit jelenthet Európának a Bauhaus második hulláma?

Mit jelenthet Európának a Bauhaus második hulláma?

Az európai vezetők nemcsak az építészeti, de a mentalitásbeli megújulást is várják tőle.                     

Hirdetés