Csónakházzal lehelne életet a borsodi dombság elmagányosodott területébe Zsiros Renáta.
Helyszín
Szentistvánbaksa Borsod-Abaúj-Zemplén megye középső részén fekszik. Egyik oldalról erdővel borított dombvidék, a másik oldalról a Hernád folyóval félkörbe zárt völgyben helyezkedik el. A csekély lakosú (292 fő) település megközelítése egyetlen útról lehetséges, a Petőfi útról, továbbá vízi úton a Hernád folyón.
A falut határoló dombvidéken szántóföldek, gyümölcsösök és szőlőskertek találhatóak, hiszen korábban főként mezőgazdasággal foglalkozó község volt. A magaslat tetején kisebb méretű faluként terülnek el a présházak, melyek az itteni családok tulajdonába tartoztak. Az 1870-es években jelentkező filoxéra vész óriási károkat okozott a gazdáknak, akik ezután áttértek a mezőgazdasági termelésre. Mára megszűnt a földművelés igénye, így az egykoron virágzó domboldal kihalt, a présházakat sem használja senki. A hajlongó szőlőtőkék, és a sűrű bozótossal benőtt kunyhók emlékeztetnek csupán az egykori világra. Kevés építmény maradt, amely még ma is aktív használatban van. Ezek az épületek a domb lábánál és a domboldalon, a legrövidebb úton megközelíthető területeken helyezkednek el.
A települést körbe ölelő folyó a helyi lakosság és a turisták által is kedvelt kikapcsolódási helyszín. Lehetőség van fürdőzésre, horgászatra, kajakozásra és kenuzásra is, hiszen ez a szakasz a Hernád Vízitúra útvonalának is része. A vízitúra magyarországi szakasza Hidasnémeti és Tiszaújváros között található. A Szentistvánbaksán átmenő útvonal a Felsődobsza-Geszthely közötti szakasz.
Program
Diploma témám alapötletét első sorban a vízitúra adta. Az itteni szakaszon a Hernád part elég látványos, kisebb-nagyobb szigetek, folyókanyarulatok alkotják. Az alapkoncepció tehát egy csónakház kiépítése volt egy megálló stéggel, ahol a túrázók megpihenhetnek, tutajt, kajakot kölcsönözhetnek stb. Ideális helyszínnek Szentistvánbaksa északi határa bizonyult. A település határában egy hatalmas szilvamag alakú sziget szeli ketté a folyót. A pár évvel ezelőtt árvízvédelem szempontjából megépített vasbeton támfal itt egy háromszög alakú telket kirekesztve készült el. Ezen a helyszínen jelenleg két kis faszerkezetű hétvégi ház található, amelyek már használaton kívül vannak. A terület ez által árvízvédelem nélkül maradt, így ideálisnak bizonyult a kikötő megépítésére. Az alapkoncepcióm szerint a csónakház erre a telekre települt volna, de a közel 4méteres szintkülönbség miatt a vízitúrázók számára ez nehezen megközelíthető, és a kajak és kenuk kikötése a folyómentén leszűkítette volna a Hernád keresztmetszetét. A kikötés lehetőségét ezért a terület lesüllyesztésével oldottam meg. A folyó vonalát megtartva egy háromszög alakú stéget hoztam létre, amely követi a korábbi part vonalát. A csónakházat az évente rendszeresen létrejövő árvíz miatt lábakra állítottam, így a vezérszintet az utca szintjével megegyezően alakítottam ki. A stégről egy rámpa segítségével lehet átjutni a csónakház beton alapjára, innen pedig egy lépcsőn keresztül az utca szintre.
A telek különleges helyzete továbbá, hogy az utca túl oldalán közvetlenül helyezkedik el az alsópincesor. Az itteni pincék is hasonló helyzetűek, mint a domb tetején lévő elhagyott épületek. A könnyű megközelítés miatt viszont több pince és telek is használatban van jelenleg is. A használaton kívüliek elég rossz állapotúak, és sok közülük már elbontásra került. A pincesor elején ezért számos üresen maradt telek található. A két terület közelsége miatt ideálisnak tűnt az út jobb oldalát is bevonni a programba. A további pusztulás elkerülése miatt egy borterasz kialakítását képzeltem el, amelyhez (kiegészítve a meglévő présházakat) kisebb kunyhók tartoznak, a kirándulók számára tehát pihenő lehetőséget is biztosítva ezzel. A borterasz létrehozásával ismét fellendülhetne az egykor virágzó szőlőtermesztés is, megmentve a helyi présházakat.
Koncepció
A területre és a programra egyaránt érvényes a kettősség, amelynek a határvonala a Petőfi út. Ezt a kettősséget próbáltam feloldani az épületek elhelyezésével. A meglévő présházak méretarányainak megfelelően a teljes területre egy 4x6 méteres rasztert helyeztem el, s ez a háló jelölte ki az új épületek helyét, beleértve a csónakházat is. A kunyhók kialakításánál a meglévő présházak tömegeit vettem alapul. A közös jellemzőjük közül a zártság, nyeregtető és a széles faszerkezetű bejárati ajtó volt az, amelyet az új kunyhóknál is alkalmazni szerettem volna. A már kialakult pincesoron kiegészítve a meglévő utcaképet 5 db kunyhót helyeztem el. A 6. kunyhóm, bár formailag megegyezik az előbb említett épületekkel más funkciót kapott. Fontosnak tartottam, hogy a kialakuló borteraszomhoz egy présház is tartozzon, így ez az épület, - amely a csónakházzal egy vonalba esik- a hagyományokat követve présházzá alakult. A pince kialakítása viszont a hagyományostól eltérően nem az épület mögé került. Ennek az elhelyezését a borterasz kialakítása indokolta.
A borterasz elhelyezésénél az első felvetés az volt, hogy kövesse a csónakház vonalát. A Petőfi út két oldala ez által túl hangsúlyossá vált, így a présházat próbáltam a területen belül, a raszterbe illően máshol elhelyezni. A vízitúrázók számára viszont a csónakház felől nem rajzolódott ki egy tiszta útvonal a borteraszhoz, ezért visszahelyeztem annak tengelyébe. A két épületem így konkurált egymással, ezért a hangsúlyos csónakház mellett igyekeztem a kialakuló borteraszt visszafogni. Ennek a megoldása az lett, hogy a csónakház vonalától egy traktussal a falu felé eső részre áthelyeztem az épületet. A hangsúly csökkentése érdekében a kiszolgálóteret a terep részévé tettem. Viszonylag egyszerű, homogén homlokzatot hoztam létre, az épület többi részére pedig „ráfuttattam” a terepet. Az így kialakult nyúlvány a domb részévé vált. A borterasznál fontos volt a pince közvetlen közelsége, ezért a kiszolgálórész folytatásaként alakítottam ki a domb alá befutó pincét, amely így kiesett a csónakház és ez által a présház vonalából.
A területen a meglévőekhez hasonlóan, és azokat kiegészítve új szőlősorokat hoztam létre, amelyek közvetlenül csatlakoznak a kiszolgálótérhez, egyfajta lugast létrehozva. A borozni vágyók tehát közvetlenül a szőlősorok mellett ülhetnek, felettük pedig az épületből kiinduló sodronyokra futnak fel a szőlőszárak.
Az út domb felőli oldalán kialakított tömör épületektől eltérően a folyóparton lévő csónakháznál egy góréra emlékeztető fa szerkezetes építményt képzeltem el. Fontosnak tartottam, hogy a két oldal ne térjen el egymástól teljesen, ezért a csónakháznál használt faburkolat visszaköszön a borterasz kiszolgálótereiben. A stég faburkolatának aránya megegyezik a csónakház padlóburkolatának osztásával, a csónakház előtti terasz burkolatával, és visszaköszön a kunyhók bejárati ajtójának mintázatánál is.
Belsőépítészet
A tervezési területen belül egységes, egyedi bútorok kerültek elhelyezésre. Az asztalok és székek a padlóburkolatnak megfelelően 14,6 cm széles faburkolatot kaptak. A lábak a csónakház lépcsőszerkezetéhez hasonlóan 10 cm széles lapos acélból készülnek. A lámpák anyaghasználata az egyedi székekkel és asztalokkal megegyező. A kunyhókban az előbbiekhez hasonló méretű és burkolatú asztal és székek kerültek elhelyezésre. Az asztal kialakítása kissé eltérő, mivel az mobilis, a falburkolatból kihajtható. A galériaszintre vezető lépcső szerkezete szintén faszerkezet, amely alatt a helykihasználás érdekében kisebb tároló kerül elhelyezésre. A présházban és a pincében 15 cm széles fa oszlopokból és gerendákból álló rácsos szerkezetű borfal készül.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
