Cikkünk a 106-os, 2013/4-es lapszámunkból közöljük.
„A világ mindaz, aminek esete fennáll.” (L. Wittgenstein). Vannak-e olyan házak, amikről nem lehet beszélni, amikről hallgatni kell? Olyan épületekre gondolok, amiknek látványa, fotói, de a fizikai megtapasztalása is csak egyetlen szűk értelmezői dimenziót képesek érinteni. Minden lényeges dolog valahol máshol van. Valami elbeszélhetetlen.
Rettenetesen szeretek számolni. Ezzel a kijelentéssel fogad minket a házigazda, megbízó és kivitelező, Hideg Attila, aki szakmáját tekintve geodéta. Ez a ház a negyedik otthon, amit életében épített. Ebben az esetben azonban ezt most vegyük tényleg szó szerint. Minden csavarhoz köze van, a villanyszerelésen kívül minden az ő munkáját dicséri. Négy év, körülbelül 625 munkanapot töltött a ház kivitelezésén. Számolt, számolt és számolt. Minden az alapos előkészítésen múlik. Ez a második tételmondata. Hideg úr csupa talány. Szenvedélyesen foglalkoztatja a kortárs magyar építészet, az elmúlt tíz évben épült minden valamirevaló családi házzal kapcsolatban, képben van. Tíz órán át hallgattuk, de valószínűleg egy hétnyi mondanivalója lett volna. Ugyanakkor végig az volt az érzésem, hogy ezzel a Kőszeg üdülőtelepén, a Szabó-hegyen épült házzal kapcsolatban a valóban lényeges dolgok elmondhatatlanok.
Van például az a történet, hogy egy megfeneklett tervezési együttműködés után elolvasott egy cikket Béres Attila építészről, aki a norvég székhelyű, de a kanadai Todd Saunders (Saunders Architecture) munkatársaként bekerült a Wallpaper magazin tehetséges fiatal építészeket bemutató 2009-es összeállításába. Elhangzik egy mondat az interjúban a norvég és kanadai tájat uraló sziklákról, ami kapcsán a majdani megbízó telefont ragad és meginvitálja meredek, 40 méter lejtésű telkére a fiatal keszthelyi építészt.
„Rengeteg építésszel dolgoztam már, de első mondatok után tudtam, hogy ő lesz az, aki a megtervezi ezt a házat. Megfejthetetlen érzés. Kémia.” Ettől a pillanattól kezdve majdnem négy év telik el a költözésig. A megbízó maga vállalja a kivitelezést, ami kapcsán az első, korán papírra kerülő koncepció-skiccektől a teraszbútor-részletrajzokig több száz e-mailt váltanak, sok órányit beszélnek telefonon. Hideg úr számol és tanul. Minden lehetőséget analizálnak, amíg eljutnak egy hőhídmentes, vörösfenyő vázszerkezetű, födémében 50, falában 30, aljzatában 20 cm-es speciális üveggyapot szigetelésű, többrétegű, átszellőztetett határoló szerkezetig, háromrétegű üvegezésig, a leghidegebb napokban használt fatüzelésű, konvekciós kandallóig, a jól szabályozható elektromos infrafilm fűtésig.
Első körben félretettek minden aktív- és passzívházas konvenciót és előírást, majd a határ osztrák oldalán lévő építőanyag-vásárok tapasztalatából, ösztönből és rengeteg számból összeállt a megfelelő, sajátos, egyedi recept. A két férfi mindent tud ennek a teleknek benapozási szögeiről és klimatikus viszonyairól, a várható hőnyereségről, és minden átgondolt döntésük telitalálatnak bizonyult. Egyetlen drága gépészeti rendszer sincs a házban, de mindenből a lehető legjobb minőséget építették be. „Ebben a házban egyetlen szög sincs. Mindent csavaroztunk.” Egyesével válogatott, fűrészelt fenyő a szlovák Tátrából, lengyel gyártmányú, nagy sűrűségű üveggyapot, amiből közel 100 m3-t használtak fel. Olyan háromrétegű alumínium nyílászárók, ahol a gyártó a fix és bukó kereteket ugyanolyan vastagra tudta legyártani, ami révén nem sérült a ház déli oldalán megtervezett nyílásrendszer designjának egységessége.
Számok döntötték el azt is, hogy a speciálisan ide tervezett, beépített bútorok, pultok, ágyak, a felhasznált, helyben megvásárolható laminált bútorlap tucatnyi négyzetmétere a vizes helyiségek falburkolataként is szolgálhat. Számok döntöttek a beépíthető fénycsövek mellett is a LED-del szemben. Mert a számok (tények) makacs dolgok.
Hagyjuk azonban el most a rációt. Úgy éreztem ugyanis, hogy a tervezési folyamat mellett a kivitelezés egyes fázisaiban voltak olyan mozzanatok, ami közben valamiféle átszellemülés történt. Különös aura épült erre a házra. Arra a momentumra gondolok, amikor a szinte láthatatlan megfogásokkal a homlokzatra rögzített réselt lécpanelek minden egyes 4×4 centiméteres lécét a megrendelő házaspár ecsettel maga festette le. Négy-öt hónapon át, nap, mint nap tartott a munka. Egyfajta meditáció, vagy zarándoklat, vagy tudom is én... Felfoghatatlan.
Építészeti program szempontjából a meredek telek természetes platójára történő telepítés, a hosszanti déli megnyitás mintegy természetes adottság volt. Három nagyobb egységet látunk. A házaspár lakrésze, hálóval, fürdővel, konyhával, nappalival, étkezővel, másfelől az egyetemista nagylányok önálló lakrésze, amolyan vendégházféleség. A két tömeget egy mindkét irányban nyitott, így állandó finom huzatot és árnyékot biztosító terasz köti össze. Innen nyílnak a lakrészek bejáratai is. De ezen keresztül lépünk át egy másik misztériumba is.
A szikla... Itt most elfogynak a szavak. Az egykori apró kőfejtő, amit a kőszórásba beépített meddőtől és a kőzetre rátelepült 20-30 centiméteres humusztól puszta kézzel tisztítottak meg, elképesztő kisugárzással bír. Színe, hőmérséklete, hol üledékes hullámokat, hol grafittól csillogó palákba törő, hol kristályos szerkezeti részletei megunhatatlanul gazdag, felfoghatatlan, befogadhatatlan élmény forrásai. Szinte lélegzik. Minduntalan hozzá akarsz érni. Simogatod, mint egy élőlényt. Az építész-tervező olyan közelségben szerkesztette ki hozzá a házat, amilyen közel csak lehetett. Nem pusztán a rá nyíló ablakok teremtenek szinte intim, érzéki kapcsolatot. Amikor a sziklára délről érkező napsugarak erősödnek, vagy éppen gyengülnek, valóban megmozdul a levegő. Valóban olyan, mintha egy „lakótárs” lélegzetének, mozdulatainak fuvallataiban állnánk.
Elbódít az építészet mérnöki racionalitásának és érzékiségének kettőse. Kegyelmi állapot.
Tervezés: 2009
Kivitelezés: 2010 – 2013
Építészeti tervezés: Béres Attila, Balázs Jusztina (Béres Építésziroda)
Gépészet: Garger Ferenc
További képek és rajzok a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
