BEST OF OCTOGON 2023 | Szőlő, bor, építészet

Dörgicsei vendégház

• Szöveg: Balázs Mihály DLA
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: 4 perc

Hagyományunkhoz híven, ilyenkor év vége felé a legjobb anyagainkat ajánljuk nektek újraolvasásra! Pleskovics Viola, az OCTOGON magazin szerkesztője kiemelt 10, számára meghatározó projektet a 2023-ban megjelent cikkek közül. Olvassátok újra Balázs Mihály DLA írását az OCTOGON magazin 184-es (2023/4-es) lapszámából.

„Érdekes és egyben megosztó épület, sok kérdést felvet, eltöpreng bizonyos lépésein az elemzője, de egy valami tény: a lapszámból éppen emiatt azt veszi észre az ember, hogy már percek óta e házon kattog az agya. A munkát ráadásul sehol máshol nem lehetett megismerni, kizárólag a nagy O-ban.” – Pleskovics Viola

Dörgicse hallatán két kép jelenik meg emlékeimben. Az egyik egy hosszú éveken át műtermem falán függő fotó az alsó-dörgicsei Boldogasszony templom romjaiban is erőt sugárzó tornyáról, ami iránymutatásul szolgált építészeti útkereséseim során. A másik kép – inkább intellektuális élmény – a borral, azon belül is az olaszrizlinggel kapcsolatos. Erről azt olvasom valahol, hogy „Szép szalmasárga színű száraz fehér bor. Intenzív illatában a virágos jegyek dominálnak, mellettük finom mandula érződik. Zamatában visszaköszön az illata gazdagsága, eleganciája. Harmonikus savszerkezettel bír, a korty végén finom kesernyével.”

A két kép az építészeten és a szőlőművelésen keresztül Dörgicséhez kötődik, és az erős emóciókat kiváltó Pannon tájban egyesül. Képzeletünkben megjelenik a Káli-medence szőlőültetvényeinek rendezett világa, a présházak sokféleségben is felfedezhető rendje, a templomtornyokból áradó harangszó. Az egész vidék nyugalmat és hitet sugároz. Nem feltétlenül vallásos hitről van szó, hanem az itt élő emberek jövőbe vetett bizakodásáról. A dörgicsei vendégházat ebben a tájban és ebben a szellemi kapcsolatrendszerben tudom értelmezni. 
 

Mencshely felől autóval érkezve az első kanyar után alig észrevehetően feltűnik a ház. Mérete, formája, sötétszürke uzsai bazalt kő burkolata és fémlemez tetőfedése jótékonyan segíti a tájba simulást. Ez a finom összhang azonban mégsem jelent alárendeltséget, az építmény elegánsan uralja is a tájat, mindenekelőtt saját közvetlen territóriumát. Az épületegyüttes három elemből áll, két házból és egy köztes udvarból. Utóbbi jelöli a hely centrumát, vagyis a legfontosabb közösségi teret. Fentről, az út felől frissen ültetett, gondosan ápolt mandulafa sor vezet az északi tömör kerítésfalig, ami a két házat összekötve „U” alakú beépítést eredményez. Az udvarba való belépés tudatosan fókuszált, egy tisztán és következetesen végiggondolt építészeti dramaturgia része.

Irányultsága egyértelmű, mindent alávet a Balaton látványának és a panoráma előterét kitöltő szőlőültetvénynek. A keleti és nyugati épületszárny megnyitásai is ezt az élményt erősítik. A nyugati házban egy nagyobb méretű apartman kapott helyet, a benne lévő egyterű konyha-borkóstoló-társalgó vizuális és funkcionális szempontból egyaránt az udvar felé (és csak ide) kapcsolódik. Árnyaltabb a másik oldal, ahol a sorolt térszervezésből adódóan elkülönült belső közlekedőre is szükség van, itt a szobák keletre tájoltak, a folyosó az udvarra néz. Mindkét szárnyban egy-egy kiemelt helyzetben lévő hálószoba van, ami csak a Balaton és a külső táj felé fordul. A belső terekben a látszóbeton szerkezet dominál, jó értelmű nyerseséget eredményezve a lakószobákban. A hagyományos „vidéki rusztikus” hangulatnak nyoma sincs, helyette modern, jó ízléssel és mértéktartóan berendezett enteriőrökben gyönyörködhetünk. Kifinomult téri eszközökkel megalkotott, az introvertált és extrovertált terek kényes egyensúlyán alapuló, a környezettel való szoros kapcsolatban létező, arra reflektáló építészet az, amit látunk.
 

Az udvar valójában egy három oldalról védett tágas nappali szoba, szilárd burkolatmezőkbe épített növényfoltokkal, pergolákkal és egy nagy medencével. A medence víztükre látványban szinte egybeolvad a távolban felsejlő Balatonnal, Alvaro Siza Leça da Palmeirában (Porto) lévő óceánparti strandjára emlékeztető módon. A kék víztükör, a délszaki jellegű növényzet és a kerti bútorok együtt mediterrán hangulatot árasztanak. Ez a hely ugyan erős, mégis kicsit steril, végletekig lecsiszolt. Feltűnő az átmeneti (fedett-nyitott) terek hiánya, a gangok, tornácok, árkádok, kerti szaletlik atmoszférája mindannyiunk emlékeiben erős nyomot hagyva él. Tűző nyári napsütésben vagy záporok idején milyen megnyugtató az eresz alatt ülve kifelé nézni vagy beszélgetni egy pohár bor mellett! Erre a ház nem kínál lehetőséget, kint vagyok vagy bent, köztes helyzet nem adódik.

Az építészeti eszköztár visszafogott, a tervező a redukált részletképzéshez ugyanakkor minőségi anyagokat használ. A külsőben a természetes kő burkolat viszi a főszerepet. A nagy gondossággal, száraz nyitott, de szorított hézaggal rakott kőburkolat a nyílásoknál cor-ten acél szegélyezéssel készült, a szegély egyben a spaletták vasalatának befogadó szerkezete is. Meghökkentően bátor és szép az esőcsatorna nélküli ereszképzés. A lecsorduló víz lábazatot sem követel, hiszen a bazalt falburkolat önmagában is fagyálló. A Dunántúlon a fémlemez fedésű, csatorna nélküli házaknak hagyománya van, kedvenc példám a Hárskút, Rákóczi-Kossuth utca sarkán álló lakóház, gyönyörű, díszített tagozatos ereszével. A kő mellett dominál a nyílászáró szerkezetek robusztus vasalatokkal felszerelt fa spalettája, ami egységesen végigvonul valamennyi homlokzaton, és ami az árnyékolás, napvédelem szempontjain túl vagyonvédelmi követelményeket is szolgál. 
 

A most először publikált épület nem vadonatúj, a tervek 2015-ben készültek, ház 2018-ban épült. Az elmúlt öt év használata alig hagyott nyomot az anyagokon, a tereken, ami a kimagaslóan jó fizikai-szellemi minőségnek köszönhető. A történet igazi szépségét mégsem ebben látom, sokkal inkább abban, hogy gazdára talált a terület, együttműködések sorozatának eredményeként egy új, jellemes, belakott hely született Dörgicse határában. A korábban elhanyagolt, délnyugati lejtős földterületen elsőként szőlőt telepített a tulajdonos.

A birtokba vett és megművelt föld várható termésére alapozva született meg az épület funkcionális programja, a borturizmus kiszolgálására. A helyben termelt szőlőből készült saját címkézésű bor és a Balaton-felvidéki tájborok kóstolására alkalmas apartmanház elsősorban rendeltetésével, működési elvével és nem építészeti formájával kötődik a tradícióhoz. Betartja ugyan a településképi előírásokat, ismeri a jól körülhatárolt arculati elemeket, miközben újraértelmezi azokat, átírja a jelen kor technikai, technológiai nyelvezetére és új jelentéstartalmakkal tölti meg. A hagyománykövetésnek ez a módja példaszerű, de egyben kockázatos is, mert nem könnyű megtalálni a jó arányokat a döntésekben. Itt sikerült! 
 

Az OCTOGON magazin 184-es (2023/4-es) új lapszámában sok egyéb mellett a BIS Építész Iroda tervezte Verno House-ról, a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház műemléki megújításáról, a 18. Velencei Építészeti Biennáléról és a FOKA-öbölben épülő Danubio lakóparkról (T2.a Építésziroda) is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Rajzok a galériában!

1 / 3 fotó