1970-es évekbeli épületből született ez az aktívház Pécsett

Erről szóló írásunk a 137-es, 2017/-ös lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Getto Katalin
• Fotó: Mátételki Ákos - The Greypixel Workshop
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Pécsi Tudományegyetem Épületszerkezetek és Energiadesign tanszék, valamint a Szentágothai János Kutatóközpont professzora Németországban nevelődött környezet- és energiatudatos építésszé, idehaza pedig szinte misszióként tekint a megújuló energiák felhasználására épülő, ökologikus és ökonomikus szemlélet terjesztésére.

Ifj. Kistelegdi István, az első pécsi pluszenergiás családiház-felújítás tervezője egyik publikációjában a „Form follows function” híres sullivani jelszavát parafrazeálva foglalja össze építészeti filozófiáját. Energia Design – így nevezik azt a módszerközpontú építészi gondolkodást, ami a korábbinál jóval hangsúlyosabb szerepet szán a környezetpszichológiai megfontolásoknak, és az architektúra fogalmába olyan épületfizikai aspektusokat emel be, amelyek korábban a természettudományos és mérnöki szakágak hatáskörébe tartoztak. E komplex minőséget írja le a performancia (performance) fogalma, amely a funkció ortodox kategóriájánál jóval tágabb és rugalmasabb terminus: az épület technológiai, funkcionális, életminőségbeli és esztétikai összteljesítményét foglalja magába.

Az építész – aki korábban több jelentős középület esetében alkalmazta már az épületfizikai szimulációkkal támogatott tervezési módszert – első alkalommal szembesült egy családi ház kihívásaival. Ráadásul nem új épület tervezése, hanem egy 1970-es évek elején épült, a kor technikai színvonalát híven tükröző lakóház átalakítása volt a feladat: az azbeszttartalmú hullámpalából készült tető, a sugárzó salakkal feltöltött födém, az agyonosztott belső terek, a rossz hőszigetelés láttán legtöbben bizonyára a bontás mellett döntöttek volna.

A környezettudatos építészi gondolkodás azonban a meglévő épületállományt értékként kezeli, így Kistelegdi is igyekezett menteni a menthetőt. Ennek következtében drámai átalakuláson ment keresztül az épület: faburkolatú homlokzataival, szokatlan geometriájú tetőidomával, szabálytalan ablakkiosztásával úgy hat a csendes külvárosi utca közegében, mint valami üzenet a jövőből. Ahogy bizonyos értelemben az is – formai különállása adekvát módon tükrözi műszaki és funkcionális tartalmának, működésének, egész építészeti programjának, azaz performanciájának radikálisan új hangsúlyait.

Korábbi önmagára jóformán csak a ház zártsorú beépítési szituációja, a lakórész és a garázs utcafronti összekapcsolásának módja emlékeztet. A tetőgerinc kelet-nyugati tájolású, átlós elfordítását és a tető 26 fokos dőlésszögét – amelynek az épület markáns geometriáját köszönheti – a kristályos napelemek teljesítményének optimális kihasználása indokolja. Alig jelenik meg látványként a tető felülete – ez egyfajta megoldást kínál a napelemek egyre hangsúlyosabb, városképi megjelenésének problémájára. A homlokzatok erőteljes, kompakt tömege, a nyílásoknál látható jelentős falvastagság és a szigetelés rétegrendjéből adódik – a B30-as vakolt téglafalra 40 cm-es farost hőszigetelés került, melyet 3 cm-es átszellőzőréteg választ el a hőkezeléssel tartósított faburkolattól.

Ezt a főhomlokzati zártságot az aktívházaknál elengedhetetlen, háromrétegű üvegezéssel készült, fektetett formátumú tolóablakok arányai is erősítik. Az épület teljes magasságát átfogó, az egykori lépcsőfeljáró helyén létesített transzparens fénykürtő a belső terek egyenletes, természetes megvilágításáról gondoskodik a déli oldalon. Ugyanakkor – kihasználva a kürtőhatást – egyfajta passzív „szellőzőtoronyként” is működik, egyúttal új, vertikális dimenziót kölcsönöz az egyébként szerény méretű, szintenként 70 m² hasznos alapterületű két lakószintnek. Belül három centiméteres hőmegtartó és páraszabályozó hatású vályogvakolat és vályogfesték borítja a falakat.

Használói életformájának lenyomataként az enteriőrök átláthatósága és átjárhatósága az épület alapminőségei közé tartozik. Sokatmondó tény, hogy a tetőtérben elhelyezett intelligens épületautomatikai központ, a ház „agya” – amely az árnyékolóktól a geotermikus hőszivattyúkig a teljes gépészeti rendszert irányítja – a lakótérbe integrálódik. Mint valami organizmus, az intelligens rendszer saját életet él, és folyamatosan érezteti jelenlétét a lakók életében. A nap energiája, a légáramlás, a föld hője és hűvöse, a fa és vályog élő, lélegző felületeinek eleven tapasztalata a high-tech és az organikus építészeti gondolkodás új, 21. századi egységének lehetőségét sugallja.

További képek a cikk végén található galériában!