Hirdetés

Az EJTECH kiállításáról.

A Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi kiállításának szatellit programjaként nyílt meg az EJTECH stúdió kiállítása a Műhely / az ONYX előszobájában. Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, a stúdió tagjai egy helyspecifikus installációval hívnak a hangok és terek, illetve a technológia és a természet relációinak megfejtésére. Az Of Matter in Waves (Az anyag hullámhossza) augusztus 16-ig látogatható.


Kiterjesztett jelen – a Ludwig Múzeum jelenleg futó kiállításának címe egy olyan, hosszan elnyújtott átmeneti állapotot sejtet, amelyet az elmúlt két évben a legtöbben megtapasztaltunk. Amikor úgy tűnik, hogy a globális körülmények alakításába nincs beleszólásunk, a jövő tervezhetetlenné válik, a jelen szinte szétfolyik és a cél nélküli sodródás instabil, bizonytalan állapota lép fel. Az instabilitást általában negatívumként értékeljük, pedig van benne valami ősi erő; Esteban de la Torre, az EJTECH egyik tagja a folyó áramlásának kiszámíthatatlanságához hasonlítja a jelenséget.

Az ideiglenesség lehet dicsőséges és lehetőségekkel teli. Olyan, mintha az Of Matter in Waves ezt, a napjainkban kifejezetten reménykeltő, megnyugtató gondolatot fordította volna hangtér-installációvá.


Az átfordítás eszköze az EJTECH számára a hang. A Műhely / az ONYX előszobájába lépve látogatóként először az egymást átfedő, különböző magasságú hangok olykor harmonikusnak, máskor diszharmonikusnak tűnő zaját észleljük. Nem baj, hogy a tér enyhén visszhangzik, sőt, ennek a munkának javára is válik. A hangok forrásai a térben leomló és lazán kifeszített textilek, melyek a rájuk érkező frekvenciáktól időről időre finoman mozogni kezdenek. A művészpáros szerint az elektronikus zene és a textilek között több hasonlóság van, mint elsőre hinnénk – mindkettőt gépies ismétlődések és rétegződések hozzák létre.

A kiállított textilek rezdülései kiszámíthatatlanok, ennek oka a generatív hangképzés, mely során a hangrendszer programja által véletlenszerűen elküldött tiszta hanghullámok a különböző textilminőségekkel interakcióba lépve eltérő hanghatásokat hoznak létre. A hiperszenzitív organzán például nem is fog a hanghullám, a levegő áthalad rajta, ezért hangot nem generál, helyette viszont lendületes mozgásba kezd. Vizuális ellentétpárok sorakoznak a tér minden szegletében: a kagylón beépített gombok és szabályozók, a kődarabban lézervágott minta jelenik meg; a pehelykönnyű organzát láncok tartják, az ONYX kristálycsillárja helyett pedig modern fénycsövek világítanak.

Míg Moholy-Nagy László a fényt nevezte alkotótényezőnek, addig az EJTECH egyértelműen a hangra tekint alkotóelemként legújabb kiállításán.


Az általuk létrehozott hangterek – ahogyan a páros fogalmaz – „nem olyan terek, ahol hangokat lehet hallani, hanem olyan terek, amelyeket maga a hang épít fel”. Ars poeticájuk erősen táplálkozik Bernhard Leitner osztrák építész munkásságából, aki a hetvenes években kezdett klasszikus építészeti projektek helyett a hang téralkotó tulajdonságaival foglalkozni. A hangtereknek inkább időbeli, semmint fizikai térbeli határai vannak, és a kiállítási tárgyak vagy építmények, melyek létrehozzák a hangélményt, sokkal inkább tekinthetőek eszközöknek, semmint klasszikus értelembe vett művészeti installációnak. Az EJTECH munkája is valójában egy keretrendszer, mely egy olyan szituációt teremt a látogató számára, ahol a hang feltérképezése és annak bensőséges, technospirituális megélése a cél.

Habár az Of Mater In Waves nem az interaktív textilek designszemléletű alkalmazását firtatja, az EJTECH munkái időről időre alkalmat adnak arra, hogy a textil kortárs lehetőségeit átértékeljük.

A textil öltözékként egy interfész az ember és a külvilág között, a technológiával ötvözött textilek pedig azt a (már nem is annyira) spekulatív jövőt vázolják fel, ahol az öltözék képes lehet az ember érzékelését vagy képességeit nem emberi szintekre emelni.


Az EJTECH fetisizmus nélkül, mégis bátor kísérletezéssel használja a technológia lehetőségeit, miközben a természethez is visszanyúl. A kiállítás hangrendszerét egy kagylóval lehet irányítani, a lelógó textilt egy tatu páncélja súlyozza le, az áramkörök mintáit pedig egy lézervágott jelekkel ellátott kődarab őrzi. (Utóbbi akár azoknak az aranylemezeknek a parafrázisa is lehetne, amelyeket a NASA 1877-ben a Voyager űrszondákkal indított útjukra, hogy a rajtuk található ábrákkal az emberi civilizáció eredményeiről szóló üzeneteket juttassanak el a földönkívülieknek.)

Ahogyan a fraktálokból álló természeti képződmények a mikrokozmoszt a makrokozmosszal összekötik, úgy munkálkodnak ugyanezen az EJTECH kísérleti textiljei és hangterei is, méghozzá egy olyan keretrendszerben, ahol a kiszámíthatatlanságnak, az ideiglenességnek és a véletlennek ünnepelt helye van.
 

Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre // EJTECH

A kiállítás megtekinthető 2022. augusztus 16-ig minden nap 17.00-19.00 között.
Helyszín: Műhely / Az ONYX előszobája, 1051 Budapest, Vörösmarty tér 7- 8. 

 

 

EJTECH | Web | Facebook | Instagram
Ludwig Múzeum | Web | Facebook | Instagram


 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiállítások a Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi válogatásához.

Bevásárlóközpont, társasház és családi ház az EQUITONE pályázatának díjazottjai között

Bevásárlóközpont, társasház és családi ház az EQUITONE pályázatának díjazottjai között

Kihirdették az EQUITONE építész és építészhallgatói pályázat 2019 eredményeit.

Lenyűgöző töltőtollat tervezett Kengo Kuma

Lenyűgöző töltőtollat tervezett Kengo Kuma

A Varius toll elegáns acélvázát az építész kedvenc alapanyaga, a fa borítja.

Hirdetés