Mi foglalkoztatja ma a divattervezők új generációját?
A cikk a Budapesti Metropolitan Egyetem 2026-os Textiltervezés BA, valamint Divat- és textiltervezés MA szakos hallgatóinak - divat- és textilspecializáció - diplomamunkáit mutatja be.
A kortárs divatban már nem csak az a kérdés, hogy mit viselünk. Sokkal inkább az, hogy mit mondunk vele. A ruha ma kulturális emlékezetet őrizhet, társadalmi normákat kérdőjelezhet meg, reagálhat a klímaválságra vagy akár a mesterséges intelligencia és a digitális megfigyelés kihívásaira is. A divattervezés ezért egyre inkább kutatás, kritikai gondolkodás és állásfoglalás – ezt a szemléletet tükrözik a Budapesti Metropolitan Egyetem Divat és Textil Tanszékének 2026-os diplomamunkái is, amelyek a Textiltervezés BA valamint a Divat- és textiltervezés MA képzésén születtek.
A végzősök projektjei azt mutatják, hogy a fiatal tervezők számára a divat már nem elsősorban trendek követését jelenti, hanem saját kérdéseik megfogalmazását. A kollekciók mögött hosszú kutatási folyamatok, anyagkísérletek, kulturális vizsgálódások és személyes történetek állnak. A diplomamunkák így egy olyan sokszínű vizuális világot rajzolnak ki, amely ma a kortárs design egyik legfontosabb értéke.
Visszatérő témává válik az örökség fogalma, amelyet a hallgatók már nem lezárt hagyományként, hanem alakítható kulturális rendszerként értelmeznek. Cserni Tímea (BA), Gönczi Szilvia (BA) és Kis Boglárka (BA) az emlékezés, a gyógyulás és a személyes tapasztalatok lenyomatait dolgozzák fel, míg Horváth Márton (BA), Porgányi Lili Málna (BA), Rghei Szuzan (BA), Kovács Adél (BA), Bánáti Clarissa (MA) és Rácz Nikoletta (MA) különböző kulturális örökségeket fordítanak át kortárs divatnyelvre. A népviselet, a japán öltözködési kultúra, az észak-afrikai motívumkincs vagy a Zsolnay porcelán formavilága nem nosztalgikus idézetként jelenik meg, hanem új jelentéseket hordozó inspirációs forrásként.
  |
Ugyanilyen hangsúlyosan jelennek meg a testtel, a társadalmi szerepekkel és az önkifejezéssel kapcsolatos kérdések. Sági Jázmin (BA), Hummel Zsanett (BA), Fódi Martin Levente (BA), Őrfi Réka (BA), Sütő Adél (BA), Kurucz Hanna Boglárka (BA) és Oláh Villő Ilona (MA) munkái azt vizsgálják, hogyan alakítja az öltözék a társadalmi szerepeket, a nemi identitást, az önreprezentációt vagy az emberi kapcsolatokat. A divat ezekben a projektekben nem dekoráció, hanem kritikai eszköz, amely képes láthatóvá tenni a társadalmi elvárásokat és azok feszültségeit.
A környezeti felelősségvállalás szintén alapvető kiindulópont. Antalházi Evelin Gina (MA), Kuizs Gyöngyi Ildikó (MA), Balázs Laura (BA), Geiger József (MA) és Murányi Sára (MA) munkái azt bizonyítják, hogy a fenntarthatóság ma már nem külön tematika, hanem a tervezés egyik meghatározó módszere. Az anyag eredete, viselkedése és későbbi életútja ugyanúgy része a tervezői gondolkodásnak, mint a forma vagy a funkció.
  |
Mindeközben új kérdések is megjelennek. Rinnenbach Elena (MA) a gépi látás és az algoritmikus megfigyelés ellen fejleszt textilalapú vizuális stratégiákat, míg Lukács Panna Zsaklin (MA) a zenei kultúra és a divat kapcsolatát értelmezi újra. Ezek a projektek jól mutatják, hogy a divattervezés ma már nemcsak a testhez, hanem a digitális környezethez is viszonyul.
A METU idei diplomamunkái egy új tervezőgeneráció gondolkodásába engednek betekintést. Olyan alkotók mutatkoznak be, akik számára a divat nem öncélú formaalkotás, hanem társadalmi, kulturális és technológiai kérdések vizsgálatának eszköze. Talán ez a legfontosabb üzenetük: a kortárs design ma már nem pusztán tárgyakat hoz létre, hanem párbeszédet kezdeményez a minket körülvevő világról.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
