A Humans of MOME sorozatban Pap Kálmán is elmondja a történetét.
A MOME Humans of MOME sorozata közelebb hozza az egyetem dolgozóit, és ezt szerencsére elég demokratikusan értelmezi. Legutóbb például Pap Kálmán karbantartó mesélt, elsősorban a gyerekkoráról, amikor ingázott Erdély és Budapest közt, így a két világról párhuzamos élmények alakultak ki benne.
Pap Kálmán tízéves kora óta járt Erdélyből Budapestre, ahol két-két nagynénije és nagybácsija élt. Amikor jött, két-három hétre maradt, így már gyerekként ismerte az itteni életet.
„Magyarországon tudtam meg, hogy mi az a hullámvasút, az állatkert, megnéztük az Országházat és korcsolyáztunk a Vajdahunyad váránál. Emlékszem, elmentünk egyszer a Vakok Intézete mellett, (...) a mai napig, ha arra járok, eszembe jut, hogy hát én ezt hatvan éve láttam először.”
Nagy hatást tett rá az is, ahogy a kőbányai Pongrácz úton a lovak szállították a szenet reggel: „a patahang a macskakövön. Apám kovács volt, úgyhogy nekem ez külön jelentett valamit.” Érthető módon a hegyeket hiányolta, és e tekintetben még a Kékestetőt sem tartotta meggyőzőnek, mondván „olyan volt, mintha csak úgy odapottyantották volna.” Otthon aztán új tolltartóval, új radírral büszkélkedhetett, és neki volt elsőként korcsolyája az osztályban.
Pap Kálmán, karbantartó, 1997 óta a MOME dolgozója:
dfgdfg
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
