Hirdetés

Interjú Ábel Tamás üvegművésszel.

Alig múlt 30 éves, de már elmondhatja magáról, hogy több mint 15 éve hivatásának, az üvegművészetnek él: a Kisképző üveg szak elvégzése után a MOME-n szerzett diplomát, mára alkotásai a legnevesebb nemzetközi kortárs képzőművészeti galériákban kaptak helyet. Rendszeresen állít ki az USA-ban és Kínában is, a Forbes pedig beválogatta generációjának legmeghatározóbb hazai üvegművészeként 2020-ban a 30 sikeres magyar 30 alatt című gyűjtésébe – Ábel Tamással beszélgettünk. Mert a március a fém és az üveg hónapja az OCTOGON Online-on!
 


Tizenöt éves korod óta készítesz szobrokat és objekteket üvegből. Hogyan kerültél ilyen fiatalon kapcsolatba ezzel a különleges anyaggal, mi fogott meg benne és mik voltak az első tárgyaid?

Beléptem a Kisképző üveg szakára és azt éreztem, hogy ez sokkal menőbb, mint bármi más, vannak lehetőségek, annyira szerteágazó technikailag. Legelső tárgyaim közül hármat emelnék ki: egy üvegrög kisplasztika, egy üvegkép és egy vízipipa.


Ábel Tamás és a Sun I. (2020)

Nagyon komoly nemzetközi kiállítások állnak már mögötted, jelenleg közel egyidőben állítasz ki Budapesten, Washington DC-ben és New Yorkban is, 2020-ban bekerültél a Forbes 30 sikeres magyar 30 alatt gyűjtésébe, mint generációd legmeghatározóbb hazai üvegművésze, és ami valószínűleg az egyik legkomolyabb szakmai elismerés, hogy két alkotásod is szerepel a világ legjelentősebb üvegművészeti gyűjteményében, a New York-i Corning Museum of Glass-ban. Hogyan jutottál idáig ilyen fiatalon és mi a sikered titka?

Ez az életem, sok mindenről lemondtam, hogy a céljaim valóra válhassanak, hosszú távban gondolkodom. Van egy nagyon erős támogatói hátterem, családom. Valószínűleg az üvegnek, mint outsider egzotikus anyagnak-médiumnak is köszönhetem, amelynek széles nemzetközi közegében új hullámként tudtam konceptuális munkáimmal érvényesülni. A Corning Museum of Glass New York államban egy olyan gyerekkori álom volt, ami mindenestül valóra vált – láthattam Breuer Marcell Bauhaus kerek üvegasztalát és Olafur Eliasson-nal lehetek egy gyűjteményben. Az USA egyetlen építészről elnevezett múzeumában, a Renwick Gallery-ben mutatják be jelenleg a performance videóm és annak eszközét a szivárvány tükröt. Ezek után következett a manhattani csoportos kiállítási lehetőség a Heller Gallery-ben, Zaha Hadid épületétől és a High Line-tól egy sarokra.
 

Infinite Love - любов - ukránul: szeretet

Az üveg megfoghatatlansága abból is adódik, hogy első ránézésre nehezen tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy a design, vagy pedig a kortárs képzőművészet területéhez tartozik-e. Te a Kisképző után a MOME-n szereztél diplomát, tehát ilyen értelemben inkább a design, mint a képzőművészet felől érkezel. Hogy látod ennek a műfajnak a helyét és a megítélését itthon és külföldön?

Valóban van egy erős múltbéli meghatározottsága az üvegnek a bonyolult és drága technológia miatt az iparból és manufakturális közegből indulva az iparművészet kategóriába került anno. Ahogy ma már iparművészetről sem beszélünk – helyette design van – úgy az üveg közege és jelentése is megváltozott napjainkban. Annak ellenére, hogy a MOME design egyetemként van számon tartva, tulajdonképpen a név választásában – Moholy-Nagy László – is jelzi, hogy ez egy olyan művészeti egyetem, ahol a kortárs művészet iránt érdeklődők is megtalálhatják számításaikat. Ennek példái mind az oktatók és hallgatók tekintetében is relevánsan megtalálhatóak.


Alkotásaid pontosan körülhatárolható társadalmi üzenetet közvetítenek, olyan témákkal foglalkozol, mint a tolerancia, a megértés, a figyelem, vagy a szeretet. Hogyan, mi módon jelennek meg ezek a témák az alkotásaidban?

Ezek a témák a szívügyeim az űr- és térélmény megragadása mellett. Minden esetben saját örömeim, csalódásaim tükrözöm kifelé a világnak a műveimmel és próbálom sűríteni egyetlen tömény illuzionisztikus akkumulátorrá, amely sosem merül le...


Ahogy ránézünk a tárgyaidra – számomra a leginkább lenyűgöző és megbabonázó a korábbi 99% of Love és a 4000 g Tolerance című munkád – első látásra nem is egyértelmű, mit nézünk: egészen különlegesek a struktúráid, a felépítésük sokszor teljesen talányos. Hogyan, hol és mennyi idő alatt készül el egy-egy ilyen alkotás? 

Ezek a személyes kedvenceim is. Mindkettő közel két hónapon keresztül készült budapesti műhelyekben, iszonyatos fizikai energiák és segítő asszisztensek közreműködésével, milliméter by milliméter... Előbbi egy németországi, utóbbi a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében látható azóta, amely korom miatt óriási megtiszteltetés és „atomerőt” adott a kezdetekhez, hogy kiváló helyre és kezekbe kerültek.
 

4000 g Tolerance - Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, fotó: Bognár Benedek

99% of Love, 2016, Video: Terre Nguyen


Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és melyik az, ami a legnépszerűbb volt a művészeti közegben? Mit gondolsz, miért éppen az?

Talán az Unequal Rainbow másfél méteres tükör alkotás, amely erőteljesen közreműködik a térrel és a legnagyobb figyelmet kapta, hiszen kilépett az üvegművészet hagyományos keretei közül léptékével, ha beltéri alkotásra gondolok.
 

Unequal Rainbow, Budapest Art Week


Az a tapasztalatom, hogy az igazán sikeres művészek nagyon szigorú, fegyelmezett munkarendet tartanak. Te mennyire vagy tudatos a munkád időbeosztásában?

Nem gyár vagyok és nem egynyári slágeres művész, így ez az esetemben sokkal összetettebb. A képzőművészeti közegben szerintem teljesen normálisak az extrém kilengésekkel működők, mint én is. Nem „alkotgatok” minden nap, hanem folyamatos intenzív kutatásban, kommunikációban vagyok szűkebb közegemmel és „kirobbanásszerű” pillanatokban jönnek létre a művek nagy intenzitással bizonyos időközönként. Az én területemen sokkal nagyobb költségekkel kell számolnom az alapanyagoknál, technológia választásnál és a raktározásban, mozgatásban is, mint más területeken.


Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy a világ digitalizálódásának következtében a kézművességhez kapcsolódó tevékenységek iránti érdeklődés csökken – ezt ma is így látod?

Nem teljesen, mert valóban árnyalódott ez a kép és egyre többen vágynak kikapcsolódásként a mobiltelefon-számítógépektől való elszakadásra, így szívesen vesznek részt meditatív jellegű, kézzel való alkotásban. Tavaly volt szerencsém ezt megtapasztalni a szombathelyi Képtárban rendezett karácsonyi workshop alkalmával, ahol gyerekek szüleikkel együtt alkottak a segítségemmel. Ez egy különösen szép emlék.


Mi okozza számodra a legnagyobb örömöt a munkádban és az életed más területein?

Amikor szembesülök azzal, hogy mennyire mélyen értik a koncepciót a munkáimban. A művészet összeköt olyan emberekkel, akikre álmomban sem gondoltam volna és lehetőséget ad utazásra, valamint váratlan pozitív meglepetésekre, amikre sosem számítottam.
 

Tolerance noise, FISE collection, Budapest


Min dolgozol most és hol láthatják az érdeklődők a munkáidat legközelebb?

Első nagyobb léptékű amerikai bemutatkozó kiállításunkra készülünk Kis Judit képzőművésszel és Molnár Veronika kurátorral közösen, amely áprilisban lesz látható a megújult New York-i American Hungarian Library-ben a BuBu Arts program keretében. A BuBu Arts egy Budapest-Buffalo artist residency program, amelyet Mechtler Katalin alapított. Célja bemutatkozási lehetőségeket teremteni magyar és amerikai művészeknek. Ez a maga nemében egyedülálló kezdeményezés a magyar-amerikai képzőművészeti kapcsolatokban katalizátor.
 

 Ábel Tamás | Web | Behance | Facebook | Instagram | Vimeo
 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fény, fénytörések, optikai hatások

Fény, fénytörések, optikai hatások

Borkovics Péter üvegművész és Bullás József festőművész kiállítása Veszprémben.

A Minusplus is felveszi a harcot a koronavírussal

A Minusplus is felveszi a harcot a koronavírussal

Az elmúlt két hétben közel ötven védőpajzshoz készítettek 3D-nyomtatott keretet.

Itt a hulladék nélküli, teljesen önfenntartó ház

Itt a hulladék nélküli, teljesen önfenntartó ház

A lakóhely koncepciót a sanghaji YANG Design tervezte.

Hirdetés