A Bajcsy-Zsilinszky úti Meataly az olasz csemegeboltok hagyományát ötvözi a látványkonyhával.
Aki gyakran főz, szinte biztos, hogy saját hentesétől vásárol a legszívesebben. Nem véletlenül, hiszen a hús bizalmi műfaj. Nincs könnyű dolga annak, aki új szereplőként lép a piacra, de a design a segítségére siethet, ahogy a Bajcsy-Zsilinszky úti Meataly esetében is történt.
Az olasz gasztrokultúra egyik legcsodálatosabb bázisa a salumeria, azaz csemegebolt. Egy olyan üzlet, ahol húst, sajtot, savanyított zöldségeket, olajakat vehetünk, és némi udvarlás után akár egy friss szendvicset is összeállítanak nekünk. A Meataly ezt a tradíciót tolja el finoman a látványkonyha irányába, megtartva az olaszos fesztelenséget. Titka az egyszerűségben rejlik, ami nagyon rokon a magyar talponálló hentes hagyománnyal, amikor a választott hurkát bedobják a sütőbe, aztán mehet is a fodros papírtányérra a kovászos uborka mellé.
A Meatalyban szerencsés arányban keverednek a talált tárgyak és a vintage hangulatú, új elemek. A felújítás során előtűnő szelvényesen osztott mennyezet különösen jó karaktert ad a térnek, szintén az eredeti belsőhöz tartoztak a kerek falilámpák, melyek a hatvanas éveket jelenítik meg, de inkább a dolce vitás, mint kádári értelemben. A római utca hangulatát hozza a falikút, elmosva a kint és a bent határvonalait, amivel a hely amúgy nagyon ügyesen játszik, a látványkonyha ugyanis az ablakba került, feloldva a belső tér zártságát. A mindenütt visszaköszönő rézfelületek tompa csillogása pedig behozza a napfény játékát.
Amikor már az aluljárókban mirelit pogácsát áruló lánc is ál-ipari lámpákra cseréli a neonfényeket, óvatosnak kell lenni. A hamis vintage kockázatos terep, de a Meataly nagyon jó példa rá, hogy léteznek kiváló megoldások is, ilyen például az eredeti majolika helyett saját tervezésű, printelt tapétát használni, vagy az unalomig ismert, elérhető ipari lámpák helyett inkább utángyártott, de izgalmas formájú függesz-tékeket választani.
Bizalomébresztő az igényes asztalos munka is, működik a tölgy otthonossága, a gondosan kialakított csapolások és kedvesen egyenetlen felületek észrevétlenül megerősítenek benne, hogy jó kezekben vagyunk. A tömör fa gyalupad pedig ugyanazt a maszkulin energiát jeleníti meg, mint a bika a Meataly logóban.
Szöveg: Markó Barbara
Belsőépítész tervező: Koczoh Judit (hollán9)
Belsőépítész munkatárs: Ferth Tímea
Grafika: Óvári Gergő
Fotó: Kövesdi Réka
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON 2015/04-es lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 120 - 2015/04. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Séta Milanóban, Leiviskä-interjú, villák és családi házak
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
