Hirdetés

A ház építészetét a részletek, csomópontok és anyagtársítások találkozási pontjainak kifinomult, aprólékos kidolgozottsága jellemzi. Erről szóló írásunk a 194-es, 2024/6-os lapszámunkból közöljük.

Érkezésemkor a hatéves M éppen alapot épít és falazatot eszkábál: gondosan ágymatracokat állít a nappaliban lévő kanapé háttámlája és az étkezőasztal közé, párnákkal bútoroz és támaszt alá, majd anyukájától udvariasan elkért ágytakarókat feszít ki tetőként a tartószerkezet felé. Kisvártatva a körültekintően megszerkesztett parányi kuckóban kis olvasólámpa fénye dereng. Ő is bebújik. Büszkén magyaráz művéről. Odabent gyerekkönyv és plüssfigurák. Azt meg kell hagyni, hogy jól átgondolt, csinos kis hajlék – ház a házban.

Íratlan szabály ugyan, hogy kritikát „nem kezdünk gyerekkel” (már bocsánat!, de fókával, kutyával, sőt elefánttal sem). Tárgyilagosságra, objektivitásra próbál törekedni a kritikus, amibe nem fér bele a gyerek képének megidézésével történő „érzelmi manipuláció”. Hogy ez esetben a szerző mégis kivételt tesz, annak hátterében több ok is azonosítható. Egyfelől a tervező építész törekvése arra, hogy az elemzett épület alapkarakterében lévő szerkezeti, kompozíciós és anyaghasználati megoldások egyfajta keresetlenséget, tisztaságot és otthonosságot tükrözzenek.

A telek meredeksége miatt kiemelt hangsúlyt kapnak a lábazati elemek, ami alól a kert felőli teraszlépcső sem kivétel. A terasz közepén a kivirult diófa ad árnyékot.

Másfelől a kritikus belátása azzal kapcsolatban, hogy egyébként sem tudna objektív és tárgyilagos maradni. Ennek az az oka, hogy az elemezni kívánt balatoni nyaraló tulajdonosait – a megbízókat – évek óta ismeri a szakmából, és alakoskodásnak érezné, ha úgy tenne, mintha ne volna egy sor előzetes benyomása ízlésükről a késő modern designhoz, bútorokhoz, grafikához, kerámiához, a hetvenes-nyolcvanas évek formavilágához, vagy éppen a balatoni vitorlázáshoz való vonzódásukról. Tehát amikor a bútorelemekből építő kislányukat látom, óhatatlanul kapcsolódik bennem összes személyes előfeltevésem – ezek a korábbi benyomások – azzal az építészettel, amiről írni fogok.

Kezdjük is azzal, hogy a sajnálatos és nagyrészt általános hazai kivitelezői gyakorlattól eltérően ennek a balatoni nyaralónak az építészetét a részletek, csomópontok, anyagtársítások találkozási pontjainak kifinomult, aprólékos kidolgozottsága jellemzi. Miközben a belső térben és a ház körül nézelődöm, óhatatlanul az jár a fejemben, hogy ez a finom, milliméterekben működő, tökéletes finomságúra csiszolt építészeti karakter valójában sokkal inkább jellemző a bútorok világára, mint az általános hazai építési gyakorlatra. A divatillusztrátorként alkotó feleség, illetve a design bútorokkal – két évtizede az egyik legsikeresebb hazai cég – vezetőjeként kereskedő, a design tárgyakért gyűjtői szenvedéllyel rajongó férj kérte fel Török Dávid építészt arra a feladatra, hogy olyan nyaralót tervezzen, amit áthat az anyag és szerkezet, „tér és forma”, otthonosság és esztétikum „értelemteli rendje” (Victor Papanek).

A Badacsony és a Balaton felé forduló nappali-szárny homlokzata a felső fotón, illetve a merőlegesen arra csatlakozó kétszintes „hálószoba-szárny” az alsó felvételen

Balatoni vitorlázós évek után döntött a család úgy, hogy az északi parton felújítandó, átépítendő házat keres. Végül egy egy véletlen folytán sorsuk másként alakult: a Badacsonyra széles horizonttal rálátó Gulács lábánál egy meredek, de nagyon jó adottságú telekhez jutottak. A megbízó első elképzelése a helyi építési szabályzat előírásai alapján egy L-alaprajzú házra vonatkozott, ami egy panorámás teraszt, pontosabban ennek a terasznak a közepén zöldellő diófát övez.

Többszöri nekifutás után sem állt azonban össze ez a program, amire válaszul a tervező a sarkuknál összekapcsolódó két négyzetes alaprajzú, magastetős tömeg kompozícióját dolgozta ki. Így az előrébb tolt, a szintvonalakra merőleges, nyitott födémű, nagy belső légterű nappali-étkező-konyha egységre merőlegesen érkezik be a földszinti szülői hálót, emeleti gyerekszobákat magába foglaló második tömeg, amelyek között a kapcsolatot a keskeny lépcsősor és a hálószoba-szárny fafödémszerkezetének kifutása teremti meg. Ez a sarkos kapcsolat ráadásul lehetőséget teremtett arra, hogy az épületkontúrba integrált, mégis nyitott kocsibeálló felé is kifusson a tetősík.

A hazai építési és tervezési viszonyokhoz képest kiemelkedő minőségben jelennek meg a különféle épületrészletek, csomópontok

A leírva kissé bonyolultnak tűnő elképzelés a valóságban kitűnően tagolja a lakótereket, a belső funkciókat, miközben a tömegarányok harmonikusan hatnak egymásra, és a felbomló L-séma sem veszélyezteti a külső megjelenés egységét. Ehhez a letisztult, összefogott tömegkezeléshez, ehhez az egységre való törekvéshez egyébként az acéllemez tetőfedés korcolásának állása és a lamellásan megmozgatott homlokzati burkolati elemek rögzítési iránya közötti tudatos elforgatás, illetve az egységes színkezelés is hozzásegít. Olyan érzésünk van, mintha a tetősík anyaga és a homlokzati membrán közeli rokonok lennének, miközben a szürkés földszín nagyon is anyagszerűvé, természetessé teszi a külső összképet. Ebből az anyagszerűségből a ház lábazati falazata, teraszlépcsője, teraszt tartó beton falazóelemekből épített támfala sem kivétel.

Fontos kiemelni, hogy a csomópontok, apró részletek precíz építése és tervezése mellett a nyaraló őszintén feltárulkozó, így az anyagszerűség lírai eszközeit is felvonultató szerkezeti elemei is igencsak figyelemreméltóak. A fehérre festett falazóblokkokból álló tartófal, vagy a tető- és födémszerkezet fa „alkatrészeinek” szereltsége, építettsége és látványa a belsőépítészeti karakter főszereplőivé lépnek (léphetnek) elő. Ritkán látni úgy optikai válaszfal szerepet is betöltő tartópillért a térben állni, hogy a nappali és a konyha tagolása mellett szinte szoborszerű jelenléttel tárulkozik fel a lakótérben.

A nagyvonalú nappaliban őszintén megmutatott anyagok és szerkezeti megoldások, illetve a tér végfalán lévő ablak, ami a balatoni látképet szinte élő festményként jelenti meg

Noha a hasznos alapterület 136 m2 és a hálószobából, nappaliból is üveg tolóajtós teraszkapcsolat tágítja tovább a teret, én mégis úgy érzem, hogy ez az anyagszerű, őszinte szerkesztettség az intimitás, az emberi térigény optimuma felé hat. Végeredményben inkább érzem a méretében nagyvonalú, végfalán a leírhatatlanul megkapó badacsonyi panoráma felé nyíló ablakkal – mint holmi élő, folyamatosan változó színű festménnyel, vagy real time video art műalkotás monitorjával – áttört nappaliban állva a belső teret otthonosnak mint grandiózusnak.

Végül hosszan írhatnék még arról, hogy a falakon és a terekben felfedezhető tárgyak, bútorok esztétikuma hogyan tart irányt és erősít rá arra, hogy minden szépsége ellenére ez a ház egy nyaraló és nem műterem, kiállítóhely, művészszalon, de ezt a szálat most elengedem. Visszatérek inkább a szöveg egyik pontján említett diófára, amit rendkívüli körültekintéssel védtek az építkezés során és ami a ház két szárnyának ölelésében, a terasz közepén áll. Háttérbeszélgetéseim során ugyanis kiderül, hogy ez a fa a beköltözés és használat elmúlt egy évében elképesztő életerőt mutat és terebélyesebb, egészségesebb, kiteljesedettebb, mint valaha életének előző évtizedeiben. Szép metafora ez, illő a nyaraló építészetéhez.

Tervezés: 2021
Kivitelezés: 2022 – 2023
Bruttó szintterület: 150 m2

Generáltervező: dmb műterem

Építészet: Török Dávid DLA, Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Soltész Angéla, Ónodi Bettina


További képek a cikk végén található galériában!
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Itt a legkeményebb pályázat egyetemistáknak és építészeknek

Itt a legkeményebb pályázat egyetemistáknak és építészeknek

A legszínvonalasabb beton megoldásokat jutalmazzák.

Két fiatal magyar építész munkáját ismerték el Europe 40under40 Awards 2020 díjjal

Két fiatal magyar építész munkáját ismerték el Europe 40under40 Awards 2020 díjjal

Deilinger Tamás és Domokos Balázs, a Group Dyer vezető tervezői kapták a díjat.

Hirdetés